Ventus FJ400 Bull
(SMS képes telefon)

Ezeket a bigyókat mind a pincéből hoztam fel. A tápegységet és az ismeretlen célú
kapcsolós dobozkát már mutattam is. Na most azt, hogy nem azokat a kincseimet
mutogatom, melyek már amúgy is eleve a lakásban találhatók, azt azzal szoktam
magamnak megindokolni (mert erre az önigazolásra azért valljuk be, időnként
bizony szükségem van), hogy a lomtenger ellen egy minden frontot átkaroló,
mondhatni totális támadást indítottam. A felmerült "milyen eredménnyel"
kérdésre, a jelenlegi állapotok szerint még csak annyit tudok felelni,
hogy a sokszoros túlerő okán még a tárgyak állnak nyerésre.

A múltkori vonallopásgátlós bemutató során kiderült, hogy a telefon
ugyan mutat életjeleket, de sajnos egyetlen gombja sem működik.

Mondjátok rám bátran, hogy maradi vagyok, de ez a formavilág nekem akkor sem
tetszik. Ez a készülék, ez egészen egyszerűen ortopéd! Ez a forma szerintem
egyáltalán nem azon indíttatásból jött létre, hogy milyen keze meg feje
van az embernek, vagy mondjuk hogyan lehet egy gombot kényelmesen
megnyomni, vagy épp mely szögből látszik jól az LCD kijelző, hanem mintha
csak olyanra rajzolta volna a tervező, hogy szerinte szép legyen. Szerintem
meg a telefon, az inkább használati eszköz, mint mondjuk szobadísz.
Ettől persze még lehetne szép, csak ugye ez valahogy nem az.

Hatalmas kijelzője, valamint telefonhoz képest szokatlan feliratú gombjai vannak.

Mindközül a legszokatlanabb ez az SMS feliratú gomb. Ha másból talán nem is, de
ebből mindenképp kikövetkeztethető, hogy ez egy olyan telefonkészülék, melyről
lehet SMS-t küldeni. Amennyiben előfizettünk a hívószámkijelzés szolgáltatásra,
akkor fogadni is. Na most ha úgy egy hete kérdezte volna valaki, hogy a Matáv
milyen fajta SMS képes telefont tartott raktáron, valószínűleg, ha hangomban
némi kétséggel is, de rávágtam volna, hogy Ventus Bull. Ellenben ha arra
irányult volna a kérdés tárgya, hogy használtam, illetve láttam-e már
ilyen készüléket közelről, arra már sokkalta biztosabban adtam
volna egy nemleges választ. Na most ehhez képest,
ez a készülék a pincémből került elő.

Képtelen vagyok kibékülni ezzel a "tegnap éppen ilyen
formájú volt a székletem" stílusú kézibeszélővel.

Alulról nézve talán még szörnyűbb a látvány,
mint amilyennek eddig mutatta magát.

Na ez aztán meg pláne szörnyű!

Lehúztam róla a sallangokat, hogy szabadon hozzáférjek a csavarjaihoz.

A csavarokat végül az apró gumilábak alá rejtve találtam meg.

Abból a tényből, miszerint nem enged a kábelezés, mindjárt két dologra
is következtettem. Az egyik az, hogy béna képek fognak készülni, míg a
másik lehetőség szerint egyszerűen ketté fogom szakítani a készüléket.

Ezek a ferritgyűrűre tekercselt zavarszűrők egyáltalán
nem szokásos alkatrészei egy telefonnak.

Ez a nyomtatott induktivitás pedig pláne nem! Ilyen nyomtatott
tekercset szerintem eddig még csak URH rádióban láttam.

Részemről arra saccoltam, hogy valamelyik tranyó döglött be. A hibajelenséget
meséltem már? Nem? Szóval azt játssza a készülék, hogy mikor beemelek
(vagyis felveszem a kézibeszélőt), akkor belép a vonalba, azonban se
kifúvás (vagyis működő mikrofon), se vonalhang nincs. Illetve van
tárcsahang, de annyira halk, mintha valami rövidre zárná a vonalat.
Mindeközben a készülék egyetlen nyomógombja sem működik. Ezen
hibajelenségek alapján sikerült egy zárlatos alkatrészre következtetnem.

Szóval jelen esetben nem pusztán kíváncsiságból hajtottam szét a két panelt.

Paca IC, apró kvarc, illetve egy kétlábú rezonátor.

Tisztára olyan, mint valami város felülnézetből a házakkal és az útjaival.

Újabb tekercsek a színen, akarom mondani a nyáklapon.

Lehet zárlatos például a pirossal bekeretezett zéner dióda is. Na innentől kezdve
aztán csináltam én ezzel mindent, mivel egy már amúgy is döglött készülékben
nehéz lenne kárt tennem. No meg nem is igazán érdekelt, ha mégis sikerülne,
hiszen néhány hete még arról sem tudtam, hogy van itthon ilyen telefonom.
Nekiálltam, majd szép sorjában rövidre zárogattam a tranyók lábait, hátha
kiszúrom, hogy melyikre nem reagál semmit a készülék. Végül az segített,
mikor elkezdtem az elkókat is rövidre zárogatni. Hogy mi volt a konkrét hiba?
Az sajnos nem derült ki, mert mire észbe kaptam, már vígan működött a készülék.

A pozitív érintkező ugyan komolyan ellenállt, de végül én
bizonyultam erősebbnek, merthogy mégiscsak sikerült
bepréselnem a bádoglemez mögé a krokodilcsipeszt.

Nincs itt semmi látnivaló, mindenki menjen a dolgára!

Miután az általam írt SMS nem ment el, mindjárt ráéreztem, hogy valami baj van.

Például hiányzik a memóriából az SMS-t továbbító központ telefonszámának utolsó
számjegye. (bár egyes internetes leírások szerint így jó) Mivel egyszerűen nem
tudtam megindokolni, hogy miért küldenék SMS-t a vezetékes telefonomról,
mikor még a mobilomról sem szoktam, így nem álltam neki felkutatni, hogy
akkor ez most így jó, vagy nem. Most viszont, hogy e sorokat rovom, csak
úgy egyszerűen kíváncsiságból ráhívtam a képernyőn látható számra, no
meg a nullával megtoldott végű változatára. Visszatrillázott a vonal,
mert a központ szerint nincs ilyen szám. Na most vagy
megváltozott, vagy már kivezették ezt
a szolgáltatást.

Mivel a készülék már össze lett pattintva (amúgy nem volt egyszerű levenni az alját),
a csengő hangerejét szabályozó apró gombocska pedig belülre való, én meg ugye
lusta vagyok, így a gomb szokatlan módon az elemtartóban került elhelyezésre.

Mivel valaha rengeteg telefonkészüléket cseréltem ki (még a Postán), így
hatalmas rutint szereztem a saját zsinórjukkal történő összekötözésben.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.