Metaxa kisrádió
(felvettem a földről)

Ha vége a piacnak, felállnak az árusok és elmennek. Több dolog is jelezheti a piac végét:
- bejött annyi pénz, hogy elég lesz másnapig piára
- elfogyott az árukészlet eladható része (már ha volt egyáltalán)
- megjönnek a rendőrök (keménykedni az országromboló kukásokkal)
- tényleg bezárt a piac, elmentek a vevők
Bár ez utóbbi nem jelent mindenki számára fájrontot. A Verseny utcában ugyanis nyaranta lehet találkozni földön alvó emberekkel. Van aki arccal az árukészletében alszik. Ők mondjuk helyben kivárják a másnapi piacot.
Van aki elviszi amit hozott, és akad olyan eladó is, aki másnapra új árukészletet kukáz magának. Aki nem viszi el, az egyszerűen otthagyja. Én meg ha épp arra járok, időnként képtelen vagyok megállni, hogy veszni hagyjam a földön hányódó kincseket. Mondjuk az a szép tipróláncos traktor késett 40 évet, de ami késik, az nem múlik! Ez a szalagos számológép mondjuk teljesen betegnek néz ki. Ez persze jelen esetben nem baj, hiszen szó sincs róla, hogy használni, vagy akár csak megjavítani szeretném.
No de a mostani történetünk nem a fentiekről, hanem erről a szép kék kisrádióról szól. Régen a rádió egy valóságos kincs volt! Nagy becsben tartották. Dédelgették, babusgatták, szerették. Mára az iszonyatos mértékű tömegtermelés hatására teljesen kommersz használati tárggyá vált. Senkinek fel nem tűnik: Jé! Ott egy rádió! Kidobjuk szegény rádiót ha bedöglik, kimerül az elem, kaptunk másikat, útban van. A kezdetekhez képest a forma mára erősen megváltozott. Például a 60-as években kevesen ismerték volna fel ebben a készülékben a rádiót.
A reset, a scan és a light gombok nem utalnak egyértelműen rádióra. A reset "visszateszi" a rádió hangolását az elejére, a scan pedig elindítja az automata állomáskeresőt. A rádiók hangolására régebben felhasznált forgókondenzátor egy bonyolult elektromechanikai alkatrész, amit jelen esetben kiváltottak egy kevéske elektronikával, mert ugye az ma már olcsó.
A light gombnak semmi köze sincs a rádióhoz, mert az csak a dobozkában található elemlámpát működteti. Gondolom azért, mert csak úgy a rádió magában az milyen snassz már? Kell bele még valami plusz, hogy eladható legyen. Micsoda világ...
Igen ötletes dolog ez az átlátszó műanyag doboz, merthogy bele lehet látni rajta keresztül a részletekbe. Részemről azt mondanám, hogy akkor legyenek szépek azok a részletek! Persze kinek mi a szép. Akinek van némi technikai érzéke, annak a rögvest bemutatott belbecs nem igazán fog tetszeni.
Még elem is volt a rádiócskában.
A rádiócska szóösszetételben az "ócska" részletre helyezendő a hangsúly.
Az elemlámpa működik. Mondjuk egy nem működő elemlámpa technikailag valahol a dolgok legalján van. Elem, kapcsoló, izzó. Ha valaki ennyit sem tud működőképesre összerakni...
Ez itt a fülhallgató csatlakozó, hiszen egy hangszóró az már végképp nem fért bele egy ennyire aprócska dobozba. Ha befért volna se jártunk volna vele jól. Ugyanis egy akkora hangszórónak, ami ebbe a dobozba belefér, annak olyan is a hangja! Mostanában egyre több gyereket látok, aki úgy hallgat zenét a mobilján, hogy nem fülhallgatóval, hanem a mobiltelefon saját belső hangszóróján keresztül. Fogja a mobilt, tartja maga előtt, hallgatja a zenét. Hallom persze én is. Bár ne hallanám... Ez szerintem az igénytelen zenehallgatás csúcsa! Nekem ilyenkor a "Sokol rádió kimerült elemmel" konfiguráció szokott eszembe jutni.
Először ezt néztem állomáskeresőnek, de aztán felvettem a szemüvegem. Jól látszik, hogy ez egy potenciométer, vagyis ez a rádió hangerő szabályozója. Vagyis az volt, míg csak el nem veszett róla a gomb.
A Metaxa egy 38% alkoholtartalmú ital. Ha ennek a rádiónak is Metaxa a neve, akkor valószínűleg egy üveg jóféle italhoz adták. Vagyis ez valószínűleg egy un. reklám célra készült rádió.
Az ilyen reklámnak az a célja, hogy a termék (jelen esetben egy üveg ital) elfogyása után emlékeztessen minket magára a termékre. Jobb bároknak régen saját gyufájuk volt, hogy az embernek másnap reggel legyen róla valami támpontja, hogy mégis hol a csudában szedte fel dagadt öreg nőt aki mellette fekszik az ágyban.

Ez itt balra egy fülhallgató, amit próbának kaptam le a polcról. Szóval hajrá! Akár szólhatna is a kisrádió, csakhogy nem teszi, bár nem tudom elképzelni mit kellene felmutatnia, hogy ne a szemetesben végezze.
Ez egy un. egy chip-es rádió. A fekete pötty alatt van a rádió funkcióit megvalósító integrált áramkör. Más semmi érdekes sincs a képen.
Íme a panel alkatrész oldala.
Két tranzisztor, szétszóródva néhány egyéb alkatrész.
Ezekhez nem nagyon van mit hozzáfűzni.
Az alkatrészek elmozdulás ellen le vannak öntve méhviasszal. Szerintem ennek jelen esetben nem sok értelme van. Ez a megoldás eredetileg arra lett kitalálva, hogy stabilan álljanak az alkatrészek, főleg a tekercsek. A képen látható tekercs olyan vastag drótból van, ráadásul olyan csekély tömegű, hogy számomra valószínűtlen a gravitációs hatástól történő elállítódása. Vagyis ha a rádiót olyan erőből csapjuk az asztalhoz, hogy ez a tekercs elmozdul, akkor azt a rádió doboza úgysem éli túl. Mikrofónia ellen persze azért valamit segít a méhviasz.
Picike, un. búzaszem izzó. Az elejébe egyből bele van építve egy nagyító lencse. Furcsa, hogy nem LED van benne, hiszen manapság mindenbe azt tesznek. Persze vannak kivételek. A piacon láttam olyan kínai LED-es lámpát, ami hamisítvány volt. Nem akartam hinni a szememnek, hogy hagyományos izzók vannak benne!
Régebben egy rádióban rengeteg újrahasznosítható alkatrész volt. Ebben szegénykémben semmi ilyesmi sincs, így szívfájdalom nélkül helyezem el a szemetesvödörben. Ugyan kissé fájt érte a szívem, hogy nem tudtam (valójában persze nem is igazán akartam) megmenteni, hiszen mégiscsak egy rádió, csakhogy annyira ócska, hogy nem tartottam rá érdemesnek, hogy komolyabban foglalkozzak vele. Ez valahogy olyan szomorú...
 
Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.