Mikor odáig fajultak a dolgok, hogy már a hűtőgép tetején is bemutatásra váró lomok voltak, gondoltam ha a többieknek nem is, de legalább ezeknek nekiállok. Van itt egy zenedoboz, egy Siemens kisrádió, valamint egy SONY Walkman.

   Ha már a beismerésnél tartunk, akkor azt is elárulom, hogy még véletlenül sem ez  magnó következett volna, hanem vagy a BRG MK-29-es, vagy a Terta 922-es, csakhogy az említett készülékeket olyan bonyolult eseteknek találtam (már úgy értem, hogy a szétszedésüket), hogy megvettem inkább helyettük a piacon ezt.
   Hogy mi a bonyolult az említett két magnóban? Nos az, hogy az MK-29-ből mindjárt három is van, melyekből tervezek összerakni legalább egy működőt, addig a Terta 922-vel már a tetejének levételekor elakadtam, mert rá vannak rohadva a potméterek tengelyeire a forgatógombok. Na most velük ellentétben ezt a magnót potom 200 forintért megvenni viszont kifejezetten egyszerű volt.
   Amúgy egy nagyon aranyos kislány árulta, akin látszott, hogy élvezi a dolgot. Mármint azt, hogy nem a szobájába játszik boltos kisasszonyt a barátnőivel, hanem a piacon a vásárlóknak valóban eladja az otthon már nem kellő dolgokat. És ez annyira így volt, hogy a gyerek anyja ott sem volt, ugyanis elment bevásárolni.

   Sütött a nap, meleg volt, szédelegtem, vaksi vagyok, vagy ki tudja miért nem olvastam el a magnón az auto reverse feliratot. Hogy ennek mégis mi a jelentősége? Nos az, hogy a magnóba a kazetta helyén benézve, azt kissé hiányosnak találva, úgy gondoltam rá, hogy ezt a készüléket aztán tényleg mindenféle szívfájdalom nélkül szétverhetem, hiszen teljesen értéktelen, pláne használhatatlan. Erre fel az itthoni próbák során kiderült, hogy az egyik irányban azért még lejátssza a kazettát.
   A magnón (természetesen már szintén csak itthon) olvasott AVLS rövidítés nekem ugyan nem mondott semmit, de a Dolby azért egy kicsit meglepett. Már úgy értem azért, mert ilyen zajcsökkentő áramkört ennyire mini magnóban még nem láttam. Ez mondjuk nem volt nehéz (mármint az eddig még nem látás), hiszen nekem a sétálómagnó - mint média - az életemből valahogy kimaradt. Ugyan megengedhettem volna magamnak, de bennem valahogy sosem támadt rá igény, hogy sétálás közben hallgassak zenét.

   A füles csatlakozó aljzata egyértelmű, az AVLS feliratú kapcsoló funkciója azonban már nem. Az a része persze igen, hogy az apró gomb bekapcsolja az AVLS funkciót, no de mi az? Nos ez kérlek egy angol betűszó, mégpedig az Automatic Volume Limiter System rövidítése. Pontosan azt műveli a hanggal, mint amire a szavak utalnak, vagyis nem enged meg egy bizonyos előre beállított értéknél nagyobb hangerőt.
   Hogy erre miért van szükség, mikor egy Walkman már eleve nem szól olyan hangosan, hogy megsüketülne tőle az ember, azt mondjuk nem értem. A hangerő szabályzó gombocska funkcióját viszont igen, mint ahogy az őt a sorban követő szalagminőség választó kapcsolót is, bár ez utóbbi megkerülhető lett volna azzal, ha a magnó magától érzékeli, hogy milyen mágneses rétegű szalaggal töltött kazettát tettek bele. Már úgy értem, hogy vannak erre lyukak a kazettán.

   A bóvli társaival ellentétben, ezen természetesen visszafelé pörgető gomb is van, nem csak előre. Ezen mondjuk nincs mit csodálkozni, hiszen mégiscsak a SONY találta ki, illetve kezdte el gyártani a Walkmant.
   Na most a két jobbra látható kapcsolóra viszont már rá lehet csodálkozni, hiszen azok közül az alsó a lejátszás közbeni irányt változtatja (vagyis ez a magnó oda vissza játszós), míg a felső kapcsolóval azt lehet beállítani, hogy csak egyszer játssza végig a kazettát, vagy végtelen ciklusba lépve sose hagyja abba.

   Mikor a Walkman típusát, vagyis a WM-EX356-ot beütöttem a keresőbe, épp akadt belőle egy eladó az eBay-en, mégpedig 130 dollárért, ami azért egy kicsit több, mint az a 200 forint amennyit én adtam érte.

   Ez az a részlet, ami alapján a piacon úgy éreztem, hogy nyugodtan megvehetem, mert ugye ha hiányzik belőle a szalagtovábbító görgő, akkor csak nem támad már ingerenciám a megjavítására, illetve a szét nem tépésére.

   Abszolút hiába rajzolta fel a gyártó a magnó műanyag házára, hogy hol vannak az azt összetartó műanyag pöckök, ha egyszer nem férek hozzájuk. Illetve az úgy volt, hogy lusta voltam letölteni az Internetről a magnó szervizleírását.

   Itt aztán mindjárt felmerült bennem az a szokásos kérdés, miszerint ebből mégis mi a csudát lehetne csinálni. Amennyiben kidobnám belőle az összes mechanikai alkatrészt, akkor lehetne mondjuk a paneljából egy olyan erősítő, ami egy szalagos magnóba épített plusz lejátszófejhez csatlakozik, és akkor lenne a magnónak egy eredetileg nem lévő monitor funkciója is. Vagyis egyből vissza lehetne hallgatni a felvétel minőségét. Mivel az orsós magnó - persze a megszállottakat kivéve - mára már teljesen kiveszett médiának tekinthető, ez egy annyira értelmetlen project lenne, hogy egyre komolyabban kezdtem el rajta gondolkodni.

   Ezeket a miniatűröket mondjuk ki kellene cserélni olyanokra, melyek méretben illeszkednek az ember kezéhez. Már úgy értem, hogy nagyon szép dolog, hogy a SONY mérnökei ennyire picire sűrítettek egy magnót, de ettől még az ujjaim maradtak amekkorák mindig is voltak.

   Á... Nem fogok én ebből építeni semmit... Aztán ahogy itt ültem és nézegettem, egyszer csak felmerült bennem a kérdés, miszerint mégis merre lehet benne az oda vissza sávok közötti átkapcsoló, amit aztán végül nem találtam meg. Illetve megtaláltam, csak az a kapcsoló nem úgy kapcsoló, mint ahogy én azt gondoltam, hanem úgy, hogy a magnó erősítőjét képező IC-ben van.

   Míg csak utána nem néztem, addig azt hittem róla, hogy ez a soklábú a Dolby IC, de nem, hanem úgy nagyjából ez az összes többi, ami csak egy magnóhoz kellhet. Érdemes megnézni az LA4582-es adatlapját, mert ebben az IC-ben annyi minden van, hogy tényleg alig győzi nézni az ember. A fejek átkapcsolóját például azért nem találtam, mert az nem mechanikus, hanem elektronikus, és persze amúgy ebben az IC-ben van, mint ahogy a teljes előerősítő, valamint a fejhallgatót meghajtó végerősítők is.

   Ha már a végerősítőknél tartunk, akkor mivel az adatlap szerint az előbb látott IC képes meghajtani egy (illetve mivel sztereó, ezért két) 8 ohmos terhelést, már dugtam is rá a direkt ilyen próbák kedvéért őrizgetett az apró hangfalaimat.

   Ennek ellenére összeraktam, majd betekertem folpackba, hogy ne menjenek bele a pincében a pókok, majd úgy, de úgy eldugtam, hogy valószínűleg már sosem kerül elő.