Ezen rádió megvásárlására egy egész csomó okot tudok mondani.

- ilyet még nem láttam belülről
- már nagyon rég nem vettem a piacon semmi érdekeset
- ez nem egy márkátlan távol-keleti rádió, hanem egyenesen Siemens
- már csak a formája miatt is kíváncsi vagyok a belsejére
- végül - de nem utolsó sorban - 100 forintnál még egy csoki is többe van

   Aztán ott van még oknak az is, hogy valaha (konkrétan még valamikor évekkel ezelőtt) beírtam a táblázatomba egy nagy csomó rádiót előre. No persze nem úgy, hogy a már meglévőket, de fel még nem boncoltakat, hanem egyszerűen csak kihagytam sorokat, hogy majd azokba a résekbe jönnek a rádiók. (meg a magnók)
   Ebben az akciómban mondjuk nem az volt a hiba, hogy nem volt készleten a réseknek megfelelő mennyiségben felboncolandó rádióm, hanem az, hogy azok már szinte mind nagy méretűek, minek okán már csak ezért sem volt hozzájuk kedvem. Egyszer persze mindegyiket szétszedem, bemutatom. Már ha megérem...
   Aztán ott van még az is, hogy van néhány készülék, amit valami okból szeretnék bemutatni. Hogy mi lehet ilyen ok? Például van olyan Sharp zsebrádió, melyben ránézésre mintha szokatlanul kevés lenne az alkatrész, ami azért van, mert több ellenállást és kondenzátort is összekombináltak egy-egy közös tokba. Aztán ott van mondjuk igen jó példának az Orljonok, mely készülékben - zsebrádió létére - két ferritrúd található.

   A hangerőszabályzó gomb ugyan mára már odalett (hogy pontosan hova, azt persze nem tudom), de annyi baj legyen. Illetve ennyi se legyen, de ennyit azért még csak túlélek valahogy.

   Ez az a forma, ami a 100 forintos áron felül a leginkább vonzott. Az AM / FM átkapcsolóról már nem is beszélve! Ez amúgy egy igen ritka fajta készülék. Már úgy értem, hogy ezen kívül talán még nem is láttam kifejezetten asztalra tehető elemes készüléket. Szóval ez nem zseb vagy táskarádió, mert ugye zsebbe nem fér, füle meg nincs. Cserébe nagyon jól mutat, pláne a többihez képest masszívan áll egy munkaasztalon. Abba belegondolva, hogy ez a forma vajon miért nem terjedt el, arra a következtetésre jutottam, hogy talán az univerzalitás hiánya miatt.

   Mivel ez nem hordozható készülék, vagy legalábbis nem arra a célra szánták, kerülhetett volna a hálózati tápegység akár a nem is olyan kicsi dobozon belülre is. Mondjuk már az is eleve kedves dolog a gyártótól, hogy legalább rakott rá egy tápaljzatot.

   Valamint került a doboz fenéklemezére egy belül menetes lyuk is, ami a rádió felerősítésére szolgál. Ezt többen ki is használták. Már úgy értem, hogy nem egy ilyen rádiót láttam már a bicikli kormányára szerelve.

   A teleptartó fedele azért került ide, vagyis a rádió tetejére, mert ugye ha alul lenne, miközben rácsavaroztuk valamire, akkor nem lehetne levenni. Így mondjuk egy kissé csökkenti a rádió stabilitását. Már úgy értem, hogy a fizikait, hiszen így a viszonylag nehéz elemek kerültek felülre.

   Hogy a díszelőlapot mégis hogy a csudába sikerült betörni az állomáskereső gomb alatt, arra a talányra azt találtam ki megfejtésül, hogy egy csavarhúzóval, mégpedig a forgatógomb lefeszegetése közben.

   Az egyik ilyen említésre méltó részlet az, hogy az ilyen kategóriájú rádiókban már csak az egyszerűségük végett sem szoktak alkatrészek kerülni a panel fóliás oldalára. Itt meg ugye mindjárt öt is akad belőlük.

   Mikor valamit már ennyire szétszedtem, az olyankor vagy kidobva lesz, vagy elmosogatva. Mivel ez egy rádió, mely készülékért legalább annyira odavagyok, mint mondjuk egy magnóért, egyértelműen mosogatva lesz.

   Ezeket a barna nyomokat egyértelműen egy a rádióba borított bögrényi kávé, esetleg kakaó okozta. Részemről legalábbis nagyon merem remélni, hogy nem egy a készülék tetején tárolt - nem annyira üres - pelenka volt a forrás.

   Egy további szokatlan részlet, hogy a panel alkatrészes oldalán be lettek jelölve az alkatrészek helyei. Már úgy értem, hogy zseb, illetve ahhoz hasonló kategóriájú kisrádiókban nem volt elterjedt szokás az ilyesmi.

   Aztán ott van még további érdekességnek, hogyha olyan nagyon sok azért nem is, de a panel alkatrészes oldalán van vagy négy átkötés. Már úgy értem, hogy a képen is átvonuló fekete bekötővezetékkel kivitelezve. Ez azért szokatlan, mert egy ekkora, illetve ennyire kevés alkatrészt tartalmazó panelt azért csak meg lehet már tervezni úgy, hogy ne legyen rajta szükség átkötésekre. Kiváló példa erre mondjuk az M10 rádió és társai.

   Ez a panel már csak ezekből a lyukakból ítélve is univerzális. Ezt úgy kell érteni, hogy ezek a lyukak nem azért vannak itt, mert mondjuk valaki itt próbálta ki a szép új fúrógépének tudását, hanem azért, merthogy ennek a rádiónak a belseje több különböző fazonú rádiódobozba is passzol.

   Az ULN2204 egy úgynevezett egy chipes rádióvevő IC, amit úgy kell érteni, hogy az URH sávú keverő két tranzisztorát kivéve, a rádió összes többi aktív alkatrésze (tranzisztora) benne van.

   A jobb oldali lyukban látható apró csavar lötyögött, ami valószínűleg az őrületbe kergette a rádió gazdáját. Mert ugye ha lóg (kotyog) az állomáskereső gomb, akkor nem lehet vele normálisan beállítani az adókat.

   Hogy a panelen található furatba nem egy alkatrész lába jön, hanem valamelyik bekötővezeték vége, na olyan jelölést én az eddigi életem folyamán vagy még sosem láttam, vagy csak nem tűnt fel. (lásd jobbra fent)

   Egy gyors próbatekergetés eredményeképp sikerült feliratoznom a KF trafók serlegeit. Már úgy értem, hogy azon elv alapján választva őket ketté, hogy melyek tartoznak az AM, illetve melyek az FM vételhez. Erre amúgy azért volt szükség, merthogy a rádiót a keletiről a nyugati normára áthangolván, az fogalmazzunk úgy, hogy szokatlanul alulteljesített.

   Az persze igaz, hogy az apró kondenzátorok kiszedése, no meg az FM bemenő fokozat tekercseinek tologatása csak úgy egyszerűen próba szerencse alapon történt, de attól még az jött ki eredményül, hogy a KF-ek sem álltak (már úgy értem, hogy én magam sem) a helyzet magaslatán.

   Ez itt az antenna pálcáját rögzítő csavar, ami a szerző áldásos tevékenységének hatására került besüllyesztésre a rádió házába, eredetileg ugyanis kiállt. Ez azért nem okozott problémát, merthogy nem a készülék aljából állt ki, hanem az ahhoz képest egy kissé már megdöntött előlap mögötti részből.

   Azt kell rá mondjam, hogy ez egy nagyon szép kis készülék. Egy apró adalék, illetve újabb különös részlet, hogy bár az van ráírva, hogy Siemens, ennek a rádió belsejében semmiféle nyoma sincs. Már úgy értem, hogy ez még véletlenül sem egy német eredetű készülék.
   Mindeközben amit balra látunk, csak már-már eltűnik a rádió mögül előtörő piros műszerzsinór varázsának hatására, az egy apró fülecske, ami valószínűleg a csuklószíj befűzésére szolgál. Mondjuk szó se róla, a mérete nincs olyan nagy, hogy amiatt ne lehetne kézben vinni, csak valahogy egy kissé furán mutatna.