UNIVERSUM kistévé
(gyilkosság, ne olvasd ha nem bírod az ilyesmit)

	A ma bemutatásra kerülő kistévét még ebben a szatyorban vettem. Egy nénike árulta a Pecsa előtti szabadtéri piacon. Panaszkodás van, hogy az emberek nem mennek ki a ligetbe. Rá kéne megint ereszteni a "külszíni" kirakodóvásárt, és akkor megint lenne élet a fák között. Ami a Pecsában van az nem zsibvásár! Zsidók, cigányok, kereskedők és nepperek. Ezt persze minden antiszemitizmus nélkül írom. Ha nem hiszed, akkor állj meg egy eladóval szemben, majd próbáld meg besorolni ebbe a négy kategóriába. Menni fog...
	Reszket itt szegényke a szatyorban. Egyszer régen már kipróbáltam, és akkor volt benne élet. De hát minek nekem egy ilyen kistévé? Mondjuk mikor ezt vettem, akkor még nem is volt szétszedtem project. Erre azt kell mondjam, hogy valószínűleg előrelátó vagyok.
	Ez egy nagyon szép kis tévé. Viszonylag elterjedtebb típus lehetett, mert már többször is láttam a különböző piacokon. Legutóbb egy olyan változattal találkoztam, amiben jobb oldalt rádió is volt.
	All transistor, azaz nem csöves. Persze a képcső az azért még hagyományos elektronsugárcső, hiszen ez egy régi tévé. Hol volt még akkoriban LCD kijelző...
	Ez itt a VHF csatornaváltó. A fiatalok már nem is emlékeznek erre a dologra. Szóval eredetileg nemhogy távirányítója nem volt a tévéknek, de még csak nem is folyamatos volt a hangolásuk. Ha csatornát kellett váltani, akkor tekerni kellett egy nagyot a gombon, majd be kellett állítani a finomhangolót. Kezdetben még csak nem is elől volt a kapcsoló, hanem oldalt. Persze ez csak ott volt érdekes, ahol több adót is lehetett fogni.
	Íme a fejhallgató csatlakozó, valamint hangerő szabályozó, ami kombinálva lett a bekapcsoló funkcióval.
	Régen mondhatni igen érdekesen alkalmazták a csatlakozókat. Az RCA harang csatlakozó például egyáltalán nem való antenna bemenetnek. Máskor meg Jack aljzatot használtak, ami szintén nem kifejezetten nagyfrekvenciás csatlakozó.
	Az antennának mára már csak a csonkja maradt. Ez amúgy igencsak sűrűm szokott előfordulni. Szinte nem is láttam épp antennájú gépet. Valahogy mindig beleakadt valami, vagy óvatlanul lett betolva, és már vége is lett a sok kis fényes pálcika összehangolt működésének. Mindeközben jobbra az UHF VHF váltókapcsoló látható.
	Ha van a fent említett kapcsoló, akkor kell lennie UHF hangoló gombnak is. Itt látható balra. Tényleg fura visszagondolni, hogy valaha nem nyomógombbal kellett hangolni a tévét, hanem tekerővel. Hogy repül az idő... Ráadásul kezdetben nem is sugároztak az UHF sávon, csak az alsó frekvenciatartományban volt 12 csatorna. Aztán jött a magyar kettes amit már UHF-en sugároztak. A vételhez vagy egy modern tévé, vagy egy un. konverter kellett. Ilyet az Orion gyártott UE100 néven. Apukám meg az eredeti keretantenna helyett Yagikat gyártott. Tanértes földgömb talpán állt a 4 elemes pici antenna.
	Még néhány beállító szerv, enyhén hiányos gombkészlettel. Manapság nem kell semmit állítgatni a tévén, minden automata benne. Régen meg volt egy csomó gomb, hogy ne fusson a kép, meg például arra is, hogy kb. akkora legyen, mint a képcső.
	Természetesen megy a tévé 12 voltról is. Ez egy nagy előnye a kistévéknek, merthogy így lehet őket autó akkuról is üzemeltetni. Persze ez egy érdekes dolog. Például az ember elmegy horgászni, hogy kikerüljön a város zajából. Végre csend veszi körül, erre csak estig bírja a pihenést. Akkor aztán nekiáll a sátorban megnézni a meccset, amit pihenésképp végigüvölt. Aztán egyszer csak jön a többi horgász, s ki dühből, ki irigységből felgyújtja a sátrat.
	Természetesen nincs UNIVERSUM nevű elektronikai gyár. A QUELLE áruházlánc gyártatott magának mindenből ezen márkanév alatt. Tehát ez a tévé kapható volt az eredeti gyártó neve alatt is. Például egy barátom UNIVERSUM márkanevű videója eredetileg AKAI VS117 típusú volt. Persze az áruház olcsó dolgokat akart árulni, ezért a szerkezetek le voltak butítva. Az említett videó szinkronrendszere hiányos volt, és még a távirányítási lehetőség is ki volt belőle hagyva. Az IR vevőmodult áttéve egy eredeti  AKAI-ból, egyből távirányítós lett a videó.
	Rá van írva, hogy hol kell kinyitni. Ez azért rendes dolog. No persze nem rám készültek, csak valahogy bele kell tenni az elemeket a masinába.
	Ez a picike képcső kb. háromnegyede a VL100-as méretének.
	Még egy kis térkép is van hozzá, hogy melyik tekergető mit szabályoz. Ez is rendes nagyon dolog.
	Levettem róla a hátulját.
	Kilátszik belőle az elektronika.
	Ez itt a belső tápcsatlakozó. Ritka masszívnak néz ki, ez bizony nem lesz egykönnyen kontakthibás. Gyakorlatilag banánhüvely + banándugó párosítás.
	Ez itt az akkumulátor, illetve elem tároló vasdoboz. Ebből nem fog egykönnyen átfolyni a bent felejtet elemekből a trutyi az elektronikába. Ez a tévé 12 voltos, azaz elég volna bele nyolc darab elem is, hiszen 8*1,5=12 De nem! A tervezők kilenc helyet hagytak mert az NiCd akkuk cellafeszültsége 1,2 volt, azaz 9*1,2=10,8 ami már szinte kevés is a tévének.
	Mondjuk mára már van benne egy kevés rozsda. Talán nincs is olyan ember a földön, aki kiszedi a kimerült elemeket a szerencsétlen készülékből. Bevallom őszintén, hogy még én sem mindig szoktam, csak mikor más kacatját javítom, olyankor persze morgok.
	Nem csak barna rozsda van, hanem szép zöld valami is.
	Mára már csak ennyit tud a tévé, pedig mikor megvettem, akkor még volt neki képe. Persze mit számít ez, hiszen úgyis szétbontom szegényt. Muután teljesen leállt a függőleges eltérítés, halvány füst száll fel az egyik panel alól. Hangja mondjuk azért még van.
	Ez itt az egyik panel. Balra látható, hogy a panel széle sorcsatlakozós kiképzésű, amit nem ám csak kihúzni lehet a foglalatból, hanem a foglalat forgatható is. Vagyis ki is lehet hajtani a tévéből panelt, ha éppen szerelni kell rajta valamit. Ügyes megoldás. A VL100-ban is kilehetet hajtani a paneleket, csak ott ugye közben recsegett ropogott a kábelborda.
	Ez a pici panel valószínűleg a belső tápegység lehet.
	Ez itt már a KF panel. Ez is kihúzható, valamint ki is hajtható.
	Alig látszik ki a képcső nyaka a sok bigyó közül.
	Szegénykém most van utoljára egyben.
	Jó masszív fémváza van a szerkezetnek. Szó sincs róla, hogy nyeklene-nyaklana forgatás közben. Minden vaslemezből van, minden mindennel össze van csavarozva.
	Íme egy alaposan elrejtett biztosíték.
	Ez pedig az eltérítés panelja kihajtva.
	Pont mint fent, de már kihúztam a panelt a csatlakozójából. Szóval ez tulajdonképpen egy modultévé. Ha nem is voltak hozzá tartalék panelek a szervizekben, a szerelést akkor is nagyban megkönnyítette, hogy kilehetett húzni a helyükről a nyáklapokat.
	Ez az ellenállás égett szét benne. Persze ez nem az ok, hanem ez már az okozat. Gondoltam mi lenne ha megkeresném, hogy mi baja lett szegénynek, majd megjavítanám, és csinálnék róla egy utolsó képet, amint épp van valami tartalom a képernyőn. Hát persze... Még a végén sajnálnám szétszedni!
	Emberléptékű panel, nem különösebben bonyolult mintázattal. Az összeszerelés még egyértelműen nem gépi. Szép nagy krumpli forrasztások, vagyis nem spórolták ki belőle az ónt.
	1S689-es tranzisztor.
	Pici trafócskák a panel szélén.
	Rengeteg összetartó csavar.
	Szép címke.
	Csillagfejű csavar, átlátszó műanyagból.
	A korábban már hátulról látott kis panel, ami tényleg a belső stabilizált tápegység.
	Fogy a tévé...
	Ez itt a középfrekvenciás erősítő panelja. Nincs túlbonyolítva, ennek ellenére nagyon szép képe volt, mikor még volt neki.
	Mivel ez a panel kevésbé ónkrumplis, ezért ez már valószínűleg gépi forrasztású.
	Kitermelt potméterek.
	Egy ilyen kis vacakba is mennyi szépség szorult... És ez még vasból van, nem a fröccsgép szarta! Na jó, akkor a présgép, de legalább fémből van!
	Az UHF tuner kockájára ráírtam, hogy melyik lába melyik. Ez miért lenne értelmetlen? Ha egyszer rám jön, és nekiállok tévét építeni? Volt már ilyen! Tessék csak megnézni, hogy mi lett az eredmény.
	Ez itt már a nagyfeszültséget előállító rész. Már éppen keresni kezdtem, mikor megtaláltam.
	Ezek itt a feszültségsokszorozó rész diódái és kondenzátorai. Hogy mire kellhet, azt mondjuk nem tudom, de olyan szépen egyben van, hogy így teszem el a kacatos dobozba.
	Ebbe volt belerejtve a nagyfeszültségű rész. Na ez mondjuk jó lesz csavartartónak.
	Nézzük meg a VHF tunert.
	Illetve a VHF tuner belsejét. Szép színes izék vannak benne.
	A panelja kézi összeszerelésű.
	Nem adta magát könnyen a tuner, komolyan megkellett harcolnom a tartalmáért. Ahol harc van, ott pedig vér is folyik. Éppen ez látható a képen. A vér az mondjuk piros, csakhogy azt az én fotós tudásommal bármilyen színűre és árnyalatúra tudom fényképezni!
	Kiszedtem a csatornaváltóból a tekercskészletet, ami egy picinyke műremek.
	Szegény tévé már romokban hever.
	Az elektronikai részeket majd csak akkor bontom szét, ha már jó sok gyűlt belőlük össze.
	Ez a rész még hátravan.
	Kivettem a helyéről a képcsövet.
	Ez itt az eltérítő tekercs.
	A hangszóró is jó lesz még valamire. Mondjuk már tele van vele a pince...
	Milyen szép ez a díszrács... Ezt is elteszem hidegebb napokra.
	Ez itt a képcső felfüggesztése.
	Ez pedig az eltérítő szerelvény rögzítése a képcső nyakán.
	Leszedtem a cső nyakáról az eltérítő tekercset. Ez rángatja az elektronsugarat a képcsőben saroktól sarokig. Ha nincs eltérítés, akkor az elektronsugár akár ki is égetheti a képcső közepén a világító foszforréteget.
	Itt ment be a nagyfeszültség a képcsőbe.
	A képcső amúgy Matsushita gyártmányú.
	Már csak az maradt hátra, hogy eltakarítsam a romokat.
	Az UHF tunerkockát beteszem a többi tunerkocka közé. Mint az a doboz telítettségéből sejthető, ezt azt már szétszedtem az idők folyamán. És van még valahol tunerből egy másik dobozzal is!
	Ezek itt a bontásra váró elektromos dolgok.
	A képcső nyaka. Itt foglal helyet az elektronágyú.
	Részlet a pincéből. Illetve ez még nem is a pince, hanem ez még csak az előtér. Itt is halmokban áll a bontásra váró cucc. Ott van például az a szép csöves rádió. Márpedig abból fogok csinálni valamit! Valószínűleg egy csöves rádiót, de ki tudja mit hoz a jövő?
	Beletettem a képcsövet egy dobozba. No persze nem azért, mert gyűjtöm a képcsöveket, hanem csak szeretném ha nem szóródna szét az üvegcserép.
	Íme a szerszámos polcaim a falon. Ami szerszámot itt látsz, az nem is oly rég még mind a jobbra nem látható keskeny polc szélén hevert, mire fel mérgemben felszereltem ezeket a szép fehér szélű polcokat. Amúgy használt bútorlapból vannak, a fehér szél pedig az OBI-ból. A fehér szél nem a szépség miatt kellet, hanem azért mert így van a polcoknak egy kis pereme. Csuda jó érzés, hogy leteszek egy csigafúrót, ami nem tud legurulni a polcról. Szóval ott tartottam, hogy a keskeny polc széléről átraktam a szerszámokat az új polcokra. Kb. ötször annyi lett a hely, mint amekkora volt, mégis így néz ki, ahogy látod.
	Ez mondjuk egy éppen megfelelő szerszám egy képcső összetöréséhez. No de mit keres ez a pincében? Már úgy értem azért, mert amúgy az íróasztalom bal alsó fiókjában szokott lenni.
	Vannak itt mindenféle kalapácsok.
	De én azért mégiscsak inkább a jó öreg baltát választottam. Ezzel már annyi mindent sikerült szétvernem...
	Ha innen fentről leejtem, akkor éppen oda esik, ahová esnie kell.
	Ez kérem egyszerű fizika! Az üveg eltörik ha ráesik a balta.
	Íme az elektronágyú közelről. Jobban is szétszedhetném, de egy vágás is elég volt mára az ujjamra.
	Íme a foszforeszkáló por a képcső belsejében, ami világított a belecsapódó elektronok hatására. Tudom, hogy ezt szörnyű volt nézni, de ha nem verem szét, akkor végképp elborít a rengeteg kacat. Persze értem én, hogy ez barbárság, de amíg internet van, addig itt fognak keringeni ezek a képek, melyek örökre megőrzik e kistévé, valamint szörnyű barbárságom emlékét.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.