Mivel közeleg az ősz, valamint az idénre betervezett nagyobb tételek közül még semmit sem dolgoztam fel, mielőtt azoknak nekiállnék, előtte még a lakásban (szokásos módon agyatlanul) kialakított gócpontokat kell felszámolnom.
   Bár első ránézésre úgy tűnik, hogy a helyzet tulajdonképpen nem is olyan vészes, egy minapi felületes számoláskor simán eljutottam 31-ig. Mármint a szem előtt lévő szétszedetlen tételek számolásakor. Mondjuk ha nekiállnék, s a hónap minden egyes napján szétszednék valamit, akkor az összes (amúgy persze direkt) szem elé pakolt kacatot fel tudnám számolni. Mivel a számolásom felületes volt, így az előbbi állításom valóságtartalma is jó ha megvan úgy 50 százalékos. Ez persze még mindig nem tűnik vészesnek, hiszen ha csak minden második tételt számoltam, vagyis 62 szétszednivalóm van (azt most inkább hagyjuk, hogy rejtve mennyivel több), akkor nem egy, hanem két hónap intenzív rombolásra lenne szükség a felszámolásukhoz. No de hol vagyok én olyan serény?

   Már csak abból is látszik a dolgokhoz történő helytelen hozzáállásom, hogy a mai napra a legkisebb, vagyis egy olyan tételt választottam, aminek a polcról történő elvétele szó szerint meg sem fog látszani a kupacon, ezzel egyértelműen elvéve a kedvem a további munkától.
   Bár ez nem látszik, mert ugye a szétszedtem cikkek időben erősen szét vannak szórva, de attól még úgy volt, hogy nem várt eredményként olyan lendülettel haladtam tovább, hogy a tempó estére öt tétel feldolgozását eredményezte, amin még magam is komolyan meglepődtem. Mármint nem azon, hogy mennyi mindent csináltam meg zsinórban, azt ugyanis tudom magamról, hogy ha beindulok, akkor nagyon tudok haladni, hanem az okozott meglepetést, hogy ez megtörtént.
   Na ilyenkor szoktam elgondolkodni azon, hogy vajon mit ehettem tegnap, vagy miről álmodhattam az éjjel, hogyan fekhettem a párnán, ami a szokatlan beindulást eredményezte. Pláne úgy, hogy estére nemcsak az öt tétellel voltam kész, hanem még az összes kép szerkesztésével is, plusz a html fájlokkal is, hogy másnap reggel már csak meg kelljen írnom ezt a rengeteg zagyvaságot.

   Mikor a jelen szöveg írásakor ezeket a feliratokat megláttam, tulajdonképpen csak akkor jöttem rá, hogy ennek az órának nincsenek is oldalsó gombjai. Vagyis ezek itt nemcsak a négy alapműveletes számológép kezelésére valók, hanem az órát is velük kell, illetve egyáltalán lehet beállítani.

   Ahol is ez, vagyis az ágyneműcsere miatt széjjelhagyott heverőm látványa fogadott. Tényleg nem tudom, hogy ma mi szállt meg, hogy ezt is, a mosást is, a felmosást is, meg még ki tudja mi minden más házimunkát is elintéztem, miközben mindezekkel párhuzamosan még öt valami kincsem is szétszedődött.

   Erről a képről nekem az a kedves történet jutott eszembe, amit egy autóalkatrész boltos barátom mesélt. Bejött egy ember, kezében egy nagyon rozsdás alkatrésszel, mondván olyat szeretne, amire menten megkapta a választ, miszerint az a bolt nem tart olyan rozsdás vackokat. Emberünk már az ajtóból jött vissza, mert kellett neki hozzá némi idő, hogy leessen a poén.

   Hogy az elemhez közeli (amúgy az óra apró mérete miatt mind az) fóliacsíkok túlélték az elemből kifolyt trutyi által okozott korróziót, arra részemről nem sok esélyt látok. No nem mintha annyira fel szeretném támasztani ezt az órát...

   Mikor már majdnem besöpörtem az alkatrészeket a szemétbe, egy kicsit nem figyeltem oda, mire fel óvatlanul összeraktam, ami valószínűleg annak volt köszönhető, hogy közbeiktattam valami figyelemelterelő házimunkát.