PCMCIA kártya
(nem tudom mire való, de nem is érdekel)

Össze kellene raknom egy dobozt amiben relék vannak. Azt ugyan mondtam, hogy
egyszer el fog készülni, azt azonban már nem határoztam meg egyértelműen, hogy
mikorra lesz kész. A dobozba majd lyukakat kell fúrnom. Azt ugyan nem látjuk,
hogy a munkapadon mi van, de ez most nem baj. A szerszámokhoz nem férek
hozzá, ami viszont már baj. Tulajdonképpen nem is látszik, hogy merre vannak,
mert a farakástól már oda sem fért a fotómasina. Balra az idei hideg télen igencsak
megfogyatkozott aprófa készlet, valamint egy AKAI magnó mechanikája látszik.
Mindeközben jobbra egy rakás fa látható, melynek túloldalán ott húzódik maga
a pince a szerszámokkal. Na ilyen körülmények között nem lehet normális
munkát végezni. Amúgy nem is szoktam. A kialakult rémes helyzetet
feloldandó, megígértem magamnak, hogy minden héten rendbe
fogok tenni egy-egy ilyen rumlis kupacot. Sok van ám...

Szóval itt van ez a kupac fa.

Mindeközben ezen a másik oldalon némi aprófa hiány mutatkozik.

A fahasábok közül kidobáltam a pince elé a könnyedén apríthatóknak látszókat.
Ide amúgy egy alapos betonozás, valamint linóleum borítás lett betervezve.
Ezekre mindössze négy évet kellett várnom, hogy végre kivitelezzem.

Azért tettem őket ilyen szépen egymásra, hogy jobban lássam amint haladok.

Egy idő után - a klopfolási vágyammal együtt - elfogyott előlem a fa.

No persze mind egy szálig megvan, csak kissé szétaprítottam.
Ez egy amolyan mindenévi fahasáb szétszedtem.

Ennyi aprófa vagy elég egy évre, vagy nem.
Mivel nem szeretem a félmegoldásokat...

...kiszórtam inkább egy újabb adag fát a pince elé.

Majd szétcsapkodtam őket apróra.

Na ennyi már biztosan elég lesz a következő fűtési idényre.

Akartam én tovább is folytatni a rendezkedést (szart), csak megsebesültem.
Még szerencse, hogy nem vágtam le az egész ujjam!
Hogy rendelném akkor az öt sört?

Az egyik következő problémás góc a szerszámos polcok sora. Leveszek valamit,
visszateszem, majd elkövetem ugyanezt oda-vissza sokszor. Először ugyan még
szép rend volt ezeken a polcokon, most viszont már nem találok meg rajtuk
semmit. Le kell róluk söpörni az összes vackot, majd rá kell írni a polc
szélére, hogy mi van, rajta. Nem azért hogy tudjam, hiszen látom,
hanem azért, hogy ezentúl mindent a helyére tegyek vissza.

Ehelyett megelégedtem azzal, hogy kivittem a szemetet.
Majd összesepertem és újra és újra kivittem.
Azóta van, hogy feketét tüsszentek.

Egyrészt alig bírom felemelni a kezem (kicsit kivette a karomból az erőt a balta),
másrészt az ujjaim sem tudom egyértelműen becsukni. (izomláz)
Harmadrészt meg vagyok sebesülve. (kényeske)
Szóval ma valami könnyűt bontok.

Azt tudom, hogy ez egy PCMCIA kártya, de nem tudom róla, hogy mire való.

Addig értem, hogy az egyik fele PCMCIA, majd következik a kábel.
De hogy mivégre ez a felhajtás?

Nagyon lapos és nagyon sok lába van. Ez a PCMCIA csatlakozó.

Aztán van még a dróton egy ilyen krumpli is.

A vékony fekete kábel kártyával átellenes végén pedig egy újabb csatlakozó.
Gőzöm sincs mibe lehet jó! Semmi hozzávaló hardvert nem találtam itthon.

A másik végéhez valót azonban találtam.

Azért lehet a laptopok kijelzőjét kinyitni, hogy az oldalukra fordítva se dőljenek el.

Ide kell bedugni a laptopba a PCMCIA kártyát. Egy ilyen kártya ugyan
bármi lehet, azonban tipikusan hálózati kártya vagy modem.

Ide sluttyan be.

Ezt még akkor sem minősíteném sikerült felvételnek,
ha a kezemet szerettem volna videózni.

A matricákat teljesen hiába simogatom, mert nincs alattuk érezhető csavarfej.
A kártya sarkánál sem látszik semmiféle bonthatóságra utaló nyom.

A másik sarkán sem látok semmit.

Akkor széttöröm úgy, mint mondjuk egy szelet nápolyit.

A régi jól bevált módszerek ugye...

Hányszor is mondtam már, hogy nem szedek szét trendi elektronikus holmit?
Mindegy... Hiába beszélek én magamnak... Sosem figyelek oda rám!
Ezekben az újkori vacakokban nem igazán van érdekesség...

Sűrű, soklábú, nagyon vékony csatlakozó.
Azt hiszem visszaszokok a rádiók és a magnetofonok boncolására.

Mert ugye hiába szép ez a körbe lábú IC, ha egyszer amúgy teljesen érdektelen.

Kit érdekel, hogy ezek a 74HC245-ösök kétirányú buszmeghajtók nyolcasával?

Találtam a panel másik oldalán ezt a matricát.
Hurrá! Akkor sem tudom ki a franc vagy.

Nézzük meg inkább, hogy mi van a kábelen található krumpliban.

Ilyen esetekre előkapom a fotómasinához ezt a mini állványt. Apróbb probléma,
hogy e két eszköz gyártója még sosem találkozott egymással! Még jó, hogy az
állványmenetet eltalálták. A fényképezőgépbe valamiféle tömegközéppontba
kellett volna az állványmenet, az állványnak meg ha már egyszer bólintós
a feje, akkor kellene valami tömeg a lábába, mert alapállapotban pofára
esik az egész felépítmény. Rátekertem egy maréknyi forrasztóónt
az állvány hátsónak kinevezett lábára, de még így is kell
neki nehezéknek a kombinált fogó.

Nem akart lejönni a krumpliról a műanyag burok.
Ha már egyszer krumplit írok, akkor stílszerűen leharapom.
No persze nem a maradék három szuvas fogammal, hanem csípőfogóval.

Tessék! Az élet újabb hatalmas rejtélyére derült fény.
A drót közepi krumpliban nincs semmi, csak egy ferrit cső, amin átmegy a kábel.
Az ő dolga az, hogy megegye a zavarokat. Pontosabban a vezetékeken érkező
hirtelen felfutású feszültségtüskék ellen védi a kábelvégi elektronikákat.

Megsértettem a szigetelést.
Hülye sértődős kábel!

Ha nem is szép, illetve nem lett a legszebb, de ez azért egy metszet.
Nincs különösebb értelme tovább bontani ezt a csatlakozó dugót.

Valószínűleg ezért történt, hogy valami érthetetlen lelkesedéssel farigcsáltam széjjel.

Teljes hosszában megblankoltam a kábelt, majd lehúztam róla ezt az árnyékoló
harisnyát. Ezt elteszem, mert ez még jó lesz egyszer valamire. Vagy nem...

Ez viszont tényleg kellhet! (vagy nem) Ezek ugyanis
felettébb vékony és igen hajlékony vezetékek.

Mivel ezeket a roncsokat éppen be akarta harapni az éhező szemetes vödröm, ezért
megetettem velük szegényt. Valójában ez egy külső CD író illesztő kártyája volt,
még valamikor az USB térnyerése előtti időkből. Köszönet a megfejtésért
Bachtermannak! Illetve a kártya leírásáért Németh Krisztiánnak!

Ha nem is volt valami feltűnő, de a csavarmániám miatt észtevettem a kábelvégi
csatlakozóban megbúvó két meglehetősen formátlan, de szép csavart.
No de hova a csudába tegyek ilyen formátlan csavarokat?

Ezt a problémát korábban már sikeren megoldottam.
Van formátlan csavarokat tartalmazó dobozom.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.