Vízóra
(hogy végre legyen valami érdekes is)

Kezdetben valami iszonyú árakat mondtak rá a piacon, mire fel nem hoztam el.
Gondolom más se, aztán egyre több lett belőle a kukákban, és lement az ára.
Egy százast mondjuk még éppen megér, hogy jól leköti egy délutánom.

 

 

Tele van számokkal. Elemezhetném őket, de minek? Ez egy vízóra, és semmi több!

 

 

A nyíl szerinti víziránnyal kell bekötni, hogy jól mérjen.

 

 

A bemeneti oldalon van egy szűrő, nehogy beleszoruljon valami.

 

 

A kimeneti oldalon nincs szűrő, hogyha mégis belement volna valami, akkor legyen
hol kijönnie. Lóg ott még egy plomba is. Érdekes, de a mi vízóránkon
speciel nincs plomba. Ráadásul a három közül egyiken se!

 

 

Na most már ez sincs leplombálva.

 

 

Van viszont rajta egy óriási zéger gyűrű.

 

 

De rajtam nem fog ki.

 

 

Mégiscsak kifogott. Én meg befogtam a satuba.

 

 

A nyomokból jól látszik, hogy ez bizony nem elsőre jött ki!

 

 

De azért én voltam az erősebb.

 

 

Ebben a kis lyukban forgott a rotor.

 

 

Ami konkrétan így néz ki.

 

 

Meg volt itt még egy ilyen szép nagy gumikarika is.
Ezt természetesen betettem a gumikarika gyűjteményembe.

 

 

A rotor (forgórész) egyik tengelyvége.

 

 

Ez pedig már a tengely másik vége. Ebben az az érdekes, hogy vizes környezetben
forgott. A képen látható gyűrű egy mágnes, ami közvetíti a forgási energiát.

 

 

Ide viszi át a számlálóműbe.

 

 

Még pontosabban a plexin átsejlődve itt látható a másik mágnes.

 

 

Így néz ki a vízóra, ha leveszem róla azt a részt, amiben a víz halad.

 

 

 

Kényelmesebb a kimenetét forgatni, és a bemenetét nézni,
valamint így jobban is látszik a működés elve.
Másik mágnessel még jobban látszik.

 

 

Csupa műanyag minden. No de miért is lenne fémből?

 

 

Fogaskerékerdő.

 

 

Belülről éppen olyan, mint mondjuk egy vekkeróra.

 

 

Szétszórva is teljesen olyan, mint egy vekkeróra, bár talán egy kicsit színesebb.

 

 

Szigetelőszalaggal odaragasztottam a kimeneti mágnest a helyére.
A kísérlet lényege, hogy eltudom-e fordítani így is egy külső mágnessel.
Ugyan pont fordítva kéne, vagyis a rotor állna, a mágnesnek pedig a mérőművet
kellene megforgatnia, csakhogy ehhez a kísérlethez már túlságosan szétszedtem az órát.

 

 

 

A lényeg az, hogy külső mágneses térrel el lehet fordítani az egyik mágnest akkor is,
ha a másik mágnes áll. Vagyis nem túl merev a mágnessel kivitelezett mechanikai
kapcsolat. Az elektronikus úton megoldott forgó mágneses térrel végzett
kísérlet általános lustaságom okából kifolyólag elmaradt.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.