Mikor megnevezés nélkül odaszóltam a cuccaimnak, hogy "te jössz", úgy hidd el, hogy ezek már annyira nem hittek nekem, hogy ha csak lelki füleimmel is, de attól még nagyon is hallottam hitetlenkedő kuncogásukat.

   Hogy amint csak megtehettem, menten belevágtam valami másba, arra kitűnő bizonyítékkal szolgál ez a 2025-ös év teljesítményét mutató statisztika.
   Az adott évben publikált cikkek száma azért mutat az előző évihez képest némi csökkenést, mert végre sikerült beindítanom a rádióépítős oldalt. Mármint az oda készült tizenkét cikk csökkentette le a megjelent szétszedések számát.
   A 2025-ös évben elkészült szétszedések száma azért lett százharminchárom, mert képtelen voltam megállni, hogy lomtalanításkor körbe ne biciklizzem a kerületet.
   A cikkek átlagos mérete a megelőző évek értékeihez képest  ha mutat is némi emelkedést, az azonban nem számottevő. Mármint volt a méret 7,1-nél már kicsivel magasabb, konkrétan 7,3 is.
   Az előre kész oszlopba írt 843-as szám azt mutatja, hogy bár még csak egy egészen kicsivel, de azért már csökkent az éves teljesítményem.
   A táblázat utolsó cellájába írt 14-es szám pedig azt mutatja, hogy a táblázatba előre beírt témák közül már csak annyival vagyok elmaradva. Az előző évihez képesti egyetlen tételnyi csökkenést őszintén bevallom, hogy magam sem tudom komoly teljesítményként értékelni, de legalább nem növekedett a szám.
   Aztán van még egy olyan adat is (csak az már nem ebben a táblázatban) ami azt mutatja meg, hogy hány már megemlített, de be még nem fejezett téma vár a letudására. Konkrétan 45 darab, ami szerintem már nincs olyan nagy szám, hogy azt ha bírom erővel, hamarost le ne tudjam.

   Mivel nincs itthon hegesztő apparátom, így ezzel az oxigénpalackhoz való nyomásmérővel semmit sem tudok kezdeni. Ettől persze még elhoztam. Mármint lomtalanításkor vettem fel a földről, a többi guberáló szeme előtt. Ha tudták volna, hogy ez a műszer tömör rézből van, nem sok esélyem lett volna a megszerzésére.

   Ez a kép csak azért került ide, mert a konyhai időzítő jelezte, hogy levehetem a tepsiről a fóliát, én meg kezemben a fényképezőgéppel mentem ki a konyhába. Mivel a húsdarabok egész délelőtt szuvidálódtak, már csak egy óra szükséges az ebédem elkészüléséhez. Úgy ítéltem meg, hogy miközben a hús a zsírban a fokhagymákkal sül, bőven lesz időm a nyomásmérő szétszedésére.

   Ennek a műszernek nemcsak, hogy mindene réz, de még csak nem is könnyű! Mármint van benne anyag rendesen. Gabi néni szovjet mérlege szerint a súlya 12 deka, amennyi rézért a méhtelepen akár egy százast is megadnak!

   Bár az esetek zömében úgy szokott lenni, hogy a fényképezőgép - már csak a képek jpg-be tömörítése miatt is - elnyel valamennyit a részletekből, most azonban fordítva történt. Mármint szabad szemmel (erős szemüvegen át is) kivehetetlen volt a 1977 VIII. havi dátum.
   Ez a címke - a közel 90 fokban elfordított dátumbélyegzővel - amúgy ismét kiváló példa rá, hogy a gyárban, ha nem is mindenki, de egyes emberek mennyire trehány munkát voltak képesek végezni. Hogy ez hétköznapi igénytelenség, csak azért is leszarása az előírásoknak, az ipari tanulók szórakozása, vagy egyszerűen csak alkoholos befolyásoltság hatására történt, esetleg a felsoroltak együttesének eredménye, az ennyi idő után már kideríthetetlen. Persze ha valakinek van mersze elárulni, hogy mikor a gyárban dátumbélyegzés volt a feladata, akkor miért nem tartotta a dolgokat párhuzamosan, akkor írja csak meg bátran, én meg majd jól ideírom.

   Mivel ez a nyomásmérő oxigénpalackon teljesített szolgálatot, így az olajveszély nem arra utal, hogy olajos lehet tőle a kezünk, hanem arra, hogy ha a műszer tömítésének közelébe olaj, zsír, vagy bármi egyéb éghető szennyeződés kerül, akkor az durván tűzveszélyes. Ez még akkor is igaz, ha nincs a közelben se tűz se parázs, mert az éghető anyagokat a magas oxigénkoncentráció miatt a kiáramló gáz súrlódása is képes begyújtani.

   Hogy nincs mire rátekernem, az a tény azért nem ütött szíven, mert így hirtelen el nem tudtam képzelni, hogy a szokásos barkácsolós témáim közepette mégis mit kezdhetnék egy manométerrel. A szétszedést egy alapos belegondolással néhány percre megakasztva viszont kaptam eredményt. Mármint ha készítenék valami steampunk kütyüt, akkor azon nagyon is jól nézne ki egy csillogóra polírozott réz nyomásmérő műszer. Hogy ennek mégis mennyi esélye van? Konkrétan nem sok.

   Annyira leszokóban vagyunk a dolgok normális (értsd csavarokkal történő) összefogatásáról, hogy ha csak magunkra nem döntjük a világot, már csak néhány generációra van hozzá szükség, hogy az unokák hitetlenkedve hallgassák nagypapa történeteit arról, hogy ő bizony gyermekkorában még látott csavart. Ebben a kissé csúnyácska példányban amúgy csáléra sikeredett a slicc.

   Mivel az előző képen látszott, hogy az egyes alkatrészek (lásd a Bourdon cső végét) nem rézzel, hanem ónnal lettek összeforrasztva, így ennek kiderítéséért a fekete festéket nem kell levakarnom.
   A Bourdon cső amúgy azon elvet felhasználva működik, hogy egy meghajlított cső külső ívére - mivel nagyobb a felülete - nagyobb nyomás hat mint a belső ívre, mire fel a görbe cső megpróbál kiegyenesedni. A mechanikai mozgást egy (amúgy gyorsító) áttétellel átvinni a mutatóra pedig már nem nagy kunszt.

   Mivel holnap takarítós nap van, a nyomásmérőt induláskor zsebre teszem, s mikor a söpréssel végzek, becserélem a műszert a lomos pincében valami másra. Jelenleg úgy néz ki, hogy a LED-es gardróbvilágítás lesz a befutó, de persze az is elképzelhető, hogy a kosárból majd valami egészen mást veszek ki.

   Az viszont biztos, hogy a mai ebéd fokhagymás sült hús lesz, a változatosság kedvéért krumplipüré helyett zsírral meglocsolt tört krumplival. Ez amúgy most nem oldalas, hanem lapocka. Mint az néhány perc múlva kiderült, a lapocka erre ha nem is alkalmatlan, de csak annak jön be, aki szereti a száraz húst. Én speciel nem annyira a száraz húst, mint inkább a zsírosabb falatokat kedvelem, valamint az olyan szétszedéseket is, melyek nem húzódnak át heteken hónapokon, pláne éveken, hanem csak úgy egyszerűen lefutnak egy óra alatt, mint ahogy ez a mai téma is tette.