A mai napot azzal a tevékenységgel indítottam, hogy ami apróságot az utóbbi időben csak félbehagytam, vagy akár még bele sem kezdtem, azt szép sorjában nekiálltam egésszé kerekíteni. Az egyik ilyen egészen apró feladat szerint vissza kellett fűznöm a szomszéd által elkért, majd néhány nap múlva visszaadott kapukulcsot a kulcscsomómra, majd vissza kellett tennem az időközben előszedett tartalék kulcsot a kulcsos dobozba. Persze hiába volt ez feladat apró, ha egyszer annyi ilyen apróság akadt körülöttem, hogy majdnem dél lett, mire végre sikerült minddel végeztem. Vagy ha azt azért nem is, de addigra azért már alaposan rájuk untam. Na így, mármint az apró feladatokra történő ráunás hatására került át végre az előszobából az asztalra a ma bemutatásra kerülő központilag vezérelt kapcsoló.

   Amit aztán az első fénykép elkészülte után rögvest vihettem is vissza az előző helyszínre, összehasonlítandó a saját példányunkkal. Bár van közöttük néhány apróbb különbség, de épp csak valamicske eltérés látszik a programozásban.

   Hogy miért vettem meg, mikor mutattam már ehhez hasonlót? Nos azért, mert aznap többszöri megkerülésre sem akadt a piacon semmi más érdekesség, hiába csörgettem feltűnően a zsebemben az aprót.

   Ez itt egy olyan programozói felület, melyen a panel két oldala közötti áthidaló forrasztásokkal lehet beállítani, hogy mikor, illetve mely jelekre kapcsoljon a doboz be, illetve ki.

   BBC Licenc Brown Boveri hangfrekvenciás vevőkészülék. Ezt nem azért írtam ide, mintha az én betűimet könnyebb lenne elolvasni mint a matricán láthatókat, hanem azért, hogy ha rákeres valaki a kulcsszavakra, akkor megtalálja.

   Első ránézésre azt hittem, hogy valaki kicsente a panelből az alkatrészeket, azok azonban már eleve be sem lettek ültetve. Pontosabban szólva még csak a lyukak sincsenek kifúrva a lábaiknak.

   Miközben az előbb látott lyukacsos alkatrész a csatlakozót és a relét rögzítette, kiesés ellen. Mint az a két maradék helyből látható, lehetne benne akár három relé is, és akkor mindhárom fázist tudná kapcsolni. Erre a lehetőségre például hőtárolós kályhák, vagy más háromfázisú fogyasztók esetében van szükség.

   Ez pedig egy nagyon csúnya forrasztási hiba. Mint az a két még majdnem ép forrasztás látványából kiderül, szó sincs róla, hogy én téptem volna meg a szürke vezetéket, mert ezek a forrasztások, na ezek bizony már gyárilag sem tartottak.

   Íme az alsó panel, amin a zöld kocka egy 220 / 26 voltos trafó. Az ilyen adatokat azért próbálom memorizálni, hogy ha egyszer majd kell valamire mondjuk egy ilyen apró trafó, akkor tudjam, hogy miből tudom kiszedni. Mondjuk amennyi kacatom, kontra agykapacitásom nekem van, mondhatni teljesen esélytelen vagyok...

   A múltkor nekiálltam, és ami hálózati kábelt a szobában csak találtam, azokat mind elrejtettem egy asztal alatti fiókba. Ez persze nem akadályozott meg benne, hogy még mindig találjak egyet a műszerzsinórokat hordozó akasztókon.

   Bár a műszer éppen nem mutatja, mert annyi kezem azért nincs, hogy mindent egyszerre meg tudjak fogni, de attól még úgy van, hogy a szervizcsatlakozó VDD és VSS lábai között 12 volt mérhető.

   Na itt következett a teszt! Jelentem a szerkezet hiba nélkül működik. Már úgy értem, hogy időnként kattan benne a relé egy szolidat, minek hatására a piros pöcök a másik végállásába lendül. De persze nem ez a működésében a lényeg, hanem az, hogy közben ki-be kapcsolgatja a bojlert. Már persze csak kapcsolgatná, ha rá lenne kötve.

   Miután visszatettem oda, mint ahonnan elvettem, azonnal rájöttem, hogy ez semmiképp sem a szerszámok közé való, hanem inkább a lomos pincébe, ahová a múltkor kialakított rend megőrzésének érdekében mindjárt át is vittem. Hogy aztán odaát mekkora kupi van, azt most inkább hagyjuk...