És még csak nem is azért, hogy megajándékozzam az egyik szomszédot ezzel a biciklizés közben talált lila strandszivaccsal. Amúgy lehet, hogy azért nem, mert ezt mégis megtartom, míg a kirakós játék változatát (játszószivacs gyerekeknek) ajándékozom el, mert az foglal nagyobb helyet.

   Mikor a kertkapu zárját a többi lomocska között megláttam, tulajdonképpen csak akkor esett le, hogy mégis mi dolgom van erre. Persze már megint ebéd után vagyok, leesett vérnyomással, félálomban kóvályogva a pince hűvösében.

   Szerencsére nincs nagy dolgom, csak a bal alsó levelesládát kell felfeszítenem, majd keresnem hozzá egy kulcsot, mert az előző lakó nem a postaládához valót adta át. Mármint nem nekem, hanem az új lakónak, aki épp a lakást újítja fel, s amúgy munkásruhás emberek módjára szoktunk beszélgetni.

   Most majdnem azt mondtam, hogy tele van a t*köm ezzel a dobozzal, csakhogy az igazság az, hogy inkább magammal, mert ezt a telipakolt papírládát egyszerűen képtelen vagyok normálisan elhelyezni. Hogy nincs hely, az nem lehet rá mentség, hogy mindenütt csak útban van. Most például át kellett lépnem, hogy odaférjek a mögötte található kulcsos fiókhoz.

   Hogy egy kicsit túltoltam a lomos pincéből áthozott kulcsok mennyiségét, az épp annyira biztos, mint ahogy az a másik tény is az, hogy a postaládát a kedvenc piros nyelű csavarhúzómmal fogom felfeszíteni.

   A zárat a helyén négy darab M3-as csavar tartja. (amúgy megvan a negyedik is, csak azt már kitekertem) A zárszerkezet felett látható kiírás már rég valótlan, ugyanis Pista bácsi már több mint egy évtizede elment. Ennél csak a szomszéd Kássáék névkiírása volt tartósabb, ami több mint húsz évvel élte túl a tulajdonosát, miközben a lakásban már a ki tudja hányadik bérlő és tulajdonos lakott.

   Ez a zár már volt a kezemben (mármint apró darabokban), mert mikor Balázs Laci szomszédom vagy úgy tíz éve elhagyta a postaládához való kulcsot, akkor is én hoztam helyre a dolgokat, mégpedig éppen úgy, mint ahogy ma fogom tenni.

   Tényszerűen kiszedegetem a zárból a már nem létező kulcs tollához illeszkedő lamellákat, majd úgy rakosgatom őket vissza, hogy a zár az új kulccsal legyen nyitható. Ez egy ennyire egyszerű zár esetében már-már gyerekjáték.

   Bár elsőre úgy néz ki, mintha négy lamellája lenne (ami persze valójában így is van), csakhogy ennek ellenére nem jó hozzá a szokásos négylépcsős bútorkulcs, ugyanis az ötödik lamella maga a zár nyelve.

   A lehetőségek tárháza annál némileg nagyobb, mint amennyit ez a négy lamella feltételez, ugyanis nemcsak ezeket lehet variálni, hanem azt is, hogy melyikből hány legyen. Ez aztán azt eredményezi, hogy egy adott kulcshoz nem minden zár lamella készlete passzol.

   Hiába néz ki úgy, hogy lehet vele helyettesíteni a régit, ez sajnos nem így van, mert míg a balra látható példánynál a zár nyelve az alaplemezen csúszik, addig a jobbra láthatónál másfél milliméterrel feljebb, ami azt eredményezi, hogy a zár nyelve már ki sem tolható a postaláda ajtajának pereme alól.

   Ezt az állapotot most nem azért mutatom, hogy lásd, még elől a bútorzáras doboz, mint inkább azért, mert a piros vödörbe rejtett tűreszelőket percekig nem találtam meg. Amúgy már készülök építeni számukra egy saját tartót, mégpedig meglehetősen régóta, csak ez a farigcsálós projekt valahogy mindig elhalasztódik.

   Mivel a kiválasztott kulcshoz nem passzolt, végül az egyik lamellát, valamint egy másik pozícióban magát a kulcsot is meg kellett reszelnem. Ezek persze nem igazán nagy volumenű feladatatok, épp csak át kell hozzá látni, hogy az apró, pláne szerencsére egyszerű zárban minek mihez kell illeszkednie.
   Na most a "B" verzió az lett volna, hogy ahogy van, elhajítom a lamellákat, majd beszerelek a helyükre a forgáspontjukra egy méretpontos távtartót. Ezzel persze azt értem volna el, hogy ezentúl bármelyik kulccsal ki lehetett volna nyitni a ládát, ami annak fényében, hogy sokan már eleve be sem zárják, nem lett volna különösebb hátrány.

   Miután már minden flottul működött, de a kulcsot a helyén egy kicsit azért még sprőd érzés volt forgatni, újra szétszedtem a zárat, sorba raktam az alkatrészeit, lesorjáztam az éleket, majd odanyúltam a polcra a zsíros dobozért.