Arról lenne szó, hogy építenem kellene egy akusztikai jelzőt. Ha a hangerő meghalad egy bizonyos szintet, akkor kijön belőle egy impulzus. Ezzel aztán lehetne kapcsolni bármit. Csengőt, lámpát, villamosszéket. A lényeg az, hogy aki kiabál, észrevegye magát. Mondjuk kigyullad egy lámpa, vagy megszólal a csengő, vagy elporlad a nagymama a villamosszékben.

   Mondanám, hogy már eleve törött volt, de a kettővel fentebbi képen látszik, hogy nem. Bevallom őszintén, hogy, elharaptam. Na jó, nem én! Nekem ehhez már nincs elég fogam. Jó, akkor van elég fogam, csak már nem a számban.

   Nos ezt bizony kihúztam. Minap egy bácsi segíteni akart miközben a lakását kábeleztem be. Már éppen sikerült átdugnom a lyukon az UTP kábelt, mikor is a kisöreg egyetlen jól irányzott belebotlással kirúgta a falból a drótot. Odajött és azt mondta: Hát ez még be sincs dugva a lyukba! De nem öltem meg...

   Jobbról érkezik az a bordás valami, majd találkozik a két szár közötti pöcökkel. Ha a hullámost részt tologatjuk, akkor röcög a pöcök. Ezt most vagy abba kellene hagynom, vagy el kellene vinnem szexuális irányba. Szóval a bal oldali lyukból lehet ki-be húzogatni a jobbról érkező rudat. Ez se jó, mert könnyedén félre lehet érteni. Szóval óvatosan betoljuk a...

   Néha annyira megfogom a fotóimmal a lényeget, hogy kiszalad a kezeim közül. Huss! És már nem is tudom mi a franc van a képen! A fotókat el szoktam nevezni, mégpedig úgy, hogy a névnek valami köze legyen a tartalomhoz. Ennek a képnek "fülesbe" a neve. Reggel adtam neki ezt a nevet. Már az ötödik sornyi betűt rovom, de nem jövök rá mi az, hogy "fülesbe"! Másnap reggel viszont simán beugrott az egész mondat: Itt megy be a kábel a fülesbe.

   Persze nekem nem PC-hez kell, de ez most mindegy. Ami viszont fontos, az a csinos külalak! Tegyük fel van egy doboz, van rajta egy lyuk, a széle lesorjázva, mögötte a mikrofon. Hát nem szebben néz ki, ha egy ilyen van a dobozka oldalára csavarozva? De!

   Vajon le lehet-e pattintani innen ezt a részt? Költői kérdés volt, hiszen jól látszik, hogy már bele is döftem a csavarhúzómat. Az íróasztalom egyik fiókján is korábbi csavarhúzó beledöfés nyomok láthatók. Edzettem no!

   A lepattintott lemezke alatti résben hömpölyög a kábel. Mindenképp szükséges ide ez a részlet, hiszen valahová, illetve valahonnan jönnie kell a drótnak mikor a fülest hozzáállítjuk a fejméretünkhöz.

   Ez a kerek szivacs lapocska tartja távol a fülzsírt a membrántól. Persze mindenki azt mondja, hogy az ő füle nem zsíros. Én viszont telefonszerelő vagyok, és elég csak ránéznem a készülék hallgatójára. No de ne foglalkozzunk ilyen gusztustalan témákkal, mint a fülzsír. Akinek régiféle telefonkészüléke van otthon, az nézzem bele a mikrofonba. De aztán nem engem szidni!

   A képet nézve folyton az jutott eszembe "Tibetben a lélek", de nem jöttem rá, hogy miért. Aztán rákerestem a neten és megvilágosodtam. Tudom... Persze... Sötét vagyok...
   Nem is oly rég volt egy élő szereplőkkel lejátszott sakkparti. Elmentem a próbafelvételre. Azt mondták a szereplőválogatáson, hogy tulajdonképpen jó lennék sötét parasztnak, csak kicsit túljátszom a szerepem. Értenek is ezek hozzá... Szívből jött!

   Ha már az ellenállásnál tartunk... Ellenállhatatlan vágyat éreztem a membrán megszerzésére. Vékonyka műanyag, középen bele van ragasztva a lengőcséve. (ami amúgy egy tekercs)

   Innen téptem ki a membránt. A képen jól látszik, hogy jobb oldalon nagyobb a rés szélessége. Ez nem baj, csak ha az egyik oldalt nagyobb, akkor a másik oldalt kisebb! Mikor aztán a membrán közepén lévő tekercs elkezd súrlódni a mágneses kör elemeihez, akkor az a furcsa érzésünk fog támadni, mintha az agyunkat smirgliznék!

   Ha nem volna elég a szivacsos agysorvadásom, nos itt van még négy szivacs. Kérdeztem az orvost: A szivacsos agysorvadás az nem a marhák betegsége? De igen! (mondta a doki sokat sejtető arckifejezéssel)

   Azért van a mikrofonon szivacs, hogy kiszűrje a szélzajt. Meg persze jól is mutat a bumszli a pálcika végén. Az arcunkból a szivacsra fröcsögő káposztás rahedli viszont már nem mutat olyan jól. Meg persze szaga is van...
   A telefonos ügyfélszolgálati munkahelyeken, a mikrofonos füles mindenkinek külön van. Ugyan mindegy lenne ki után beszélünk a mikrofonba, de ha egyszer az orrunk pont a szánk felett van, nos úgy azért mégsem mindegy.

   Ezekkel a vezetékekkel nem vagyok kibékülve. Nincs rajtuk külön műanyag szigetelés, hanem erenként vannak lakkozva. Aztán ott futnak surlódnak egymás mellett a kábelben. Nem is értem, hogy hogyan nem lesz rövidzáras az egész! Vagy az lesz? Ki tudja miért dobták ki ezeket a füleseket...