Casio SA-1 ToneBank
(betegecske hangszerecske)

Miközben én nagyban kerestem a C64-et, ez csak úgy mellesleg esett ki a polcból.
Ez valószínűleg azért történt, mert egyrészt óvatlanul turkáltam, másrészt
pedig valami barom (ez lennék én) az élére állítva tette be a polcba.

No persze nem hoztam fel elsőre, csak mikor láttam, hogy épp
ráfér a pincében teleltetett árnyékliliomok ládájára, az
egyszerűség jegyében ezt csaptam a hónom alá.

Nem orgona, hanem ToneBank. Tőlem...

A power gombot értem, a többi meg majd kiderül mikor, illetve már ha megszólal.

PCM, vagyis az impulzus kód moduláció elve alapján működik. Engem ennél kissé
jobban felzaklatott az apró nyomógombok állaga. Mégis hol lakott eddig ez
a hangszer? Mondjuk nálam a pincében, de ott nincs ekkora kosz.
Szóval én már látom is, hogy megint mosogatni fogok.

Nyugi! Mindjárt megkapod a 6 voltodat.

Ez a kép az aljáról, ez azért meglehetősen semmitmondó lett.

Balra a táp, jobbra a kimenet.

Eltaláltam amúgy, csak az előző kép van fordítva.

Ez annyira üres... Most akkor miről meséljek?

Hacsak nem erről a látványosan kiégett IC-ről.

Míg az előző a hangerőért, ez az IC magukért a hangokért felel.

Ha jó lett volna, a leszakadt hangszóróvezeték okán akkor sem szólalt volna meg.

Mivel a nyáklapot nem volt kedvem kimosni, így
az csak egy alkoholos dörgölésben részesült.

Ezeket viszont megfürdettem, mely cselekedetem
mondhatni látványos eredménnyel zárult.

Na most a kamera szerint a panel ezen oldala annyira
érdektelen, hogy nem volt hajlandó ráfókuszálni.

Mondjuk ez az oldala se valami izgalmas...

Ha ez az IC is elszállt, akkor ennek a hangszernek annyi!
No nem mintha amúgy tudnék orgonálni...

Gondoltam ránézek, hogy jár-e az oszcillátor, vagyis van-e órajel.

Csak előbb még újravezetékezem a hangszórót.

Mivel a teteje épp szárad, s az egyszerűség jegyében abba építették be a power
kapcsoló másik felét, így ha ideiglenesen is, de átkötöttem dróttal a helyét.

Nemhogy órajel nincs, de már a tápfeszültség sem jut el az IC-hez!

Ami nem is csoda, hiszen a tápfesz keresztülfut a végfok IC elektronikáján,
ami ugye egészen biztosan, szó szerint látványosan ki van pukkadva.

Na most én is látom, hogy ez nem ennek az orgonának a kapcsolási
rajza, azonban az engem érdeklő kapcsolási részlet megegyezik.

Rezgett a léc, miszerint így ahogy van, kivágom
a francba, de aztán mégiscsak nekiugrottam.

Már úgy értem annak, hogy átnézzem a dobozaimat, hátha akad bennük
egy AN8053N IC. Bár nem sok esélyét láttam a dolognak, csak ugye
amennyi vickemvackot én már szétbontottam, akár találhatok is.

Miután nem találtam a dobozban megfelelő cseredarabot, nekiálltam átdrótozni
a kiégett IC helyét. Tulajdonképpen csak a tápfeszeket kellett visszakötöznöm
a szintetizátor chipre, ami ugyan nem különösebb hangerővel, de azért képes
volt megszólaltatni a próbahangszórómat. Szóval hurrá! Ez kérem működik!
Sajnos ebben az állapotában használhatatlan. Szóval így nem tudok rajta
játszani (mondjuk ha működne se menne), mert nem tudom rátenni
a tetejét az átkötő vezetékektől. A sárga nyomógombsort találomra
odapróbálva persze megszólalt. Mondjuk ha pótolnám a végfokot egy
LM386-ossal, vagy legalább kivenném és átkötném a megfelelő lábait,
akkor ha külső erősítővel is, de megszólalna. No persze ezt majd
csak akkor csinálom meg, mikor rám jön az orgonálhatnék.

Lepusztítottam a panelről amit rágányáltam, visszatettem az orgona tetejébe
a gombokat, a panelt, meg a kishangszórót, majd rácsuktam az alját.

Felírtam egy cetlire, hogy mi baja van, majd mellécsomagoltam,
bár nem tudom minek kéne történnie, hogy újra elővegyem.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.