Goldstar telefonközpont tápegysége
(csak a doboza és a hűtőbordája miatt)

Eredetileg azért jöttem le, hogy kihúzzam a sarokból a Starcorder 2 fantázianevű
rádiósmagnót, aztán ha már itt jártam alapon, jött velem más is. No nem mintha
nem lenne elég restancia a szobámban, hanem csak épp ehhez volt kedvem.

Mármint ehhez a kettőhöz. Hogy miért van belőle kettő? Mert ennyit találtam.
Emlékeim szerint valaha ezek a kapcsolóüzemű tápegységek látták el árammal
a Páva utcai telefonközpont épületének Goldstar alközpontját. Mivel már mind
a ketten üzemképtelenek, valószínűleg ezen okból lettek behajítva egy félreeső
sarokba. Én meg ugye nem olyan típusú családból származom, aki hagyna ilyen
kincseket parlagon heverni. Na jó. Elismerem. Hevernek ezek már nálam is
jó ideje, mert ezeket eddig még valahogy sosem volt kedvem szétszedni.

Pedig micsoda aranybánya egy, akarom mondani két ilyen tápegység!
Itt van mindjárt az oldalait alkotó perforált lemez. Ha nekem kellene
ilyet előállítanom, természetesen valami olyan lemezből, melyen
eredetileg nincsenek lyukak, szóval mit ne mondjak,
nem lennék elragadtatva a feladattól.

Aztán itt ez a két nagyszerű hűtőborda, ami tökéletesen illik az után épített
QUAD405-ös erősítőm hátuljára. Hogy átszerelem-e valaha őket oda?
Ez számomra valahogy valószínűtlen. No de ha akarnám?
Akkor immáron adott lenne a lehetőség.

Mire fel az LG felirat, mikor ez egy Goldstar alközpont tápegysége?

A másikon viszont már Goldstar a felirat. Aztán beugrott, hogy ez a cég időközben
valamiért nevet cserélt. Nekem az aranycsillag jobban tetszett, de mindegy.

Íme Szabó Gábor kedves olvasó megfejtése arra a kérdésre, hogy miből lett az LG

Ebben a feliratban nem az az érdekes, miszerint a gyártó az eddigi feliratokkal
ellentétben a SunHo, hanem az, hogy ezen matrica szerint ez a tápegység
nem 240, hanem 120 voltos. Ez persze csak abból a szempontból
számít, hogy próbaképp lazán bedugtam a konnektorba.

No meg azt is furcsállom, hogy az oldalsó matricával ellentétben, az előlapon
már a helyes 220 volt van feltűntetve. Ráadásul innen nézve - az előbb
látottakról eltérően - már mind a ketten Goldstar névre hallgatnak.

Terveim szerint elemeire bontom, majd elteszem a lyukacsos lemezoldalait,
mégpedig későbbi szíves felhasználás végett. Ennek következtében
már nem zuhan le a polc széléről, mint tette ezt mindezidáig.

Nem tudom, hogy mi lesz ebből a két gyönyörű csavarból, és azt sem, hogy
kerül-e számukra valaha új hely, de én már eleve attól jobban érzem
magam, hogy ilyen szépségek laknak a csavaros dobozomban.

A szerző ezen a ponton a "k*rva életbe" szlogent többször is elsütötte.
Mert ugye, hogy legyen így kisebb a helyfoglalás, ha nem különálló
lapokból áll a doboz? Ha meg nekitolom a fűrészt? Akkor bizton
borítékolható, hogy valamikor később még egészen biztosan
szükségem lesz rá, de nem darabokban, hanem egyben.

A kapcsolóüzemű tápegységek lelki rejtelmeiről a szerző
- a megfelelő tudás birtokának hiányában - nem ejt szót.

Ez már eleve egy fél tápegység. Bemegy az áram, biztosítva van, bekapcsolom,
világít a LED. Mondjuk kell még közéjűk ez az, de ezt most talán hagyjuk...

Műszerfalba csavarozható LED eddig még nem volt a dobozomban.
Megjegyzem rosszul is aludtam ezen ismert hiányosság miatt.

Meglepően gyorsan szétpákáztam. Ezeket a paneleket is elbontom, bár
az eddig megszerzett alkatrészek valahogy értékesebbnek tűnnek.

Ezek a felpúposodott kondenzátorok, ezek egyből mennek a szemetesbe.

Ugyan kissé komor hangulatúra sikeredett a kép, de a tápegység
halálát tekintve éppen ez a hatás volt kívánatos.

Beépített zavarszűrős aljzat. Most már tényleg csak építenem kellene mögé valamit.
Mondjuk először azt kéne összehoznom, hogy végre földelt aljzatok legyenek
a szobában (hall), mert addig ugye nem sok értelme lenne egy ilyennek.

Volt egy olyan érzésem, hogy ezeket a tápegységeket be kellett volna áztatni
Ultrás vízbe, majd szétszedés előtt száradni hagyni a cserépkályha tetején,
vagy úgy két hétig, csak mint az tőlem szokatlan, jelen esetben fura mód
elkapkodtam a szétszedést. Mondjuk mikor ugyanennek az alközpontnak
a készülékei kerültek sorra, illetve a belőlük kibontott panelek elbontásáról
kellett volna gondoskodnom, azokat bezzeg hónapokig őrizgettem a pincében.

Egy ilyen alkatrészkupac láttán mostanában egyre gyakrabban elszomorodok.
Vajon lesz még ezekből valaha is valami? Vagy csak a szemetet gyűjtöm?

Addig is, míg az előbbi kérdés eldől, én bizony gyűjtöm őket tovább rendületlenül.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.