Accu-Chek
(vércukorszintmérő)

Mikor ezt a valamit a fűben megláttam, akkor - mivel nincs a
családban cukorbeteg - még nem tudtam róla, hogy mi ez.

 

 

A nevéből ítélve én akkuellenőrzőnek gondoltam.

 

 

Mobiltelefonnak biztos nem, hiszen mindössze két nyomógombja van.

 

 

Tisztára olyan, mintha belül szeme lenne, vagyis ki tudna nézni a lyukon.

 

 

Ez a hátulnézet.

 

 

Ez pedig az oldalnézet.

 

 

A sárga valamit kihúzva, az elsőre engem SIM kártyára emlékeztetett.

 

 

Persze nem az, és nem is cipó van ráírva, mint azt elsőre,
még a nem közelre látó szemüvegemmel félreolvastam.

 

 

Na végre valami ismerős! Kiáltottam fel boldogan,
mikor megtaláltam ezt az elemtartót.

 

 

A nevének utána olvasva, persze egyből kiderült, hogy ez egy vércukorszintmérő.

 

 

Millimól / literben mér.

 

 

Az üzemeltetéséhez 2032-es elemre van szükség.

 

 

   A jobbra látható részt - pusztán izmaim megfeszítésével - sikerült a helyéről félrelöknöm. Magyarán szólva, ahol érem, erőltetek rajta egy kicsit. Néhol, ahol nem enged, pedig úgy érzem, hogy kéne neki, ott persze nagyon nyomom.

 

 

Ennek tényleg szeme van (négyzet), valamint valószínűleg háromszínű
LED-es megvilágítása (pöttyök), de ezt persze csak találgatom.

 

 

   Az egyszerűség jegyében, az elemes dobozban talált két 2032-es gombelemet egyszerre mértem le. Bár a feszültségük stimmel, de a vércukorszintmérőnek esze ágában sem volt róluk elindulnia. Már úgy értem, hogy egyikről sem.

 

 

Mivel az elejének olyan színe van, mint mondjuk a távirányítókénak,
ezért infravörös kapcsolatot sejtettem mögötte.

 

 

   Gondoltam ha egy kicsit erőltetem, akkor majd kipattan a helyéről, de inkább letört. Én mondjuk kevésbé, mert nem igazán érdekelt, hogy mi lesz ezzel a már amúgy is eleve működésképtelen bigyóval.

 

 

Amúgy az apró ablak mögött valóban infravörös kapcsolat sejlik.

 

 

Mikor egy kicsit megpiszkáltam a műszer gumiruháját, s az néhány ponton
engedni látszott, ami csak hagyta magát, az mind lefeszegetésre került.

 

 

Az előlapját ugyan le tudtam róla pattintani, de
a panel nagyon ragaszkodott a hátlaphoz.

 

 

Amire a hátlap matricájának letépése után előkerült
két csavar (lásd őket jobbra) adott magyarázatot.

 

 

Még csipogni is tud! Akarom mondani, már csak tudott.

 

 

A panel ezen oldalán nincs semmi.

 

 

Ami meg a másik oldalon van, az ugye nem látszik a takarásoktól.

 

 

Az elemet csak azért raktam be a tartójába, majd dugtam
bele a dobozba, hogy megállapíthassam a polaritást.

 

 

   Amit azért tartottam szükségesnek, hogy tehessek egy próbát - elem helyett - immáron labortápról is. Mint az a kijelző feléledtségéből kiderül, vagy az elemmel, vagy a tartójának az érintkezésével lehet valami baj.

 

 

Fogtam a panelt, és amit csak hagyott, azt mind levettem róla.

 

 

Gondolván csak találok rajta valami érdekeset.

 

 

   Balra a fényérzékelőt látjuk, míg a jobbra látható három pötty valószínűleg LED, amiket nem sikerült fénykibocsátásra bírnom. Úgy persze ment volna (már ha tényleg LED-ek), ha két bonctűvel adok nekik áramot, csak ugye akkor még mindig kellett volna egy harmadik kéz is, aki mindeközben fényképez.
  
Mire eszembe jutott, hogy erről az eseményről (mármint nem a bénázásomról, hanem a bonctűs próbáról) akár videót is készíthettem volna, addigra ez a műszer már rég a pincében porosodott.

 

 

Ez itt egy miniatűr nyomógomb.

 

 

Ami valószínűleg akkor nyomódik meg, mikor a vérmintát bedugjuk a helyére.

 

 

Mivel sem jobban szétszedni, sem összerakni nem volt értelme, végül azért vált
újra eggyé, mert annyira elbambultam, hogy közben óvatlanul összerakódott.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.