Hiába szedek szét majd minden nap valamit a pince végébe dobált lomokból, ha egyszer majd minden nap biciklizni is elmegyek, s mivel a környékünkön - minő csoda - épp lomtalanítás van (ezért biciklizek el itthonról olyan sűrűn), hazafelé jöttömben a bicikli kosara valahogy sosem üres.

   A filc amúgy ehhez a tortához kellett. A torta amúgy azért van sütis dobozból és filcből, mert bár azt pontosan tudjuk, hogy anyám mikor lesz 80 éves, azt azonban már nem, hogy mikor jön haza a telekről. A filctorta meg ugye nem romlik meg.

   A beszerzett lomok egy része a pince végében porosodik, egy másik része már az előszobában, míg ez itt már a harmadik kupac, amit azok a tárgyak alkotnak, amiket már elmosogattam. Míg a játékokat nagyon alaposan, addig a lámpát épp csak kívülről mostam le, de csak mert utóbbi nem éli túl a mai napot.

   A fénycsöves elemlámpában az az okosság, hogy még a 100% alatti hatásfokú transzverter veszteségét hozzászámolva is több fényt ad, mint a hagyományos izzó. Azóta persze már ezt a technikát is kivégezte a nálánál is jobb hatásfokú LED.

   Mikor a kapcsolótól balra látható kitüremkedést megláttam, gondoltam majd később megnézem, hogy az gyárilag van-e ott, vagy csak megolvadt valamitől a műanyag. Ezt a tervemet mondjuk nagyon gyorsan sikerült elfelejtettem.
   A kapcsoló amúgy háromállású. Középen sötét van, balra tolva a fénycső világít, míg jobbra tolva egy hagyományos izzó. A kétféle fényben az az okosság, hogy míg a fénycső fénye terített, például sátorba jó kártyázáshoz, addig az izzóé koncentrált, ami egy erdei ösvényen sétáláskor jön jól.

   Ezzel a képpel talán nem is annyira a tápaljzatot szerettem volna megmutatni, mint inkább a csálén felragasztott matricáját. Ráadásul a matrica nemcsak ferdén áll, de már eleve ferdére is lett nyomtatva! (vagy csak vágva)

   Az elektronikát részben takarja az izzó két érintkezőjét tartó fekete idom. Mikor már majdnem nekiálltam szétszedni, akkor hirtelen eszembe jutott, hogy a lámpa működését még ki sem próbáltam.

   Épp mint ahogy ezt a transzvertert is, mégpedig a pincei paneles fiókba, hogy mikor majd kell, akkor ne kelljen megépítenem. Hogy ennek igencsak kevés a valószínűsége? (mármint a transzverter újrahasznosításának) Nos igen, de ha mégiscsak kell, akkor ott lesz kézközelben készen.

   A rúgót nem azért tettem tönkre (bár már eleve ratyi anyagból volt), mert épp ahhoz volt kedvem, hanem csak annál fogva akartam letépni a műanyagról a fényes fém idomot, ami mondjuk látványosan nem sikerült.

   Az előszobában elhelyezett alkatrészek sorrendje kezdetben nem ez volt, csak miután a könyv szélére tett fénycső a mélybe vetette magát, amit csodával határos módon túlélt, pedig hallottam koppanni a fém cipőtartón, az újbóli legurulását a transzverter paneljával akadályoztam meg.

   Míg a lámpa háza egyértelműen a szemétbe kerül (sárga kuka), addig az apró fénycsőfoglalatok valamelyik pincei alkatrészes dobozba, ahonnan aztán valószínűleg már soha többé kerülnek elő.
   Ilyen fénycsöves elemes lámpát amúgy apukám is épített. Abban mondjuk félméteres fénycső van, de attól még az elv ugyanaz. Az a lámpa most valahol a pincei fénycsöves dobozban van. Először azt írtam, hogy egyszer majd azt is jól megmutatom, csak aztán a mindent tudó táblázatomba belenézve kiderült, hogy ez már korábban megtörtént. Akkor ennyit mára a szerző emlékezetéről...