TechnoStar mini Hi-Fi torony
(bóvli a szentem)

Ezennel ünnepélyesen megnyitom a - minden év végén aktuálissá váló -
"tegyük szabaddá az előszobát" elnevezésű projectet.
Ez a polc a sálnak sapkának készült.
Ehhez képest, mint látjuk...

Ha nem is a legnagyobbal kezdtem, de azért ez sem kicsi. Illetve az, hiszen már eleve
mini Hi-Fi a neve. Ez úgy nagyjából félig stimmel, hiszen mininek mini, hifinek
azonban már kevésbé az. No persze csak azért morgok, mert ugye ez az
izé a Hi-Fi jelző megcsúfolása. Ez a gép, ez csodák csodája nem kínai,
így nincs ráírva a Hi-Fi jelző, hanem csak a népnyelv nevezi így, pusztán
megszokásból. A németek persze precíz népek, szóval ők azért annyira még
nem kamuznak a logókkal. Ez az írás, ez olyan vészesen összeszedetlenre
sikeredett, hogy bár megpróbáltam, de végül is nem tudtam
kiegyenesíteni a szavaimat.

Forgathatom ahogy akarom, bárhogyan is próbálkozom, ez bizony nem fotogén.
Azért se! Mondja minden próbálkozásomra. A teteje meg mindig kinyílik.
Rossz ötlet egy szétszedtem alanytól a felbosszantásommal kezdeni!

Hiányoznak az oldalairól a hangszórók. De miért is kerülne hozzám komplett gép?
Boncolni nem mindegy? Merthogy arra kaptam. Direkt szétszedni. Szegényke...

Alul a sín, felette pedig egy beakadó pöcök látszik. Ezek ketten tartották a készülék
oldalára csatolható (rátolható) hangfalakat. Ez azért jó, mert így egyrészt könnyű
vinni (mert egyben van), másrészt a szobában a lecsatolt hangszórók normálisan
 elhelyezhetők. Utóbbi művelettel adunk egy esélyt a sztereó tér kialakulásának.

A készüléknek meglepő méretű kijelzője van, valamint igencsak fura gombjai.

Tulajdonképpen jól mutatna a csiszolt alumínium felületen a krómozott gombok sora.
Már persze ha jól mutatna. Jelen esetben ez sajnos valamiért nem jött össze.
Valahogy esetlen a gombok elrendezése, "ahogy esik, úgy puffan"
érzésem van. Balról a hangerőszabályzó élgombja nem illik a képbe,
jobbról a fekete dobozon elhelyezett két krómozott gomb. Utóbbi kettő
amúgy csak dísz. Nem is lehet őket megnyomni, vagyis semmi funkciójuk.

A kazettaajtó lehetne akár szép is, de sajnos nem az. A feliratok ugyan fedik
a valóságot, de valahogy nem hoznak lázba. One touch recording És akkor mi
van? Mégis ki az a szerencsétlen, aki nem tud akárhány gombot megnyomni egy
felvételhez? Auto stop Mond már! Ez a szolgáltatás úgy kb. az MK25-ös magnótól
felfelé alap. Soft eject system Jó. Ha lassan köpi ki a kazettát, akkor azt szeretjük.
Hogy a CD-je lejátssza az MP3-at? Ez mondjuk tetszik. Hogy sztereó a rádiója
meg a magnója? Az valahogy nem érint meg. Ha sztereóban akarok zenét
hallgatni, biztosan nem ezt a készüléket fogom hozzá választani,
mint ahogy kazettára történő felvételhez sem. Persze csak
morgok. Ha idejében jön ez a gép (értsd szükségem lett
volna rá), kiugrottam volna a bőrömből a látványtól!

Ez a hangerő gomb ráadásul még csálén is áll. Mondjuk maga a kép is.
No de hol vagyok én a német precízséghez képest?

A hatalmas kijelző két oldalán egy-egy apró gomb. Balra a power, jobbra a bass.
Utóbbi gomb megnyomásától előkerülnek a mély hangok. Állítólag...

Már épp keresni kezdtem a magnó gombjait, mikor beakadt a kezem egy ajtóba.
Mégis miért kellett ezeket a közepesen szép gombokat elrejteni? Rejtély...

Vannak ám nekem építési ötleteim is, nemcsak szétszedősek. Például áttenném ezt
a masinát húsvágódeszka alapra. A részegységeket építőkockák tartanák, az egyes
egységeket átlátszó műanyag ételdobozok védenék az illetéktelen kezek érintésétől,
meg persze a portól. A kapcsolók karjai is fából (vagy vaskos fémből) lennének,
meghosszabbítva egészen a készülék (húsvágódeszka) elejéig. A hangszórók
fa rudakon állnának. Sajnos kicsi a valószínűsége, hogy oly sokáig éljek,
hogy már annyira letudjam minden egyéb dolgom, hogy egy ilyen
feladatnak nekiálljak. Így halnak hamvukba leendő csodáim...

Ez az antenna meg miért van odaragasztva? Tettem fel magamnak a kérdést, melyet
kicsivel később érdektelenség okából kifolyólag elfelejtettem megválaszolni.

Design Music Center, vagyis jól kinéző zeneközpont.
Na! Mit ne mondjak? Jól nézünk ki...

A képet alaposan megszemlélve azt kellett megállapítanom, hogy igencsak
érdekesen mutat az elemtartó, merthogy mind a két szélén rugók
látszanak. Persze egyszerű a megoldás: Két rétegben
valók bele az elemek, az csapja be a szemet.

Jack dugóval kell rácsatlakoztatni a hangfalakat. Majd túrok hozzá valamit, mert
hiába terveztem be a "mindenről bármire átalakító dobozkám" megépítését,
ha egyszer nem készült el. Mégis minek? Mikor mindenféle átalakítókat
lehet kapni. Ezt a tervemet is már megint milyen gyorsan feladtam...

Ez a számsor engem elsőre egy kissé megzavart. Hogy mi van?
Mennyi kilohertz? Nincs is rajta rövidhullám!

Ja! Hogy nem én vagyok megzavarodva, hanem a vezérlés?

Valamit megnyomtam, erre fel eltűntek a számok
a kijelzőről. Cserébe zöldre váltott a színe.

Az üzemmód váltót tovább tologatva, sikerült kék színt varázsolnom a kijelzőre.
Vagyis helyénvaló a készülék nevében található "design" kifejezés.

A kazettaajtó működése - mint azt már korábban olvashattuk - lassított.
Egy ilyen elegáns részlet a tisztességes masina benyomását kelti.

Ellenben a balra látható állandó mágneses törlőfej már kevésbé. A szalagpálya olyan
tiszta, hogy gyakorlatilag nullkilométeres. Csúfolódhatnék, hogy én sem szívesen
tennék bele kazettát, de tulajdonképpen nincs ezzel a magnóval semmi baj.
Mondjuk az igaz, hogy el sem indul. No de mire fel e komoly elvárás?

Nézzük meg, megszólal-e egyáltalán a készülék. Gondoltam rádugok egy hangszórót.
Gondoltam biztosan van a polcon jack dugós végű. Anyádra halmozz lomokat!
(gondolta a polc) Hogy nem találtam két egyforma jack - RCA
átalakítót? Nem mindegy...

A piacról beszerzett, kissé szakadt, ellenben nagyon olcsó próbahangszóró kábelének
végén úgysincs semmiféle dugó. Épp az van betervezve, hogy barkácsolok hozzá
egy mindenféle dugós végű kábelt. Legalábbis ezzel ideologizáltam meg, hogy
miért is van nekem szükségem erre a hangszóróra. Persze a valóság az, hogy
már megint nem voltam képes ellenállni a szuper olcsó (50 forintos) árnak.

Az URH rész működése mondhatni rendben van.

A magnó működése - a képen látható szíjszakadás miatt - ellenben nem. Vajon mitől
szakadt el a szíj, mikor a magnó szalagpályáján nincs használatra utaló nyom?
Vagy fordítva történt? Azért nem látszik a használat nyoma, mert
már újkorában is szakadt volt a szíj? Ki tudja...

Ennél a látványnál megálltam, s elmerengtem a korábban vázolt átépítési ötleteimen.

A rádiómodult úgy kellene beépíteni, hogy a szebbik, vagyis az alkatrészes fele
látszódjon. A ferritrudat le lehetne cserélni valami látványosabbra, mondjuk
forgathatóra. A hangerő gomb is kaphatna valami hatalmas és persze
szépséges potmétert. Persze a hangoló forgó is lehetne valami
gyönyörűség. Álmodozom, ahogyan én azt szoktam...

A CD egységbe is bele tudok képzelegni némi szépséget.
Tudom is én... Mondjuk pirosra festeném a motorokat.

Kipróbáltam a CD-t. Ugyan nem teljesen halott, hiszen elkezdte lejátszani a lemezt,
de sajnálatos módon kisvártatva bele is fagyott a műveletbe. Kiadtam a következő
számra ugratás utasítást, mely művelettől újfent kirázta szegénykémet a hideg.

Trafó, tápegység, végfok. Némi igazítás után ezeket is ki lehetne tenni dísznek.

Ehelyett betettem a sarokba. Mikor a virágállvány ősszel a helyére került, a mini
Hi-Fi még inkább a sarokba. Végül egészen karácsonyig itt ült, mikor is végre
hajlandó voltam összecsavarozni. Ugyan a képen ez nem látszik, de nincs
összecsavarozva. Kicsit meglökdösi az ember a porszívó csövével, erre
fel leesik az előlap, vagy felnyílik a többször is teljesen sikertelenül
leragasztott teteje. Gondoltam hátha száz évig élek, s a jövendő
átépítés reményében alaposan eldugtam a pince legmélyére.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.