Ébresztőóra
(egy lommal kevesebb)

Levettem a polcról. No nem mintha sok helyet foglalna...
Volt a polcnak egy olyan része, ahol apró lomok hevertek. Volt?
Kisméretű kacatok egymásra dobálva. Félő volt, hogy leszóródik az egész.
Ez hülyeség! Ezt a pár sort vissza kellene törölnöm, hiszen a szoba akar rám dőlni!

Elemes, mint ahogy manapság minden.

Kiskoromban órákig, akarom mondani órákkal játszottam. A szomszédban lakott
egy órás bácsi, akitől megkaptam a javíthatatlan vekkereket. Manapság
persze mindenre ráírják, hogy ne adjuk oda a gyereknek.
(merthogy az apróbb részeket lenyelheti)

Ezt az órát gyakorlatilag nem tartja össze semmi. Megráztam, széthullott.
Sej azok a régi vekkerek... Meg kellett küzdeni az alkatrészekért!
Ezek a műanyag bigyók nem jók semmire... A régi fém
fogaskerekekkel bezzeg lehetett pörgettyűzni!

Nekem - mint gyereknek - a hagyományos vekker érdekesebb volt.
Az az igazság, hogy még így felnőttként is.

Ez az óra lelke. A kvarc az időalap, ennek a stabil frekvenciáját osztja le a fekete
pötty alatti elektronika annyira, hogy másodpercenként egyet ugorjon a mutató.
Elnézegettem egy darabig. Ugyan voltak ötleteim, de végül nem csináltam
belőle semmit. Ez mostanában sajnos - mondhatni - tipikus.

Ebben sajnos semmi újrahasznosítható sem volt. Az óra elejét, illetve a tokját
képező plexit azért eltettem, hiszen az bőven megteszi lesz csavartartónak.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.