Felgyorsulnak az események
(persze nem miattam)

Minden mindenhol lerakva, szétszórva, hogy legyen mint pofára esnem.

Nem vettem új mennyezeti lámpát, lefestettem inkább a régit.

Ezek viszont újak.

Minden használható felületre leraktam valamit. Kezdem komolyan unni
a rendetlenséget, pedig ha becsukom az ajtót, akkor nem is látszik.

Neki kell állni rendet tenni, mert kezd a kupi túlnőni a visszafordíthatósági szinten.
Ha ezen a szinten átesik a keringő dolgok halmaza, menthetetlenül úgy marad!

Elegem volt aznapra, gondoltam megfürdök. Rendet tettem (persze csak a fürdőben),
majd bemásztam a kádba. Eresztem magamra a vizet, de nem volt csak hideg.
Hogy az a... Tegnap valószínűleg elfelejtettem visszakapcsolni az áramot.
Megfürödtem hideg vízben, majd visszanyomtam az automatát, de a
bojler sajna továbbra sem fűtött. Ebbe a dobozba néztem bele, de
tényleg csak belenéztem! Mármint még tegnap. Na ennyi elég is
volt, eltörött a drót. Alumínium volt összesodorva sodrott rézzel.

Még jó, hogy van itthon csokis doboz.

Törtem egy szeletet, amivel aztán összekötöttem a drótokat.

Készítettem egy ilyen szerszámot a holkerből pergő vakolat vakarásához.

Másnap pedig levakartam az egész mennyezetet.

A villanyvezeték csöve kicsit kibújt a falból. Ki is lyukadt, amit
papírral fedtem be, hogy ne menjen bele az új vakolat.

Ez egy érdekes részlet, mert itt valaha volt egy kerek lyuk.
Hogy minek, arra nem jöttem rá. Nincs semmi értelme...

Hangulatos mi?

Ez is milyen épületes egy látvány...

Nem csak én fürdök meg, hanem a ruháim is. Már nagyon szagom volt,
mert sokszor beleizzadtam a kabátkámba. Tényleg! Azt ismeritek?

Mondja uram! Maga fingott?
Természetesen! Csak nem képzeli, hogy mindig ilyen büdös vagyok?

Mára elég volt...

Nem vakartam le mindenütt a régi festéket.
Ahol nem akart lejönni, ott fent hagytam. Fáradok...

Lekentem a falat falfixel, a lé belefolyt a szigszalagos kötésbe, én meg odébb
nyomtam a drótot, miközben hozzáértem a vízcsőhöz. De még élek.

Az áramütés után összeszedtem magamat, valamint a szemét nagyját.

Kimostam pár gatyát, mert már nagyon fogytán voltak.

Gyönyörűségesen szép színű kötelet vettem a fregolihoz.
(ilyen volt a boltban)

Kijött a hab a lefolyóból.
Azért volt, mert a "már nem kell" besorolású szerszámokat elmosogattam.

Az asszony úgy látta, hogy előbb fogynak el a gatyák mint végeznék a festéssel,
ezért kaptam egy hétre való haladéknyi új alsógatyát. Én meg vettem egy
műanyag glettvasat és egy széles ecsetet. Egyiket sem használtam...
A műanyag izé szar, az ecset olyan széles, nem fér a festékes bödlibe.

Nincs akkora rendetlenség, amit ne lehetne tovább fokozni!
Például a vécétartályt kitettem az ablakba.

Így néz ki a fal levakarva.

Ezt még nem nevezném glettelésnek, ez inkább csak vakolás.
Szóval még szó sincs a fal simaságáról.

A bordűr elég drága dolog, nem is vettem belőle csak egyetlen darabot.

Kis rend képében, halvány fény gyúl az alagút végén. Tényleg! Ezt ismeritek?

Annyit dolgoztam, hogy kilyukadt a tenyerem.

Meg az ujjam is. No nem itthon, hanem ez munkahelyi baleset.
Leesett egy elosztószekrény ajtaja, én meg el akartam kapni.
Legközelebb tövestől rúgom ki az egészet, az biztos!

Ez a három csavar tartotta a burát a mennyezeti lámpában.

Ugye, hogy ezek sokkal szebbek?

Ráadásul szerszám nélkül szabadkézzel is lehet őket tekerni.
No nem mintha sűrűn égne ki az izzó...

A plafonból több helyen centi vastagság hiányzik.

Visszaraktam.

Egészen szép sima lett, és lesz ez még simább is a holnapi gletteléstől!

Kezd egészen normálisan kinézni a fal.
Ez például a tükör mögötti terület, meg a rádió antennája.
Ekkor felhívtam a telken tartózkodó édesanyámat egy boldog anyák napját erejéig,
mire fel jött a rossz hír, papi elesett a telken, kedden jönnek haza.
Te jó ég! Hova haza? Be sem férnek a szobába a kupitól!
Mese nincs, kimarad a glettelés, megy fel a festék.

Szép fehér lett mi?

Persze lett volna helye a glettnek, hiszen ez még inkább csak vakolás volt.
Francba...

Kerestem csavarokat és tipliket a lámpákhoz. Végül az alsók mellett döntöttem.

Nekiálltam intenzíven takarítani.
A csövek azok nem most lesznek lefestve, de annyi baj legyen...

Ragyás a fal a konnektorok mellett. Majdcsak túléljük valahogy...

Azért még glettelés nélkül is sokkal szebb lett, mint amilyen volt!

Felraktam a helyükre az ablakokat.

Az összekötő mechanikát is beszereltem a helyére.

Így működik.

A hajam teljesen kikészült a sok kosztól és a mindennapi mosástól.
Szinte képtelenség formára fésülni! Levágtam a francba tüsire.

Helyén a tükör, holnap jön a többi bizbasz. Még jó, hogy hétfőn szabin
vagyok, így lesz időm visszarakni a dolgokat a helyükre.

Kimostam a kiskabátom, mert már nagyon szaga volt, de ezt már mondtam...