Hármas elosztó
(egy nagy és két kicsi lyukkal)
Egy ilyen aranyos kis elosztót vajon miért dobnak ki?
Tisztának mondjuk nem nevezném.
Valamint javíthatónak sem, mert a négy sarokban
a doboz anyagánál
fényesebb kerek részeket melegen szétnyomott műanyag alkotja.
Tényleg van egy színe, de ezen azért lehet segíteni némi mosogatással.
A kevéske zöld a dugó lábán sem ad komoly okot a leselejtezésre.
Na most azt értem, hogy 3,6 kilowattnál ne eresszünk át rajta többet.
No de minek 25 Ncm a nyomatéka?
Ezt szerintem könnyedén le fogom tudni fúrni.
Amennyiben pótolnom nem sikerül,
akkor legfeljebb én is kidobom az elosztót, de én már persze okkal fogom tenni.
Még a vonalkódos árcímkéje is megvan, csak
már kiszívta belőle a nap a feketeséget.
Majd lesz később egy másik hármas elosztó,
konkrétan "T" elosztó,
amin látszik némi égésnyom, de ennek a példánynak semmi baja!
Az akkus fúrónak mondjuk van, ezért idővel majd abba is jól beleműtök.
Nemhogy könnyű volt a melegen szétnyomott
műanyagot lefúrni, de még
vissza is kellett fogni a gépet, nehogy még a teljes elosztón átszaladjon.
A fúrósdobozt még akkor is elérem, ha félig már
el van barikádozva,
jelenleg
az egérpadnak használt fél csíknyi laminált padlóval.
Ez kérlek tényleg hibátlan!
|
Ez itt a földelő villa, ami természetesen csak a középső lyukhoz tartozik. Ennek az elosztónak tulajdonképpen az a lényege, hogy ez eredeti földelt dugó mellé, természetesen az elosztót közbeiktatva, be tudjunk dugni két lapos, vagyis nem földelt villásdugót is. |
|
Ez a lehetetlen formájú alkatrész két anyagdarabból áll, igencsak ötletesen formára préselve, majd összehajtogatva, így adva ki a rugózást, ami aztán stabilan megfogja a beledugott villásdugók lábait. |
Bár ennek nem volt különösebb értelme, de mivel
a szétszedtem project épp erről
szól (mármint arról, hogy nincs különösebb értelmem), ezt a részt is kiszedtem.
Ha tudták volna a lomisok, hogy mennyi réz van
benne, akkor biztosan nem én hozom el...
Itt mondjuk ráfért némi szorítás (lásd a
nyomokat), mert ha lötyögni ugyan nem
is lötyögött a szorításban a vezeték, de könnyedén megmozdítható volt.
A földelést a dugóból az aljzatba átvivő
vezeték másik
vége az érvéghüvelynél fogva ponthegesztve lett.
Ezt csak azért mutatom, mert ugye az ember
ritkán lát belülről
egy olyan alkatrészt, amit nem szétszedhetőre terveztek.
|
Ez pedig az apró doboz ellenoldala, amit úgy tudnék az előző képen látható másik felével újraegyesíteni, ha találnék a csavaros dobozban megfelelően nagy fejátmérőjű csavart. |
Nekem ne lenne?
|
Mivel a műtét előtt elfelejtettem, no meg felesleges is lett volna, hiszen akkor még nem tudhattam, hogy túléli-e, így utána, vagyis már összeszerelt állapotában mosogattam el. Azt mondjuk nem állítanám róla, hogy olyan szép lett, mint egy új, mert ugye ahol a matrica nem takarta, ott a műanyag a naptól besárgult, de ettől az apró szépséghibától eltekintve, szerintem hibátlannak tekinthető. Hogy aztán elő fog-e kerülni valaha is a pincei 230 feliratú fiókomból, az egy jó kérdés! Mindenesetre ha kell, akkor ott fogja várni, hogy újra vezethesse az áramot... |
Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a
hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.