A mai nap a lépcsőház takarításának végeztével még véletlenül sem azért ácsorogtam a pincében, hogy ne én legyek aki a frissen mosott követ elsőként összejárja, hanem azért, mert úgy gondoltam, hogy már épp itt lenne az ideje egy ha nem is alapos, de legalább úgy nagyjábóli rendrakásnak. Mivel az adott pillanatban (valamint ezt megelőzően már hosszú évek óta) szó szerint taszító szintű volt a kupi, a rendcsinálásnak már eleve neki sem állva, egyszerűen csak elvettem a polcról a frissen, konkrétan a mai nap délelőttjén vásárolt kanyarfúrót, amiben az a csodálatos (mármint ritkaságszámba menő esemény), hogy valamit még a beszerzése napján szétszedek. Már ha tényleg meg fog történni a dolog.

   Ezt a fúrógéphez való kiegészítőt nemcsak azért vettem meg, mert jópofa, pláne időnként kellhet (és már volt is, hogy kellett volna), hanem azért is, mert egyszer már megemlítettem. Pontosabban szólva ez úgy volt, hogy meg mertem volna rá esküdni, hogy van, de mikor neki akartam állni a bemutatásának, akkor kiderült, hogy amit a pincei polcon láttam, az nem tokmányos, pláne nem szétszedhető, hanem egy csavarbehajtó BIT-hez való verzió.

   Amúgy szét lehet szedni, de csak ennyire tettem meg. A levehető rész azért levehető, hogy a támasztófül (mármint az alul látható valami) több különféle szögben is felhelyezhető legyen.

   Visszatérve a főtémára, mivel származási helynek Kína van megjelölve, igencsak kíváncsi vagyok rá, hogy mégis mi készülhetett Németországban, valamint mit adtak hozzá a csehek.

   A pincében a polcon úgy lesz elhelyezve, hogy a markolatának menetére ráfogok a tokmánnyal. Mármint azért, hogy ne foglaljon a polcon (vagy fiókban) ennyire nagy helyet.

   Mivel az apró kiegészítőt összetartó csavarok mérete egyforma, még ha akarom, akkor sem fogom tudni őket összekeverni. Az összekeverés mondjuk menni fog, csak mivel egyformák, nem fog látszani az eredmény.

   Mikor a balra látható tégelyt még valamikor évekkel ezelőtt zsírral feltöltöttem, akkor a fekete üvegbe belekent mennyiségről azt gondoltam, hogy annyi zsírt a lakásban míg élek nem használok el! Aztán tessék, már alig van az alján valami...

   Itt eredetileg egy videó következett volna, melynek keretében a szerző kifejti, hogy mi a véleménye egy olyan szerszámról, melyben a tengelyek a perselyekben szárazon futnak, csak valami marha (na ez ki lehetett) kétszer nyomta meg a gépen a felvétel gombot.

   Arra a kérdésre, hogy fogom-e használni annyit (már ha valaha is kell), hogy azt mondhassam, volt értelme az egymáson csúszó felületek zsírozásának, majd az idő adja meg a választ.

   A fiókba a rövid fúrószárat visszatéve, mindjárt két dolgon is elgondolkodtam. Miközben az egyik az volt, hogy a fiókra most azonnal eresszek-e rá egy alapos nagytakarítást, addig a másik az, hogy mégis mi a csudát keres az apró sárga vízmérték a smirglik között. Az gondolom sejthető, hogy míg a vízmérték az előszobába gyorsan visszaért, addig a takarításból már megint nem lett semmi.
   Hogy a kanyarfúróról is mondjak valamit, az bár nem volt alaposan bezsírozva, azonban ettől eltekintve egy nagyon hasznos kis szerszám. Illetve mivel én még a szocializmusban nőttem fel, akkoriban pedig a holmik olyanok voltak amilyenek, így semmiféle lelki sérülést sem okozott, hogy egy kicsit gyógyítanom kellett rajta.