Kamera Sony Ericsson mobiltelefonhoz
(nem éli túl a napot)

   Mint azt már a cikk címe is mondja, ez egy Sony Ericsson mobiltelefonhoz való kamera, amit már többször is láttam a piacon, de mivel nem különösebben érdekes, eddig még sosem vettem meg. Ez mondjuk most sem így történt.

 

 

   Hanem úgy, hogy biciklizés közben találtam két kosárra való elektronikai hulladékot, amit ugye kényszeresen átválogattam. Bár erre ugye nincs konkrét bizonyíték, de attól még nagyon úgy néz ki, mintha ezeket nem vették volna át a közeli barkácsboltban, mondván ők csak olyan elektronikai hulladékokat fogadnak be, mely féléket maguk is árulnak, mire fel a gazdájuk hirtelen haragjában kirakta volna a pakkot a parkolóban a fűre.

 

 

A Sony japán, az Ericsson pedig svéd cég.

 

 

Mindeközben a kamera - mint ahogy manapság szinte minden - Kínában készült.

 

 

Míg a szögletes ablak az átnézeti kereső, addig a zöld pötty pusztán dísz.

 

 

Mármint miután leszedtem, az derült ki, hogy nincs mögötte semmi.

 

 

Az átnézeti keresőn úgy sikerült keresztülfényképeznem, hogy csak
azután tettem oda a fényképezőgép elé, hogy az már fókuszált.

 

 

   Miközben az apró dobozt összetartó csavarokat kerestem, találtam az oldalán egy a kamerát működtető gombot. Hogy a kamera működik-e, azt azért nem fogjuk megtudni, mert a kamerához való telefont nem hoztam el a kosárból. Hogy volt-e hozzá, azt mondjuk nem tudom, de valószínűleg igen, mert a kosarak alján volt vagy tíz különféle mobiltelefon, amiket mind otthagytam. Na jó, egy komplettnek tűnő Nokia azért eljött velem, csak ugye arra ezt a kamerát nem lehet feldugni.

 

 

   Mármint azért nem, mert a Nokia telefonokon nincs ilyen típusú csatlakozó. Mondjuk ez a kép nem a csatlakozóról szól, hanem arról, hogy letéptem mellőle a matricát, de nem találtam alatta csavart.

 

 

Épp mint ahogy az előbb említett zöld díszpötty alatt sem.

 

 

Amilyen szerencsém van, richtig a másik oldali borítást téptem fel!

 

 

Mármint a másik oldalit kellett volna, hiszen abból az irányból
lettek betekerve az apró dobozt összetartó csavarok.

 

 

Mármint innen lehet hozzájuk férni.

 

 

   Mivel ekkor már nem volt ami a tekerésnek ellentartson, a csavarokat csak úgy tudtam kitekerni, hogy ha csak ideiglenesen is, de a fehér hengeres részeket hátulról kiékeltem, stílszerűen egy bonctűvel.

 

 

   Ez hiába egy műszaki csoda, én már látom is, hogy ez a cikk nem lesz hosszú, ami mondjuk nem akkora baj. Mármint már nem először kérdez rám olvasó, hogy mégis hogy van időm olyan sokat fényképezni és írni, megjegyzem néha szinte a semmiről.

 

 

Íme az átnézeti kereső, amit nem bontok tovább, hanem így egyben teszek be a többi
lencse közé. Már persze csak akkor, ha megtalálom az optikákat tartalmazó dobozt.

 

 

Hiába nézegettem, nem találtam rajta újrahasznosítható alkatrészt,
pedig az olyanokra nekem nagyon is rááll a szemem!

 

 

Gondoltam eltekergetem az optika fókuszát, a lencserendszer azonban
(valószínűleg elmozdulás ellen) össze lett ragasztva a talpával.

 

 

   Ez kérlek vagy egy 12 megahertzes kvarc, vagy ha a képen láthatóknál több lába is van, akkor komplett oszcillátor, ami mondjuk újrahasznosítható. Már ha építenék valami olyat, amibe beleillene...

 

 

A kép közepén terpeszkedő valóban mikrokapcsolóval az a baj, hogy miután
kiszedtem, nagyon nehéz úgy eltenni, hogy majd legyen esélyem megtalálni.

 

 

Nagyon úgy nézem, hogy ez a csatlakozó nem fog bekerülni a gyűjteményembe.

 

 

Épp mint ahogy a képet érzékelő szenzort sem fogom a panelből kiforrasztani.

 

 

Az optikát amúgy nem kíváncsiságból vettem le, hanem csak lepattant,
mikor egy kombinált fogóval mégiscsak megpróbáltam megtekerni.

 

 

Ami persze végül sikerült ia, de csak két kombinált fogó bevetésével.

 

 

   A különös zöld foltok színét a lencse védőrétege adja, míg maguk a foltok egyszerűen csak vízcseppek, melyek úgy kerültek oda, hogy kosár tartalma valószínűleg napokig ázott.

 

 

A méretéhez képest meglepő, hogy a lencserendszer négy
tagból áll. Pontosabban szólva, most már csak állt.

 

 

   Bár az előbb nem gondoltam komolyan, de végül tényleg nem találtam meg az optikás dobozt (de csak mert valószínűleg a pincében van), s így végül - a már amúgy sem valami magas szintű rendet tovább csökkentendő - a miniatűr lencsék amolyan apró zsákmányként a LED-es fiókba kerültek...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.