Ezen a képen még véletlenül sem azt látjuk, hogy a szerző átfestette az asztalát bordóra, mert ez a különös árnyalat "mindössze" attól keletkezett, hogy óvatlanul elnyomtam valamit a fényképezőgépen. Napok múlva persze rájöttem, hogy hiába találtam meg, hogy mit és hol kell visszaállítani, ha egyszer nem mentettem el az egyedi beállításokat. Szóval lesz még különös árnyalatú képből bőven, mire végre visszatalálok a megszokott sárgás színvilághoz.

   Mármint ehhez, mely képen amúgy azt látjuk, hogy mire cseréltem le mai boncolásom tárgyát, vagyis a jobbra látható dugót, ami amúgy egy IKEA lámpa hálózati kábelének végéről került levágásra. Erre azért volt szükség, mert míg a balra látható új (amúgy igencsak régi) dugó nem áll ki a konnektorból, addig az új fazonú (lásd jobbra) már nagyon is.

   Úgy általában véve persze nem számít, hogy kiáll, de ezen a helyszínen az ajtó tokjának síkjából (a balra látható fehér valami az) kiálló dugó egyrészt nem mutatott volna valami jól, másrészt - a kiállása okán - idővel biztosan neki lett volna menve. Márpedig az nem lenne jó, ha a drót végén fityegő fényerőszabályzó spéci aljzat + dugó kombinációja eltörne, mert olyanból annyira nincs cseredarab, hogy az elmúlt 60 évem alatt még csak ezzel az egyetlen példánnyal találkoztam.

   A kábelvégi dugó cseréjekor, illetve közvetlenül a levágásának pillanatában, egyből azt mondtam magamnak, hogy ez egy annyira aprócska valami, hogy már csak a könnyű szétszedhetősége okán is kapni fog egy saját szétszedtem cikket. Mikor aztán belegondoltam, hogy mégis mennyire lesz egyszerű a tapétavágó késsel szétfarigcsálni egy fröccsöntött dugót, abba azonnal beleborzongtam.

   Végül is nem volt bonyolult, de csak azért nem, mert ez - a feltételezésemmel ellentétben - nem fröccsöntött dugó, hanem csak egy amolyan kiterített állapotból összehajtogatott, majd összeragasztott, vagy melegen összeolvasztott változat.

   Ebből a szögből nézve mondjuk nem látszik, hogy miről van szó, csak annyi, hogy ez a dugó belül tulajdonképpen üres, konkrétan nincs kitöltve műanyaggal. Mivel a kábel mellett volt akkora lyuk, hogy azon be tud menni a dugóba a víz, ezért úgy járunk jobban, ha egy ilyen dugót nem törölgetünk meg egy víztől csöpögő ronggyal. Én mondjuk elmosogatni szoktam, a csapban vízben elmerítve, kábelestül lámpástul, ami szintén nem jó ötlet, mert ugye a víz, ha nem is nagyon, de azért vezeti az áramot. Persze nem kell vizesen bedugni, illetve végigcsorgatni a kábelen mondjuk egy bögre teát, és akkor nem lesz baj.
   Erről a "nem lesz belőle baj" hozzáállásról az a régi kedves történet jutott eszembe, amit az egyik barátom mesélt a barátnőjéről. A lány egy alkalommal, mikor társaságban szóba került az áramütés, azt mesélte, hogy van nála otthon a szobában a szekrény mögött egy vezeték, aminek csíp a vége. Mivel ez azért elég érdekesen hangzott, az amúgy villanyszerelő barátom a következő ottjártakor rákérdezett, mire fel a lány benyúlt a szekrény mögé, ahonnan előhúzott egy csupasz vezetékvéget, aminek tényleg csípett a vége. Ezen azért nem volt mit csodálkozni, mert a vezeték másik végén egy villásdugó volt, a háromajtós, vagyis a szőnyegpadlón elmozdíthatatlannak tűnő szekrény mögött egy konnektorba bedugva. Mint az némi kérdezősködés után kiderült, a vezeték csupasz végén valaha egy állólámpa volt, ami két éve ki lett dobva, majd a belőle kiszakadt csupasz végű vezeték - apuka által - egyszerűen csak be lett gyűrve a szekrény mögé, mondván "nem lesz baj belőle" ha csak úgy ott lóg. Mondjuk szerencsére tényleg nem lett, de csak azért nem, mert az egymáshoz közellévő vezetékvégek érintése csak helyileg ráz. Már úgy értem, hogy ilyenkor az áram csak a bőrön és a közvetlenül alatta található szöveteken halad át, a szíven viszont már nem, hiszen az mélyen van. Persze ha nem melegpadlós a helyiség, vagy az öngyilkosjelölt leföldelte magát mondjuk egy radiátorra történő ráüléssel, akkor viszont már könnyen meglehet a baj.

   A témára és persze magára a tárgyra is kíváncsiságból ráharapva, ez a látvány fogadott. Én meg azt fogadtam meg, hogy mikor legközelebb belefutok valami ehhez hasonló apróságba, akkor nem halasztom el a szétszedését, hanem ott és azonnal intézem el, így nem növelve azt a még mind a mai napig rettenetes számot, amit a már megemlített, de szét még nem szedett bigyóim összessége kiad. Hogy fogom-e tartani magam ehhez az ígéretemhez? Nos szerintem sajnos nem...