Kapcsolódoboz
(ismeretlen célra)

Ezt a dobozkát egy pincei vegyes tartalmú dobozban találtam. Van rajta négy
sárga LED, két kapcsoló, valamint két darab érintőszenzor.
Mindeközben a fejemben csak az üresség...

Na most ha másért nem is, akkor legalább a tetszetős formája okán meg kellett volna
maradjon a fejemben legalább annyi, hogy már láttam. Mivel semmi emlékem
sincs róla, így valószínűleg az történhetett, hogy ez egy exhibicionista
doboz, ami hallott a szétszedtem rovatról, s mivel mindenáron
meg szeretett volna mutatkozni, ezért galád mód
beszökött a többi kincsem közé.

A két érintőszenzor egyértelműen az Orionban gyártott Sensorion fantázianevű
tévékészülékről származik. Mivel semmiféle információval sem rendelkezem
róla, hogy mi ez (ha valaki esetleg tudja, ugyan írja már meg), így képtelen
vagyok eldönteni - legalábbis így kívülről nézve - hogy ez vajon egy gyárban
barkácsolt egyedi darab, esetleg sorozatban gyártott termék, vagy valaki ennyire
profin fusizott a konyhaasztal sarkán. Akár így van, akár úgy, figyeljük meg az
érintőszenzorok felszerelésének, illetve szimmetrikus elhelyezésének módját.

Íme a négy LED, illetve a két darab kapcsoló. Mint az a jobb alsó sarokban látható
(a szemközti párjával nem épp szimmetrikusan elhelyezett) süllyesztett furatból
sejthető, a konstruktőr azt szerette volna, ha a csavarfejek belesimulnak
az anyagba. Ez - a vékony lemez okán - sajnos nem jött össze.

Mivel jelen tárgy fellelése, szétszedése, majd ezen cikk megírása között napok
teltek el, így bőven volt rá időm, hogy megpróbáljak visszagondolni a
dobozka eredetére. Azt gondolom talán már mondanom
sem kell, hogy nulla eredménnyel.

A két darab banánhüvelyen ment be a tápfeszültség, míg a tuchel aljzatba
a dobozka által vezérelt valami felé tartó kábel csatlakozóját kellet
bedugni. A negatív pólus banánhüvelyének műanyag része
eltörött, minek okán most úgy néz ki, mintha a jobb
oldali lyukból egy másik lyuk lesne ki félénken.

A fenéklemezt megszemlélve olybá tűnik, mintha ennek a doboznak sosem
lettek volna gumilábai. Valamint (egyelőre érthetetlen okból) ide
alulra került elhelyezésre a fedélből hiányzó csavar.

Teljesen feleslegesen próbálkoztam szimmetrikusra fotózni, mert a szimmetria
már a doboz készítésénél el lett cseszve. Ráadásul a doboz innen nézve bal
széle valami érthetetlen okból kifolyólag ívesre sikeredett. Valamint ezen
a képen látszik csak igazán, hogy a vékony lemezhez mennyire nem
passzolnak a süllyesztett fejű csavarok. Aztán ott van még
az a csúnya rés is a doboz és a fedlap között.

A doboz fedele belülről nézve. Itt hívnám fel (ez feltételes mód akart lenni)
a figyelmet a kábelezés áttekinthetőségére. Már ha volna neki olyan...

Gondoltam hátha a tartalom alapján beugrik valami. De persze nem...

Mivel a dobozka hátulján meg lett jelölve a tápfeszültség csatlakozóin a polaritás,
azonban belülről nézve az áramkör egy az előbb még sárga szigetelőszalagba
burkolt Graetz diódanégyessel kezdődik, már csak ebből a három tényből
is visszafejthető, hogy a diódák nem voltak részei az eredeti konstrukciónak,
hanem csak többszöri fordított polaritással történt csatlakoztatás után kerültek ide.

A nyomtatott áramköri lap minősége, illetve az alkatrészek pozícióinak jelölése
okán, részemről azt mondanám, hogy ez bizony nem egy amatőr készítmény.
Mindeközben az áramkör valószínűsíthető teljesítménye alapján, illetve
az ehhez képesti hatalmas méretű ellenállásokat elnézve, felsejlik
a szocializmusban megtapasztalt ínséges alkatrészellátás.

Na most ha nekem nem sikerül normálisan elhelyeznem egy furatot, akkor
mondhatom, hogy ez van. Ennyit tudok nyújtani a tudásommal, illetve
a barkácsoláshoz való felszerelésemmel. No de milyen dolog
már ugyanezt egy gyárban elkövetni?

Ebből a lyukból meg épp csak a menet maradt ki.

Ez itt egy 7400, csak oroszul van ráírva a neve. Érdemes rákattintani
a képre, majd megszemlélni az IC felületén a smirglizés nyomait.

Ha el tudnám olvasni, az talán segítene a dobozka eredeti céljának
azonosításában, de nem tudom kibetűzni, hogy mi lett ideírva.

Ezt a tápegységet csak azért hagytam egyben (no nem mintha annyira össze lenne
rakva), mert reménykedtem benne, hogy a most bemutatott dobozkához való.

De persze ez a tuchel, ez nem olyan tuchel... Valahol itt tartottam az írással, mikor
is egyszer csak beugrott, hogy nem hozzávaló tápegység ide vagy oda, teljesen
megfelejtkeztem róla, hogy kipróbáljam a dobozt. Szerencsére még itt volt
kézközelben, így csak le kellett akasztanom két műszerzsinórt, illetve
meg kellett nyomnom a tápegységemen a power gombot. Azt kell
mondjam, hogy nem sok értelme volt, mert a dobozka nem adott
semmiféle életjelet. Már úgy értem, hogy hiába kapcsolgattam,
meg érintgettem a szenzorjait, egyik LED sem állt neki világítani.

Miközben azon törtem a fejem, hogy elbontsam-e, vagy hagyjam meg
egyben, szinte észrevétlenül kerültek vissza a csavarok a helyükre.

A múltkor boncolt tápegységet viszont szétcsaptam. A kábelek azért vannak a doboz
tetején, mert még nem döntöttem el, hogy maradhatnak-e. Ha igen, akkor el fogom
őket mosogatni. No persze nem most, hanem majd csak akkor, mikor előtúrtam
hozzájuk a pincéből a szintén elmosogatandó gumiantennákat. Én nem
tudom, hogy mit eszik a penész az antennagumin, de az,
hogy ízlik neki, na az egészen biztos!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.