Fájdalomcsillapító készülék
(orosz)

Például ezért is szeretem a zsibvásár jellegű piacot. Az ember csak lehajol, hogy
nini egy tolltartó! Aztán máris megvette kétszáz forintért ezt a kincset.

Ez neki az ő neve mind. Mondjuk még tiszta szerencse, hogy csak ennyi.
Ugyanis én nem tudok oroszul, ő pedig az.

Mikor a piacon kinyitottam, egyből láttam, hogy ez nem tolltartó. Meg persze az is
egyből leesett, hogy orosz. Mondjuk a műszaki leírás cirill betűit elnézve,
ez részemről nem volt valami kiemelkedő szellemi teljesítmény...

Juj de jó! Van hozzá ilyen érdekes forma valami is. Tudom, tudom...
De én akkor is szeretek gyermeki örömmel rácsodálkozni a világra.

Bog van a végén, állapítottam meg hatalmas szakértelmemmel.

A másik végén pedig csatlakozóaljzat.

Gondolom ez a dugó illik az előbbi aljzatba.

Akarom mondani nem, ez bizony nem ide való. Mivel én inkább vagyok erős,
mint okos, szóval ha ezt ő nem is akarta, attól én még beledugtam.
Mentségemre szolgáljon, hogy láttam, hogy ez így nem jó.

Hanem így a jó. Vagyis a kábel másik végén található
aprócska dugókat kell a lyukakba gyömöszölni.

A fura dugó pedig magába a készülékbe való. Ez egy un. biztonsági
dugó, vagyis nem lehet akárhogy bedugni. Gondolom a polaritás végett.
Valamint biztonsági okokból kifolyólag sehova máshova sem lehet bedugni.

Van hozzá két papucs is, melyekbe szintén illenek a dugócskák.

Ez nem jack, vagyis távol-keleti tuchel, hanem check, azaz ellenőrző dugó.

Mindössze egy szem piros LED van benne. Arra szolgál, hogy a készülékbe a kábeles
csatlakozó helyett bedugva megmutassa, hogy jön-e ki feszültség a dobozkából.
Én speciel beépítettem volna a LED-et magába a dobozba, s akkor mindig
látható lenne, hogy működik-e, nem pedig csak akkor, mikor épp
lecseréljük a műszerzsinórt az ellenőrző dugóra.

Mivel fehér, ezért valószínűleg valami orvosi dolog.
Bár az oroszok meg a színek...

Mégiscsak van neki neve, amit - mint azt már említettem - nem tudok elolvasni.
Egyértelműen Hajnalka néni a tettes! Isten nyugosztalja szegény orosz tanárnőmet.
Nemhogy megszerettette volna velem az idegen nyelveket, hanem csak annyit sikerült
nálam elérnie, hogy még a maradék érdeklődésem is ellenszenvvé változott. Négy év
alatt annyi sem ment be a fejembe, hogyha érteni nem is értem, de legalább fel
tudjak olvasni egy szót. Vagyis már maguk a cirill betűk sincsenek meg,
nemhogy még a szavak az ő értelmükkel... Ha már nekem nincs...
Szerencsére Radnóti Ferencnek van, így kiderült, hogy ennek
a valaminek Mirabel a neve. Hogy miért, azt nem firtatnám.

Teleptartó fedele, még betűk (természetesen fehéren fehérrel),
fehér készüléken fekete plomba, meg egy fényes izé.

Többszöri nekifutásra is csak odáig jutottam, hogy: Elektroanalvgnzator
Mindegy... Áram van benne, oszt kész! Nekem ennyi elég.
1990-ben készült, és 35 rubel volt az újkori ára.

Ez a fényes izé csak annyiban része a szerkezetnek, hogy valami övbújtató.
A fekete pötty pedig a plomba, amit majd én persze mindjárt feltörök.

Batareja 9 volt.

Azok a fényes pót valamik, azok szerintem nem kellenek az elemcsatlakozóba.
Gondolom az orosz elemek kb. annyira szabványosak, mint a többi orosz holmi.

Emlékeim szerint (Sokol akkumulátor) az oroszoknál a 9 voltos elem negatív papucsa
is kis átmérőjű. Vagyis nincsenek benne visszahajtva a lemezek szélei, hanem
csak be vannak vagdosva. Ebből kifolyólag a képen látható 9 voltos elem
negatív érintkezője nem megy bele a neki szánt lyukba. (mert nem fér)

Jobbra az orosz, balra pedig a világ összes többi táján elterjedt megoldás.
Mi is volt még ilyen? Megvan! Az orosz 9 voltos akkumulátor.
A világ minden táján - kivéve persze a szovjetuniót -
akkora a 9 voltos akku, mint egy 9 voltos elem.
Ez azért van így, mert az akkunak konkrétan
az elem helyére kell beférnie. És az oroszoknál?
Az oroszoknál az akkunak a Sokol rádióba kell beférnie,
ezért - illetve mivel van hely - akkora, hogy másba nem is fér bele.

Nem ezekkel a lemezekkel kellett volna beletoldani az elemtartó fém érintkezőibe,
hanem az elem negatív érintkezője előtti félkör alakú lyukat
kellett volna egy kicsit megnagyobbítani.

Működik a készülék, valamint a működés ellenőrzésére szolgáló próbadugó is.

Ha ide dugom, akkor villog.

Ha meg átdugom ide? Akkor is!

A potméter nem a villogás frekvenciáját, azaz nem az elektromos
impulzusok sűrűségét, hanem az intenzitását szabályozza.

Nem ráz. Gondoltam száraz az ujjam, ezért megnyálaztam. Akkor sem ráz.
Az érzékelhető hatás konkrétan nulla. Legalább egy kicsit megbizsergethetett volna.
Persze ha megnyalom az érintkezőket, akkor biztosan éreztem volna valamit.
No de mégis ki volna oly bátor (illetve botor), hogy piacon vásárolt,
valószínűleg kukázott lomokat nyalogasson? Mert én ugyan nem!

Ekkorka feszültség bőrön keresztül szerintem nem is érzékelhető.

Mint azt már korábban említettem, s az eddigi többszáz szétszedtem cikkből
is egyértelműen kiderült, bármiféle plombára halálos fenyegetést jelentek.

A piros vezeték a pozitív, a fekete pedig a negatív. Úgy nagyjából a világon mindenütt.
Kivéve persze az oroszoknál, ahol a kék a negatív, és a fehér a pozitív.
De legalább lennének következetesek... De persze nem...

Nem zöld a panel! (lejtett el titokban egy boldogságtáncot a szerző)

Még szemüveg nélkül, vagyis csak homályosan
látva is egyből lerí róla, hogy ez bizony orosz.

A világ minden táján ráírják a tranzisztorra a típusszámát, csak az oroszok képesek
a feliratot egy sárga pötty meglétéig redukálni. Valamint nézzük csak meg, hogy
hogyan néz ki a középső tranzisztor. A tokozó szerszám csálé, illetve szét volt
csúszva egy kicsit. Jobbra lent az a három valami, az kérem egy csatlakozó.
A világ más tájain ha speciális csatlakozó kell? Csak felütnek egy speciális
csatlakozó katalógust! Ellenben az oroszok? Gyártanak valami speciálist!

Másrészt képesek, és a végletekig ragaszkodnak valami megszokott alkatrészhez.
Ez például stílusában egyértelműen egy Sokol rádió potmétere.

Az addig rendben van, hogy az orosz TTL és CMOS áramkörök, valamint a műveleti
erősítők is, úgy általában nem kompatibilisek semmi mással, de arra azért kíváncsi
lennék, hogy ők maguk, mármint hogy maguk az oroszok, mégis hogyan képesek
boldogulni az áramköreik jelöléseivel. Mert én mondjuk sehogy... A K561ЛH2
konkrétan hat darab CMOS invertert tartalmaz. Magyarul ez egy CD4069-es.
Érdemes megtekinteni az adatlap második sorát, ami konkrétan így néz ki:
К561ЛН2, К564ЛН2, К176ЛН2, К561ЛН2
Nem, nem én írtam el, hanem gyárilag ilyen. Vagyis az első és az utolsó
karaktersorozat azonos. Míg az ellenség azzal van elfoglalva, hogy
vajon mi lehet a különbség a К561ЛН2 és a К561ЛН2 között,
az oroszok suttyomban legyártanak újabb 4.000 tankot.

Ez ember, ha elektronikával foglakozik, akár csak hobby szinten is, akkor elsőnek
tanulja meg az alkatrészek rajzjele és a fizikai megjelenése közötti összefüggést.
Magyarán szólva első ránézésre fel szoktuk ismerni az alkatrészeket, hiszen
mindnek jellegzetes a formája. Legalábbis az SMD korszak előtt az volt.
Ellenben mikor orosz elektronika kerül az elektrós ember szeme elé?
Sokszor csak néz mint a moziban! A fotón középen látható valami
például egy tekercs. Máshol ez nem így szokott kinézni, ugyanis
a világ többi táján ezt nem szokás betokozni. Ez tulajdonképpen
egy gyűrűsvasmag, amit alumínium serlegbe helyeztek, lábakkal
láttak el, valamint felülről műgyantás kiöntéssel lezártak. Hát, izé...

Lőttem egy képet, ne csak mondjam amiről beszélek. Szóval (és most már képpel is)
mindenütt máshol a saját drótlábain szokott állni a toroid. (balra)
Esetleg kap egy kis szoknyát nyáklapból. (jobbra)

Az a Rubycon gyártmányú elkó az biztosan nem orosz. Még tiszta szerencse, hogy
az elektronikai alkatrészeknek nincs nemzeti öntudatuk (bár néha úgy érezni,
hogy mégiscsak van), ezért összeveszni sem tudnak. Bár aki játszott már
orosz illetőségű 7400 kapukkal, annak biztosan más a véleménye!

Vajon mi az a papír cetli, amit csak most szúrtam ki?

Valamikor réges-rég, vagy valahol, vagy valami, szóval létezett egyszer olyan
mozgalom, hogy add a neved a munkádhoz. Dienes József megfejtése
szerint ezt a cetlit Pivovarova elvtársnő helyezte el a készülékben.

Gondoltam lemérem, illetve lefotózom a készülék kimeneti jelalakját.
Abba még nekem is lesz beleszólásom! Gondolta az oszcilloszkóp.

Már majdnem összecsomagoltam a dolgokat, mikor rájöttem,
hogy kimaradt a gyári dokumentáció szkennelése.

Ha érteném a nyelvet, akkor eltudnám olvasni a műszaki specifikációt.
No nem mintha annyira érdekelne...

Ha itt fáj, akkor oda, ha ott fáj akkor ide. Meg ilyenek. Ez tulajdonképpen egy un.
TENS készülék. A betűszóra rákeresve a google megmondja, hogy
pontosan mi is ez, és persze azt is, hogy mire való.

TENS, vagyis Transzkután Elektromos Idegstimuláció
A fizikai fájdalmak enyhítésére szolgáló, gyógyszerektől és azok mellékhatásaitól
mentes eljárás. A bőrre adott elektromos impulzusok blokkolják az idegpályákat,
így azok nem továbbítják a fájdalmat, s ezzel fájdalommentességet hoznak létre.

Amúgy volt szerencsém egy ehhez hasonló masinához a rendelőben.
Becsípődött valami ideg a gerincemben, erre fel elektrolizáltak.
Feküdtem a hasamon napi 10-20 percet, miközben árammal
bizsergetetett valami masina. Mindenesetre használt...
Ezt a készüléket el is elteszem nehezebb időkre.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...