Hogy az E27-es izzóhoz való kapcsolós és villásdugós foglalat letudása nem fogja csökkenteni a munkalapon a kupit, az azért nem érdekel, mert akár itt marad, akár nem, a bemutatásával a még szétszedetlen tárgyaim számát tekintve akkor is mínusz egy lesz az eredmény, ami nagyon kell, mert hiába húztam bele az idén nagyon, ahogy az már nálam megszokott, szinte semmi sem látszik belőle. Ezt úgy kell érteni, hogy a mindent tudó táblázatom azon fülén, melyen a már megemlített, készleten lévő, de szét még nem szedett tételeket tartom nyilván, csak nagyon lassú a haladás. Mindezt úgy, hogy csak havi 10 tétel letudását írtam magamnak elő, de nagyon úgy néz ki, hogy még azt sem fogom tudni hozni. Mármint azért nem, mert időközben nekiálltam azon tételek feldolgozásának is, melyek már a táblázat említett fülének feltöltése után kerültek elő. Mert ugye ha ezt nem teszem meg, akkor idővel ha el is fogy az első 300 tétel, de addigra ott lesz helyette másik 300, ha nem több.

   Ez persze nem egy újkori találmány hiszen ilyesmi megoldások már a kezdetek kezdetén is léteztek. Nekem például olyan volt, aminek az egyik végén E27-es menet volt, a másik végén E27-es aljzat, kétoldalt egy-egy hálózati aljzat más egyéb fogyasztóknak, és még egy tekerős kapcsoló is volt rajta. Mindez persze a korhűség jegyében porcelánból.

   Ami szintén jól néz ki, az a teljes értékű foglalat. Már úgy értem a teljes értékűt, hogy a menetes rész egyetlen darabot képez a csatlakozásával. A múltkor, az apró pincei elmaradások kilencedik fejezetében alig tudtam összetákolni egy olyan foglalatot, amiben a menetes rész külön volt az érintkezőstől.

   Valamint a kapcsoló és az izzófoglalat középső lábának csatlakozása egyszerűen csak rugós. Arról már nem is beszélve, hogy a menetes részhez úgy csatlakozik a vezeték, hogy rá van forrasztva az azt tartó csavar ide belülre benyúló hegyére.