Az mondjuk igaz, hogy időközben a mosógép által kinyomott forró mosószeres lében kimostam a slozi piros szőnyegét, és még ki is teregettem (persze nemcsak a szőnyeget, hanem minden mást is), csakhogy ettől még sem a pultról nem szedtem szét semmit, sem a szoba sarkából, ahol amúgy a szék mögé egy fura talpas monitor lett eldugva. Pontosabban szólva nem eldugva lett, hanem elétéve a szék, hogy még csak ne is lássam!

   Ezt a SCART elosztót a párom kérte. Mondjuk nem most, hanem még vagy két éve, mikor egyszerre szerette volna rádugni a régi tévére a kábeltévés bokszot meg a DVD lejátszót. Hogy az igény még aktuális-e, vagy már rég nem az, azt azért nem tudtam megtudakolni, mert már nem hordom magammal a mobiltelefont. Mondjuk mit nekem az a 200 forint, s már vettem is meg a Bosnyák téri lomos piacon...

   Nyolc csavar egy ekkorka doboz összefogatásához már csak azért is szükséges, mert a SCART csatlakozó 21 lába mondhatni nagyon fog, az meg ugye nem lenne valami szép, ha egy dugó kihúzásakor jönne vele az aljzat is.

   Milyen szép ez a minta, állapította meg a szerző, ami amúgy csak azért kellett, mert a doboz fedelét tartó csavarok műanyag ellenpárjai a helyet hat ponton is leszűkítették.

   Miközben a forrasztások bőven elfogadható színvonalúak, a panel jobb oldali részét elnézve óhatatlanul felmerül az emberben a kérdés, miszerint: Mégis mekkora kosz lehetett abban a gyárban, ahol ez készült?