Orosz nyomkodós lámpa
(mert az oroszok is gyártottak ám mindent)

Tulajdonképpen szép ez a fekete alumínium színkombináció.
Van a jobb alsó sarokban egy apró gombocska. Ha megpiszkálom?

Akkor kiugrik a generátort hajtó kar a helyéről.
Mondjuk könnyebb zsebre tenni ha a kar be van csukva.
Például a minap boncolt hasonló csak piros és nem orosz lámpánál
nem lehet rögzíteni a kart, ettől aztán bele is akad mindenbe.

A lámpa másik oldalán is van egy gomb. Na ez vajon vajon mit kapcsol?
Csak nincs benne elem, mint az azonos funkciójú kínai nyomkodós lámpában?

Nem elemet kapcsol, de még csak nem is kapcsoló,
hanem az apró izzót mozgatja a foncsorban.

Azt lehet vele állítani, hogy messzire, vagy közelre világítson-e a lámpa.
Persze a teljesítmény miatt eleve csak közelre világít,
de attól még megadhatjuk a módját!

4 rubel volt az ára, ami olyan 60 forint lehetett a 70-es években.
Ez egy kifejezetten olcsó lámpa!

A neve ZIP, és ez a lámpa még mind a mai napig létező termék!
Még megvan a gyár, érdemes megnézni a katalógusukat.
(köszönet az információért Petri Andrásnak)

Viszonylag könnyen adta meg magát.
Hat csavar tartotta össze, és az elejét kellett lepattintani.
A jobb alsó sarokban látható üveg valóban az. Az oroszok már csak ilyenek...

Nem, nem szaros az alsónadrágom!

Hanem a lámpa az ami tiszta szar. Illetve gépzsír.
Ezt törölgetem a kinőtt alsógatyámmal.

Ez még az oroszoktól is egy különösen elvarázsolt formájú foglalat.
Mondjuk nem csoda, hiszen ez egyben a körtét tologató gomb is.

A generátor lemezelt vasmagjai szegecseléssel lettek rögzítve.
A két fél tekercs drótja pedig középen össze van hegesztve!

Nézegettem mi tartja a helyén ezt a lapot, majd megpróbáltam levenni.
Azonnal lejött! Csak a három távtartó cső pereme tartotta a helyén.

Innen nézve pontosan ugyanolyan, mint az összes többi.

Csak tiszta merő egy szar az egész. Az oroszok egyszerűen nem
képesek normálisan viselkedni, mikor zsíros doboz kerül a közelükbe!

Hiányzik egy fog. Nem is látszik a kosztól, hogy miről beszélek...

Tiszta zsír az egész, és el kell áruljam, hogy most már én is.

Csak az egyik kezemmel ügyködhetek, ha nem akarom összekenni a fotómasinát.

A racsni is be van zsírozva, pedig ezt nem kellett volna bekenni! Ennek ugyanis
éppen az a lényege, hogy a centrifugális erőtől szabadon repked a két apró
szárny. Ami most helyette szabadon repked, az néhány keresetlen szó.

Mire idáig eljutottam, addigra már nagyon elegem lett belőle! Mert ugye nagyon
csúnyán mutat a kis fehér fotómasina összezsírozva. A kis gép
annyira megsértődött a zsírkosz miatt, hogy nem is
volt hajlandó megörökíteni a mosást...

Azért így már tisztább, szárazabb érzés!

Összerakni nem egy kunszt, hiszen alig áll néhány alkatrészből.

Most már  jól látszik, hogy hasonlóak, azaz mindketten fogatlanok vagyunk.
Bár nekem hiányozna csak egyetlen fogam...

Szerintem nem én dörgöltem le a foncsorozást.
A negyedik képen jól látszik, hogy az bizony már eleve ilyen hiányos volt.

Ebből a szögből úgy néz ki, mintha ferde volna a forgórész tengelye.
Persze szó sincs róla, hogy csak úgy nézne ki!
Kiegyenesítettem.

Íme az állórész két tekercse, valamint a forgórész a mágnessel.

Összeszerelés közben nagyon úgy nézett ki, hogy elrepül a kart feszítő rugó, de
végül nem repült el. Nem repült el, hanem egy akkorát csapott az ujjamra...

Nem is kell hozzá szerszám, könnyedén össze lehet mozgatni az alkatrészeket.
Ebben az állapotban tényleg csak a távtartó csövek pereme tartja össze az egészet.

Elég sok eszközben bújik meg valami apró, de zseniális részlet. Jelen esetben ez az.
A házba ragasztott filcpapucsok folyamatosan kenik a tengelyvégeket. Részemről
úgy döntöttem, nem borítom bele a lámpába a gépzsíros dobozomat. Persze
a kenés az kell a tengelyeknek. Gondoltam kap egy kis WD40-et.

Mondom egy kicsit!
Hülye palack. Kicsit nyomok rajta, mire fel összekeni nekem az egész asztalt.

A tokot jobbról balról három három csavar húzza hozzá a belső részhez.
Tulajdonképpen az egész szerkezetet ezek a csavarok tartják össze.
Ügyetlen szétszedéskor szétrepülhet az egész miskulancia!

Visszapattintottam a lámpa elejét.
Tegnap ilyenkor is éppen itt tartottam.

Recseg ropog a hiányzó fog miatt, de azért működik.

No de mire is való egy ilyen lámpa? Elemlámpa pótlására nem, mert folyamatosan
lefoglalja az egyik kezünket. Amire tökéletes, az a nagyon ritka használat.
Oda kell tenni, ahol ritkán kell, de akkor viszont nagyon! Tipikusan
pincei kapcsolótáblához való, hogy lássuk a kiégett biztosítékot.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.