Konnektor dugóba épített töltő
(gombakkuhoz)

Hogy honnan van nekem ez a gyönyörűség? Vettem a piacon! Hogy minek?
Hát azt nem tudom. Valószínűleg azért, mert egyrészt olcsó volt, másrészt
pedig rég nem vettem semmit. Ha már veszek valamit, merthogy mégse
érezzem úgy, hogy potyára mentem piacra, akkor meg jobb ha ezt az
olcsót veszem. Azt a száz forintot csak kibírja valahogy a büdzsé.
Na jó, akkor nem százat költöttem, hanem mindjárt kettőt!

Már úgy értem, hogy egy másik százast, erre az óriás seprűre kótyavetyéltem el.
Bevallom őszintén, el nem tudom képzelni, hogy voltunk meg eddig nélküle.

Ezek itt furcsa forma telefondugók (átalakítók) amiket el kéne tennem a helyükre.
Sajnos az a doboz megtelt, így ezek továbbra is a polc szélén fognak lakni,
mégpedig egészen addig, míg csak le nem viszem őket a pincei fiókba.
Amúgy ezek úgy kerültek ide, hogy azt játszom, hogy már megint
elrendezem a polcszéli bigyókat. Vagy legalábbis megpróbálom.

A cikk címe: konnektor dugóba épített akkutöltő
Tehát a kérdés, hogy mi ez, az már fel sem merülhet.
Ellenben a piacon felmerült! Ugyanis nem én vettem fel
a gyékényről, hanem egy másik érdeklődő vásárló, csakhogy
ő nem tudta, hogy mi ez. Mivel az eladó sem tudta megmondani,
ezért nem lett az üzletből semmi. A következő vevő azt mondta rá,
hogy ez egy formátlan hálózati dugó. Hogy nincs helye a kábelnek?
Azon a tényen gyorsan túltette magát. Fura volt, hogy egy ilyen
nyilvánvaló (vagy legalábbis számomra az) eszközt
nem ismernek fel az emberek.

Mondjuk én meg a nevének a kezdőbetűjét nem ismerem fel.
Valamilyen ...mig, az biztos, csak az az első betű...
Hogy az mire jó, hogy valaki úgy ír, hogy
azt tipikusan félre lehet értelmezni...

Komolyan mondom, mérgemben odaadtam a szövegfelismerőnek. Azt üzente vissza
az ABBYY, hogy ezen az oldalon nincs szöveg, vagy táblázatblokk. Pedig ő már
csak tudja! Illetve aki valóban tudja, az tucatnyi Olvasó, kiknek innen is
köszönöm a megfejtést, miszerint Omig a gyártó cég neve.

Lengyel, és a képen pont nem látható csavarnak látszó
alkatrésszel át lehet kapcsolni 125-ről 220 voltra.

Erről a részletről nem ismerte fel sem az eladó,
sem a vevők, hogy ez a szerkezet kimenete.

Ha egy tárgyon valami kicsit is elüt, akkor azzal általában lehet csinálni valamit.
Persze az is megeshet, hogy csak dísz, de ha valami ennyire puritán mint ez
a dugó, akkor ott a recés részeknek biztosan lesz valami jelentőségük.

A bal oldali üres helyre kell betenni a töltendő gombakkut.
Azt mondanám, hogy ez egy hallókészülék tartozéka.

Ez a tömör fém akkuforma alkatrész azt a célt szolgálja, hogy egy cellát is lehessen
tölteni a töltővel. Vagyis alapesetben két gombakkut tölt, de ha az egyik helyére
betesszük ezt a bigyót, akkor lehet vele egyet is. Vagyis szétszedés nélkül is
egészen biztosak lehetünk benne, hogy a két akkut sorba kötve tölti.

Ezt az előbb már említettem. Ez nem csavar,
hanem egy feszültségválasztó kapcsoló.

A csavar, merthogy csak összetartja valami, innen oldalról van.

Nem egy űrrakéta. Szerencsére, merthogy annyi bigyóról, mint ami
abban van, biztosan végeláthatatlan cikket volnék kénytelen írni.

Az akkucsatlakozók textilbakelit lapocskákból és rugólemezekből
vannak szegecselve. Ósdi, de elpusztíthatatlan technika.
Ezt az élettartamot csinálja utána - már ha tudja -
mondjuk egy okostelefon töltőcsatlakozója.

A kép címe: hosszában
Sajnos halovány lila fogalmam sincs, hogy mi a csudát akartam ezzel mondani,
megjegyzem mindössze néhány nappal ezelőtt, mikor a képeket elneveztem.
Az addig rendben, hogy a képen hosszában van a töltő. No de ennek
mi értelme, mikor nincs is olyan kép, amin keresztben áll!

Bevallom őszintén, hogy engem nem nyugtat meg a tudat, hogy
ebbe a valamibe direktbe belemegy a hálózati feszültség.

Erről az oldaláról nézve sem nevezném bizalomgerjesztőnek.

Ez egy 680 ohmos, meghatározhatatlan színű szovjet ellenállás. Gondoltam én, majd
egy kedves olvasó kijavított, hogy ez bizony lengyel. Még oda is van írva, hogy
OMIG, vagyis megegyezik az ellenállás és a dobozka gyártója. Mentségemre
szolgáljon, hogy én csak a formát figyeltem, illetve az is megzavarhatott, hogy
a keleti blokkban mindenből volt egy második, mondhatni tartalék gyár. Például
az Isostat kapcsoló is több helyen készült. Még olyannal is találkoztam belőle
- megjegyzem egy orosz kéziműszerben - ami hőre lágyuló anyagból volt.

Ennek az ellenállásnak már nem csak a színét nem tudom meghatározni.
Az a valami az ellenállás mögött, az pedig egy szelén.
Már úgy értem, hogy az alátéttorony.

Amit a képen látunk, az a feszültségválasztó kapcsoló belülről.

Pont mint az előbb, csak átkapcsoltam, hogy
megmutassam, hogy hogyan is működik.

A kondenzátor vége azért van kátránnyal lezárva, hogy benne maradjon az olaj.
Ez így ebben a formában, nem egy kifejezetten tartós alkatrész.

Van itthon néhány kiló kondenzátor, de a Belma
névvel szerintem eddig még nem találkoztam.

Ez a biztosíték úgy körbe lett építve alkatrészekkel, hogy többé ki sem lehet
piszkálni a helyéről. Ennyit arról, hogy régen minden szép és jó volt.

Gondoltam rámérek, bár úgysincs hozzávaló méretű tölteni való akkum.

Hányszor, de hányszor mondtam már, hogy tilos így csatlakoztatni a 230 voltot!
Az ilyen trehány hozzáállás k*rva nagy szikrázásokat, rosszabb esetben
pedig különösen emlékezetes áramütéseket szokott eredményezni.

Úgy néz ki, hogy 0,3 milliamperrel tölt.
Hogy aztán ennyi az annyi?
Vagy hibás? Pfh...

Nem jó ez így, mert mivel az akkutartó fiókocska tükörszimmetrikus,
ezért fordítva is be tudom tenni a helyére. Ilyenkor természetesen
fordított polaritással kapcsolódik a gombakku a töltőre.
Mondjuk mindegy, mert úgysem működik.

Már majdnem a helyére tettem, csakhogy a helye a varrógép mögötti, piros
kosár alatti, letakart dobozban lenne. Akkor ezt majd legközelebb.
Akkor ennyit arról, hogy ma szinte minden a helyére került.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...