A múltkor, mikor csak úgy egyszerűen megtetszett, megvettem a Lidl-ben a kép közepén látható aprítót, ami aztán néhány próba után a legfelső polcra került. No nem mintha bármi baj lett volna vele, csak úgy tapasztaltam, hogy sokkal előbb végzek egy késsel, mármint az elmosogatást is hozzávéve, mint ezzel az aprítóval. Tulajdonképpen ugyanezért került a polcra a balra látható citromfacsaró is, ami amúgy a konyhai robotgép állványán ül, amire eddig talán még sosem volt szükség.

   Balra azt az adag virágföldet látjuk, amit az előbb szitáltam át, s amúgy néhány perccel ezelőtt még a jobbra látható palántázó, természetesen már növényektől megfosztott társaiban voltak. Vagyis a vödörben olyan föld van, amiből ha ki azért teljesen még nem is, de azért már erősen megfogyatkozott a tápanyag.

   Mivel azt olvastam az interneten, hogy a növényeknek a kávézacc, a banánhéj, valamint a tojás héja is nagyszerű tápanyag, ezért fogtam és összegyűjtöttem belőlük egy-egy adaggal, amiket aztán - természetesen a kávézacc kivételével - már csak fel kellett aprítanom.

   Na így került le a polcról ez a szépséges aprító. Szétszedni pedig azért kell, mert ezt a készüléket egyáltalán nem olyan anyagok aprítására találták ki, mint mondjuk a száraz banánhéj. Ettől persze még megdarálta, de közben eltörött benne valami. Időnként ugyan még forgatja a késeit, de az idő zömében inkább már nem.
   Mivel a szaggató (ennek a gépnek ugyanis chopper a neve) a már keményre száradt banánhéjak aprításába halt bele, ezért azokat más géppel már meg sem mertem próbálni megőrölni, pedig a kávédarálóval valószínűleg sikerült volna.

   A dolgokat végül úgy rendeztem el, hogy leszedtem a földből 5 centit, aztán rászórtam a még nagyobb darab, amúgy ollóval jórészt felaprított banánhéjakat, arra jött egy kis föld, majd a már türelmetlen petúniák a palántázóból.

   Ezt a bigyót tekergetve, vagy akad, vagy egyszerűen csak üresben forog. Az akadás mondjuk lehet attól, hogy az ebből az irányból nézve a motor felé gyorsító áttételen keresztül, azt a meghajtás kényelmetlen megfoghatósága okán nem tudom megforgatni.

   Mivel sehol semmi csavar nem látszott, elkezdtem a doboz megbontásához valami más utat keresni, amit végül itt találtam meg. Ebből a relatív hatalmas beakadó pöcökből négy is van, amit a doboz passzentossága okán már-már képtelenségnek látszott felszabadítani.

   A szép piros doboz a feszegetés hatására ugyan eltörött, de ez engem azért nem érintett érzékenyen, mert ugye egy döglött konyhagépnek olyan mindegy, hogy egyben van-e a háza.

   Ez pedig a power kapcsoló, amit az egyik fehér pöcök nyom meg. Vagyis ezt a gépet az kapcsolja be, ha rátesszük az aljára, amiben a szétszaggatandó akármik vannak, majd az egész felépítményt egy kicsit megnyomjuk.

   Na ez az a hiba, amivel házilag nem lehet mit kezdeni. Ráadásul még csak meg sem éri a dolog, mert egy hozzáértő szakember 5.000 forint körüli rezsióradíja, szembeállítva a daráló ezzel megegyező árával, egyből veszteségesre hozza ki az akciót. Persze akinek van otthon olyan gépe, amivel képes legyártani mondjuk textilbakelitből egy ilyen fogaskereket...

   Mivel nekem nincs (mármint fogaskerék készítő gépem), így ennek a gépnek ezennel annyi. Mivel használhatatlan, ezért nyugodtan bevághatom a szemetesbe, vagy elkövethetek ellene bármiféle idióta atrocitást.

   Mivel szakmám szerint drótostót vagyok (szebbik nevén persze távközlés technikai hálózat szerelő), így ahhoz nyúltam, amihez legalább egy kicsit értek. Vagyis előkaptam egy köteg drótot a fiókból, ami amúgy egy relés doboz megépítése után maradt meg.

   Majd egy arasznyi darabot a szigetelésétől megfosztva, összefogattam vele a két fogaskereket, amivel persze kinyírtam, illetve áthidaltam az eredeti lassító áttételt. Ez persze felgyorsította a gép kimeneti csatlakozójának forgását (lásd jobbra), de így legalább újra forog.

   Hogy már nem olyan mint volt, az biztos, hiszen az eddigi lassítotthoz képest immáron őrülten forog a tengelyvég, de legalább van benne valami élet. Mivel eddig sem használtam semmire, ezért így is jól meglesz a konyhapolc tetején...