Aki kidobta őket - rendes ember lévén - betartotta a jobb oldali piktogram sugallta utasítást, hiszen ezek a bigyók nem a kukába kerültek, hanem a fűbe, lomtalanításkor, ahonnan aztán a szerző akkurátusan felszedegette őket.

   Valamikor régen felboncoltam egy Ni-Cd akkut, ami gyanúsan könnyű volt, s gyorsan ki is derült róla, hogy a hely harmadát egy gumidugó tölti ki. Mivel ezeknek az akkumulátoroknak sem volt meg a szokásosnak mondható súlyuk, ha fel nem is boncoltam őket, de legalább az egyiket kettévágtam.

   Mikor a LED-es fiók telítettségét megláttam, vettem egy mély lélegzetet, valamint erőt is magamon, s bár korábban a mai napra ütemezett rendezkedésről szó sem volt, de attól még kipiszkáltam a tömegből a CD olvasó fejeket, mert azok már kaptak a pincében egy saját dobozt.

   Miután a felesleget kidobtam, valamint a balra fent látható csavarokat is eltettem, már csak az volt hátra, hogy kiszedjem a helyükről a tulajdonképpeni napelemeket. Mi az, hogy minek? Mit tudom én azt most még... Amúgy most így első körben azért, hogy kisebb helyet foglaljanak.

   Majd mivel túlélte a procedúrát, megtettem ugyanezt a többivel is. A jobb szélső hengerben már az öt kibontott napelem található, ami így már bőven bele fog férni a pincei dobozba. Hogy aztán építek-e belőlük valaha is napelemes rádiót, vagy ott fognak elrohadni a polcon, arra az idő fogja megadni a választ.

   Ahogy itt álltam ezen kupac műanyagszemét előtt, egyszer csak beugrott, hogy gyermekkoromban még ezeket is képes voltam újrahasznosítani. Mármint úgy, hogy fogtam egy befőttes üveget, beleszórtam a törmeléket, majd toluolt locsoltam rá, s miután a műanyag feloldódott, azt ecsettel kikentem mondjuk egy hangszóró szakadt membránjára, de ez aztán már tényleg nagyon régen volt...