Ehhez a képhez szerintem már a múltkor is azt írtam, hogy ennyi magnós autórádiónak sosem érek a végére. Ezek persze nem is ezért, mármint bemutatásra, hanem csak a szokásos harácsolás okán lettek begyűjtve. Most amúgy kifejezetten azért jöttem ide, hogy túrjak közülük egy olyan magnós autórádiót, amiben röpsúly regulátoros motor van.

   Ez persze nem ennyire rövid, hanem egy hatalmas lista (mármint hosszú), s jelen pillanatban fogyó tendenciát mutató 172 tételt tartalmaz. Ha leszek szíves letudni a megemlítettek közül a motort, akkor már csak 171-et, s ha nem lazsálok, akkor így tovább, egészen addig, míg csak az összes tétel el nem fogy! Vagy ha nem, akkor időközben nekem lesz végem...
   A ragasztópisztolyt azért nem szedtem szét, mert egyrészt még nem döglött be, másrészt gondolom a melegtakonytól össze van ragadva. A régi mélyládámhoz ha lassan is, de már közelítek. A mikrosütőben a digitális vezérlést kéne kicserélni a már egy évtizede beszerzett analógra. A régiféle PC tápról van képem, épp csak azt nem tudom, hogy jelenleg merre van. Az RFT Hi-Fi kompakt már oda van készítve a polcra. A robotporszívót bevágtam valahova hátra. Az utolsó tételt pedig csak le kéne vennem a polcról, s ha már előttem van, akkor ki kellene pofoznom a bemeneti fokozatát. Szóval elvagyok...
   A terv amúgy az, hogy év végére megpróbálom a már megemlített, de szét még nem szedett tételek számát minél közelebb vinni a százhoz. Hogy ez nem igazán fog sikerülni, azt persze tudom, de attól még él bennem a remény.

   Épp mint ahogy azt is őszintén remélem, hogy a pincei asztal feletti uralmat legkésőbb őszig visszaszerzem. (hogy melyik év őszére gondolok, azt persze nem árulom el) A helyzet amúgy nem annyira vészes, mint amilyennek első ránézésre tűnik (mármint ez itt a pincei asztal), mert az apróságok zömét már eltakarítottam. Igazándiból ez már csak egy lézernyomtató (amit természetesen nincs hová áttennem), valamint a tetejére rakott három középmechanikás videó.

   Valamelyik nap nekifutok a feladatnak, előkerítem a frissen vásárolt (ez persze még hónapokkal ezelőtt volt) PH1 és PH2 jelű csavarhúzót, s beteszem őket ide. Mármint most épp nagyon kellettek volna a dobozok kibontásához.

   Mivel nemhogy nincs, és még csak soha nem is volt autóm, pláne nem is szeretnék, így ezen készülék elpusztítása nem fog érzékeny veszteségként érni. Mármint terveim szerint - ha már elém került, meg perszer hiányzik is a sorból egy csomó magnós cikk - akkor nemcsak a motort, de az egész készüléket szétcsapom.

   Erről a típusszámról nekem egy régi történet ugrott be, amit még valamelyik eladónak tanuló barátom mesélt. Bejött a boltba egy vevő, s elkezdte mondani a számot, hogy milyen típusú képcsövet kér, mire fel azonnal le lett torkollva. Mármint azért, hogy ne is mondja tovább, hiszen az adott boltban nem tartanak tévéhez alkatrészeket. Ettől a vevő beidegesedett, s fejhangon kiáltozva követelte, hogy ne vágjanak a szavába.
- Legalább végigmondhatom, végigmondhatom?
Miután végigmondta a tévé képcsövének elromlási történetét, csak állt előtte a három eladó, de nem szóltak semmit, mire fel a vevő rákérdezett, hogy miért nem válaszolnak. Erre jött a pikírt válasz: Talán mert nem kérdezett semmit, azt meg már mondtuk, hogy nem tartunk képcsövet.

   Balra a motor, középen a műanyagból készült köpenye, jobbra pedig a motorra tekercselt mágneses árnyékolás látható. A motor házán az ovális lyukon keresztül hozzáférhető a röpsúly miniatűr állító csavarja, amit persze egyrészt nem tanácsos megpiszkálni, másrészt a motor köpenyétől (már persze amíg még fent van rajta) hozzá sem lehet férni.
   Egyszer, még valamikor 40 évvel ezelőtt, volt egy esetem egy ilyen motorral, ami megöregedett, elkopott, már lassan forgott. Azon szerencsétlenségemre nem volt a csavarhoz a motor házán lyuk, így csak a motor teljes szétszerelése után tudtam rajta állítani. Mármint úgy, hogy miközben a csavart tekertem, a motor várható fordulatszámáról nem volt semmiféle információm. Mit ne mondjak, nem egyszer szedtem szét, mire végre eltaláltam a helyes sebességet.

   Mikor a fordulatszám eléri azt az értéket, melyen a piros négyzettel jelzett kontaktus kinyit, ott a fordulatszám stabilizálódik, hiszen az érintkező (amúgy érintkezők, merthogy kettő is van belőle) kikapcsolja a motort.

   A jobbra fent látható apró csavar tekerésével a fordulatszám elállítható. Ennek a csavarnak persze jobb a közelébe sem menni! Amúgy nem is kell, mert az ilyen rendszerű motor mire elkopik, addigra általában már a magnó többi alkatrészének is rég annyi.

   Bár ez a rekesz a frissen belerakottnál sokkalta nagyobb szénkeféket tartalmaz (valamint a rend és az értelem látszatát végképp elkerülendő lemezanyákat is), az új jövevények már csak azért is jól meglesznek itt, mert ugye az, hogy még az én életemben innen kikerüljenek, mondhatni valószínűtlen.

   Miután ezeket az alkatrészeket az asztali szemetesbe szórtam, majd idővel átborultak a konyhai vödörbe, s azt a ház előtti kukába levittem, majd eltelt néhány nap, mindjárt beugrott, hogy ha a kerek mágnest nem is, de legalább a karikára hajtott árnyékoló lemezt eltehettem volna, mondjuk egy apró trafó mágneses szórását csökkenteni. Ez a gondolatmenet persze kerülendő, mert a kismillió apró kacatomtól (a nagyokról már nem is beszélve) mára már tényleg alig férek el...