SecurID kódgenerátor kártya
(remélem a cikk nem lesz olyan lapos, mint a kártya)

Néha lehet szerencsém is a tárgyakkal.
Most például egy olyan picit kaptam boncolásra, hogy csak na!

 

 

Ez valóban nem foglal sok helyet.
Tudom, tudom... Inkább valami nagydarabot kéne szétszednem...

 

 

Ez valami olyasmire való, hogy érvényes belépési kódot generál távmunka
csatlakozáshoz. Ha meg nem, akkor úgy is kijavít a kedves olvasó.

 

 

 

Első ránézésre nehéz lesz rajta fogást venni, de akinek csavarhúzót adott az Úr...

 

 

A háta meg olyan fényes, hogy nem lehet normálisan fotózni,
mert a feliratok helyett magam látszom benne.

 

 

Ez így kibetűzhetetlen...

 

 

Kicsit megdöntve már olvasható a felirat. Ha találtam, küldjem el az USA-ba.
Én mondtam neki, hova menjen! Ha nem hallgat rám, hát nem.
Ez amúgy sem egy talált tárgy, hanem úgy kaptam.
Erről az esetről meg nem szól semmit a felirat.

 

 

Szép az a logó az ACE felirat előtt. Ha valami betű akart lenni,
akkor jelentem sikertelen. Én legalábbis nem tudom kiolvasni.

 

 

Nem jó ez már semmire, ugyanis már rég kimerült benne az elem.
Legalábbis hiába nyomkodom a láthatatlan gombjait, nem reagál rá semmit.

 

 

Lapos lapos...
Már miért is kéne mindennek nagynak lennie?

 

 

Ide írta ki a számokat, melyeket aztán vissza kellett pötyögni a PC-be, a céges
hálózatba történő interneten (vagy betárcsázós hálózaton) keresztüli
belépéshez. Manapság az azonosítási feladatot megoldották
az USB stick SIM kártyájának központi azonosításával.

 

 

Vajon hogyan jön szét?
Feszegetem a kérdést, illetve magát a kódgenerátor fedőlapját.

 

 

Ha egyszer mondom, hogy ott vannak azok a gombok!

 

 

 

Ha már egyszer megkezdtem, akkor le is tépem.

 

 

Bár erősen tartotta magát, ilyen szépen le lehetett róla húzni a felső réteget.

 

 

Letépet előlappal elég szakadtan néz ki.

 

 

A kerek izék az érintkezők. Ezeket zárták rövidre az előlapi fényes kerek pacák.
A jobb alsó sarokban pedig az órajelet szolgáltató kvarc látható.

 

 

Van itt még egy réteg, ami már maga a panel.

 

 

Trendi kütyü. Nincs benne semmi, csak egy szép zöld lap.

 

 

Szép ez a processzor, csak nincs hozzá síkköszörűm, amivel rétegeire bonthatnám.

 

 

A processzor olyan vastag (milliméter sincs), hogy a szerkezet
hátlapjában ilyen hatalmas kivágást kellett miatta eszközölni.

 

 

Nem sok unalmasabb dolog van, mi unalmasabb tud lenni egy LCD kijelzőnél.
Ezt ha kiszedem a helyéről, akkor is éppen ugyanúgy néz ki.

 

 

A hátlapban a panel kitépése után benne maradt az LCD kijelzőn kívül az elem is.

 

 

Fele annyi feszültség van az elemben mint kellene, ezért nem működött ez az izé.

 

 

Nem tudom mit is kezdhetnék vele...

 

 

20 voltot beletáplálva megpróbáltam felrobbantani, de még csak nem is vette
a töltést. Mondom én, hogy unalmasak ezek a trendi kütyük. Például ezért
is nem boncolok mp3 lejátszót, mert ugye minek? Nincsen
abban semmi, amit érdemes lenne megnézni.

 

 

 

Nem tudok szabadulni az alkatrészektől, mert folyton hozzám ragadnak.

 

 

Szerintem annyit minden kikopó tárgy megérdemel,
hogy legalább egyszer belenézzünk.

 

 

 

Nem szép dolog tőlem, ahogy a panellal elbánok, de ez van.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.