Játék telefon

Ezt a játék telefont talán nem is azért hoztam el, mert elektronika van benne, hanem csak kíváncsi voltam rá, hogy mégis miért lóg ki belőle a kék és a piros színű vezeték. Míg az egyik, persze csak előzetes megfejtésem az, hogy ez a játék valami okból kívülről kapott tápfeszültséget, addig a másik szerint a hangszóró csatlakozása lett kivezetve, természetesen továbberősítés aljas céljára.

A külső tápfeszültség csatlakoztatási lehetőségének megteremtése mellett az szól,
hogy a vezetékek a kissé nyitott teleptartón keresztül jutnak be a dobozba.

Ebben a feliratban az az érdekes, hogy mégis mióta szokás a bármiféle elektronikák
tápellátásához szükséges elemek feszültségét két tizedes jegy pontosságig megadni?

A teleptartó fedelét valószínűleg azért rögzíti a szokásos megszorulásán kívül egy apró csavar is, mert a gyermekujjak, végükön a pici körmökkel, társulva a gyermeki kíváncsisággal, bármit képesek szétpiszkálni!

Például az apró gombokat nyomogatva, akár a szülő idegrendszerét is.
Ez a játék amúgy valószínűleg kifejezetten erre a célra készült.

A hátlap csak a teleptartót és a feltett kérdésemre adandó választ tartalmazza.
Már úgy értem, hogy a drótok belső végei a teleptartó lábaira lettek rákötve.

Az előlapban épp csak néhánnyal van több alkatrész, mint amennyi a hátlapban.

Magát a panelt csak a szorulás, valamint a hátlapból kiálló rudacskák tartják, illetve most már csak tartották a helyén. Míg a másik oldalról egy ellenállás és egy tranzisztor látható, addig erről a térfélről egy fekete paca IC, az elmaradhatatlan LED, valamint a szokatlanul apró nyomógombok ellenoldalai (érintkezők) uralják a tájat. A gombokat az előbb azért nyomkodtam az óráscsavarhúzó hegyével, mert azok az én hurka ujjaimhoz durván alulméretezettek.

Épp 16 ohmos, vagyis pont rá lehetne kötni a sarokban álló, mozigéphez való hangszórót (ami amúgy méretileg vetekedett egy kisebb lavórral), ha apukám nem cserélte volna el egy alumínium öntvénykosaras BEAG-ra, amit aztán idővel szintén elcserélt valami más típusú hangszóróra, amiről már azt sem tudom, hogy mi volt, pedig a hangszórók útját amúgy nagyon is szerettem nyomon követni, hátha esetleg mégiscsak nálam végzik.

Ó, hogy a próbahangszóró vezetékének is épp most kellett feladnia...
No nem mintha előfordulna, hogy egy vezeték jókor szakad el...

Erről az eseményről már nem készítettem videót, de nekem elhiheted, hogy ha nem hagyom abba a gombok serény nyomkodását, idővel (jelen esetben igencsak gyorsan) komoly összetűzésbe kerültem volna a szomszédokkal. Tenmagam igen durva felidegesítéséről már nem is beszélve!

Hogy volt-e valami a telefonról már hiányzó flip részben, arra a kérdésre az
adja meg a választ, hogy a zsanérjaiban nincsenek elektromos átvezetések.

Arra a kérdésre pedig, hogy a szerző képes-e hozzácsavarozni
az ujját a játék telefonhoz, ez a kép szolgál kitűnő válaszul.

Hogy ne lógjon ki belőle, a külső tápegység csatlakozó vezetékeit belegyűrtem a teleptartóba, majd magát a játékot a melóskabátom zsebébe, hogy mikor majd legközelebb lemegyek a pincébe, biztosan lekerüljön a többi kincsem közé.
Bár a "kincs" egy meglehetősen erős jelzőnek tűnik erre a készülékre, de ha mondjuk szomszédot akarnék őrjíteni, akkor nagyon is jól jönne! Amúgy lehet belőle készíteni egyedi hangú tolatásjelzőt, ajtócsengőt, de akár még dudát is, ha van elég hely az autóban egy tölcséres hangszórónak.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.