Ezt az ALPHA nevű mp4 lejátszót a 2022-es lomtalanításkor találtam. Míg a többi, mármint ezzel együtt csak úgy egyszerűen a kirakott szemétből kicsipegetve beszerzett apróság bemutatása majd csak valamikor később lesz, addig ez azért került a sorban a többinél előbbre, mert felveszi a hangot, vagyis magnó, bár nem mágneses elvű, így épp be tudtam vele tömni egy a szétszedtem cikkek sorában a magnók számára tátongó rést. Amennyiben működik, akkor lehet, hogy szét sem szedem, épp csak körbefényképezem. Mármint ezeket az apróságokat gyakran úgy rakják, konkrétan ragasztják össze, hogy a szétszedésük egyben sajnos a halálukat is jelenti.

   Tölteni USB-ről töltöttem (nincs rajta tápcsatlakozó), arra viszont nem jöttem rá, hogyan kell rátölteni a zenét. Mármint a PC-be ugyan bejelentkezett, a Windows 7 pedig idővel szólt, hogy az új hardverhez sikeresen telepítette a szoftvert, ennek ellenére azonban a készülék belső memóriáját a rendszerben - mint új meghajtó - nem láttam megjelenni.

   Hogy a készülék már korántsem tökéletes, azt mi sem mutatja jobban, mint a bár megtalált, de sajnos már elindíthatatlan Tetris játék. Vagy csak én vagyok hozzá valami végtelenül béna...

   Mikor megláttam, hogy a doboz nem ragasztva, hanem csavarozva van, menten megéreztem, hogy ha rövid is, de ebből mégiscsak egy szétszedés lesz. Mármint mikor a képek készítése közben itt tartottam, akkor még nem voltam benne biztos, hogy ez az apróság saját cikket kap, vagy mivel csak néhány kép készül róla, majd hozzácsapom az anyagát valamelyik másik cikkhez.

   A kép közepén látható apró műanyag darabnak oly hatalmas esélye volt elkeveredni, hogy bár az mp4 lejátszó rombolás nélkül csak kevés alkatelemre szedhető, erre a részletre külön oda kellett figyelnem.
   Hogy van bennem némi hajlam az apróságok eltökítésére, arra kiváló példa a pincében használt Konica Minolta Z10-es fényképezőgép, ami az ugyanilyen, csak kissé más fazonú LED ablakát csak évekkel később, a teleptartójának javításakor kapta vissza. Mármint odáig mint valami ősi ereklyét, a plexidarabkát egy apró fiók sarkában őrizgettem.

   Alaposan belegondoltam, majd arra az amúgy nagyon is helyes következtetésre jutottam, hogy ha ezt ennél jobban szétszedném, akkor azzal biztosan ártanék neki, s már álltam is neki összeszerelni.

   Mikor kezdett gyanús lenni, hogy az összes csavar a doboz egyik szélén van, akkor kiderítettem, hogy a csavarokkal átellenes oldalt a fedeleken áttörő apró pöckök tartják össze. Ma annyira figyelmes vagyok, hogy ezeket a tényleg apró részleteket eddig még csak nem is láttam! Mivel az adott napon ez volt a hatodik szétszedésem, ezen figyelmetlenségem miatt nem róttam meg magam.

   Valamint idővel azt is kiszúrtam, hogy harminc zene van rajta. Mármint a belső memóriában, ami már csak azért sem lehet kevés, mert több zeneszám játékideje is meghaladja az egy órát. Arra viszont továbbra sem jöttem rá, hogy hogyan lehet a zenéket lecserélni. Az ugyan lehet, hogy ha beledugok egy SD kártyát, az segített volna, ezt azonban valamiért nem léptem meg. Erre szerintem az volt az ok, hogy megéreztem, a képek szerkesztését aznap már nem fogom tudni befejezni. Mármint ha az másnapra marad, akkor komoly esély van rá, hogy addigra elfelejtsem a célt. Mármint azt, hogy az adott kép kapcsán mégis mit szerettem volna megemlíteni.

   E kép kapcsán például nemcsak azt, hogy az összerakás végeztével az apró készülék az USB feliratú fiókba került, hanem valami mást is, csak azt ugye így másnapra már tényleg elfelejtettem. Mint az később kiderült, azt szerettem volna csak úgy mellékesen pluszban elmondani, hogy ez a fiók már azért ilyen szellős, mert a múltkor, ami a számítógéphez tartozik (egy USB feliratú fiókban amúgy szinte minden), azoknak a tárgyaknak nem kevés része egy rendezkedés alkalmával átkerült a szobai szekrénybe. Ez persze lehet, hogy a kedves olvasót nem érdekli, engem azonban nagyon is! Mármint kifejezetten jó azt akár csak egy ilyen leírással is magamban minél inkább tudatosítani, hogy mi hol van, mi hova került át, mielőtt még veszek belőle a piacon, vagy akár boltban egy másikat...