Orister SE1015 sztereó erősítő
(az első igazi hazai közszükségleti erősítő)
|
|
Ezen a képen még nem látni semmit, csak az üres asztalt. A motorkerékpár felszabadító project keretében mindent felboncolok, ami csak a Simsonomra rá van pakolva. No nem mintha motorozni akarnék, de olyan szerencsétlenül néz ki szegény motor a sok rápakolt kacattal. No persze a polcaim sem különbek, de csak el kell kezdeni a dolgokat valahol. Már úgy értem, hogy a rendrakást. |
| Szóval erről van szó. Ez egy ORISTER fantázianevű erősítő az Oriontól. Tulajdonképpen ez volt az első közszükségleti sztereó erősítő a hazai piacon. Persze voltak például BEAG gyártmányok, de azok vagy az áruk, vagy a külalakjuk, vagy a kereskedelem érdektelensége miatt nem terjedtek el. |
 |
 |
Magas és mély hangszínszabályozó. Mielőtt elterjedt volna, hogy mindenben ez van, szóval előtte egy gomb volt a divat, amivel vágni lehetett a magas hangokat, hogy a tónus hasonlítson a megszokott középhullámú rádióhanghoz. |
 |
Ezek itt ketten már a hangerő és a balansz szabályozó tolópotméter. A tolópoti nagy divat volt akkoriban, csak sajnos porosodott ezért könnyen vált recsegőssé. Házilagos kivitelben nehéz beszerelni, mert nem egy egyszerűen kifúrható kerek lyuk kell neki, hanem egy szép hosszú rés. Ráadásul mechanikailag nem nyújt valami masszív érzést, merthogy lötyögő gomb feelingje van, de mi azért szerettük. |
| Az egyik szélen a bemeneti műsorforrás választó kapcsoló van, míg a másikon a power gomb. Látható még a képen (csak nem) a fejhallgató csatlakozó aljzata is, ami egy pormentesen lezárt (ezt miért kellett) un. dominó tuchel. |
 |
 |
Ez itt már a gép alja. Mint az jól látható az olcsóság jegyében műanyagból készült. Négy csavar tarja össze a szerkezetet, melyek egyben a gumilábakat is tartják. |
| Íme a gép hátulja. Balra a bemeneti tuchel csatlakozók, középen a négy darab DIN szabványú hangfal csatlakozó. Persze nem kvadrofon az erősítő, csak néhány kimenetre kötött ellenállás segítségével álkvadrofon. A nagy téglalap alakú lyukban volna látható a 400 milliamperes primer, és a 2 amperes szekunder biztosíték, de nem látszik. Mégpedig azért nem, mert valaki kilopta a trafót a dobozból. Hogy micsoda egy emberek vannak... |
 |
 |
Húzzuk ki a dugót a konnektorból, ha nem akarunk lórúgást. De nem is ez a lényeges a képen, hanem az ár! Ez az erősítő 3.770 forintba került. Most már persze nem hangzik soknak, de ha úgy nézzük az árat, hogy engem mint kezdő melóst 1980-ban 2.300 forinttal vettek fel a Postához dolgozni, akkor azért már sokkal húzósabbnak hangzik. |
| Például ezért volt, hogy akkoriban boldog boldogtalan bármiből ami csak a kezébe került erősítőt épített, amin persze nincs mit csodálkozni, hiszen ki a fene tudta ezt a drága holmit megfizetni? Nekem is csak most, mintegy 25 év eltelte után tellett rá. Azt az ötszáz forintot még akkor is megérte, ha (mint ahogy az a lyukon benézve látható) ki van lopva a trafója. |
 |
 |
Ez egy nagyon egyszerű műanyagból készült ház, konkrétan az olcsóság jegyében. A formatervezőt azért megkérdezném mi vitte rá, hogy ilyet alkosson. Mert ugye ez annyira nem illik semmiféle Hi-Fi környezetbe, hogy az már-már művészi szint. De persze nemcsak a formatervezővel volt baj, merthogy a többi részlet konstruktőre sem állt a helyzet magaslatán. Nézzük csak meg alaposan a balra látható képet. A fekete az a doboz alja, erősen lyukacsos, mert ugye ott megy be a hideg levegő. A fehér az a doboz teteje, amin viszont sehol egy lyuk. Vajon hol jön ki a dobozból a meleg levegő? |
| Annál is inkább hol jön ki, mert a hűtőborda valami agyament elképzelés szerint befelé fűt. A hűtőborda ráadásul még csak nem is bordázott, csak egy (illetve két) "U" alakú profil ami a gép vaslemez hátához van csavarozva, amin ráadásul (mint valami hőszigetelés) műanyag burkolat van. Megeszem a kalapom, ha ebből a konstrukcióból valahol rendesen kijött a meleg! De nézzük csak meg a hálózati kapcsolót. Kicsit sötét a kép, de azért látszik, hogy ez lesz az első amibe belenyúlunk ha kidobozoljuk a készüléket. Cserébe a hangszínszabályzó pont a helyére, azaz a potméterek hátuljára került, minek okán nemcsak kiszerelhetetlennek tűnik, hanem valóban az is! |
 |
 |
A végfok panelekhez nem lehet hozzáférni a kimeneti leválasztó kondiktól, amik pont oda vannak csavarozva, ahol a legnagyobb a dobozban a meleg. De ha a kondikat leszedjük, még akkor sem fogjuk tudni egykönnyen kitekerni a végtranzisztorokat tartó csavarokat, mert törpe kéz és törpe (maximum négy centis) csavarhúzó kell hozzájuk. A balra látható bemenetválasztó kapcsoló mindeközben az előlapon van. Ha szemből nézzük jól látható, hogy középen egy nagy csavar is tarthatná. Ott van a csavar, de nem tart semmit, helyette négy másik van, és egy plusz vaslemez. De legalább a kapcsoló gombja szép. |
| Mit is mondtam az előbb? Hogy az előlapon van a bemenetválasztó kapcsoló. A bemeneti csatlakozó tuchelek viszont hátul vannak, mégpedig pont az előerősítő panel azon végénél ahol, ahol logikailag lenniük kell. De nem, nem tették hátra a kapcsolót a csatlakozók és a panel közé, hanem árnyékolt kábelekkel összedrótozták az egészet. Nem lett volna egyszerűbb a kapcsoló tengelyét meghosszabbítani egy rúddal? Ha így lett volna, még csak nem is kellettek volna árnyékolt vezetékek! Ráadásul jól látható, hogy a kisszintű jeleket váltó kapcsoló a nagyszintű fejhallgató kimenettől mindössze négy centiméterre van. |
 |
 |
Ez itt a hangszínszabályozó panelja, ami becsülettel be van építve. Se szemből, se hátulról nem igazán egyszerű eset hozzáférni. Márpedig a tolópotikat időnként pátyolgatni kell. Poros dohányos környezetben gyorsan recsegőssé válnak. Márpedig ha buli volt, akkor szállt a por és a füst! |
| Ez itt a már említett hálózati kapcsoló, amit igazán lefedhettek volna egy műanyag lapocskával. Persze majd megtanulják a buherátorok, hogy nem vicc az a felirat a doboz hátulján! A kapcsolót kimentettem, mert még jól jöhet hidegebb napokon. Bekapcsolás jelzőnek izzó helyett LED lett beépítve. Ez is akkoriban (80-as évek) jött divatba. A LED-et tartó nyomtatott áramköri lap tervezőjével hosszasan tudnék beszélgetni a fóliázott csíkok bonyolult, már-már művészien cirkalmatos vezetésével kapcsolatban. |
 |
 |
A fejhallgató csatlakozó un. dominó tuchel. A nem DIN szabványú csatlakozókat (RCA harang és Jack) csak úgy érzés alapján vaksötétben be lehet dugni. Ezt meg tekergetni kell bedugás után! Ráadásul kétféleképpen lehet. Az egyik állásban kikapcsolja a hangfalakat, a másik állásban pedig nem. Ez amúgy egy nagyon okos dolog! Például ha az éjszaka közepén akarunk zenét hallgatni, s ezért bedugjuk a fülest az erősítőbe, akkor minél háklisabbak a szomszédjaink, annál nagyobb valószínűséggel maradnak bekapcsolva a hangfalak. Először azért lesz furán erős a basszus, mert a hangfalak is nyomják, utána viszont kiesnek a szinkronból, mikor már a szomszéd dörömböli őket. |
| A két kimeneti leválasztó kondenzátort tartom a kezemben. Ezektől nem lehet hozzáférni a végfokozat nyáklapjaihoz. Valamicskét rontják a mélyhangok átvitelét, cserébe hiba esetén sem kerül egyenfeszültség a hangszórókimenetre. Valamit valamiért. Persze nem védelemnek voltak itt, csak a kispórolt kettőstáp miatt kellettek. A megspórolt kettőstáp éppen megalkotható ebből a két kondenzátorból. Juj de kötözködős napom van! |
 |
 |
A végfokozat az alkatrész oldal felől nézve. Persze megtekinthetjük a visszájáról is. Most őszintén! Mióta hűtőborda ez az "U" alakú izé? Hol van ennek megfelelő felülete? Hiba esetén hogyan lehet innen kiszedni ezt a tranyót? A bal szélsőt még csak-csak, de a másik hármat? Persze én most könnyedén kiszedtem őket, de alapesetben egy tranyó cseréjéhez nem szokás ennyire szétbombázni egy gépet. Még éppen befért a négy BD245A a teljesítmény tranzisztoros dobozomba. |
| Íme az előerősítő panelja. Az előbb már említettem, hogy a bemenetválasztó kapcsoló nem pont a helyére került, és nem is a hozzávaló alapértelmezett csavarokkal van felfüggesztve, ezért most a változatosság kedvéért belekötök a kapcsolástechnikába. Ha vonalszintű bemenetet akarunk, akkor oda kötünk be egy drótot, ahol vonalszintű jelet fogad az erősítő. Vagy ha már benne hagytuk a jelútban az előerősítőt, akkor visszaveszünk az erősítéséből, azaz jó alaposan negatívan visszacsatoljuk. No de olyat nem csinálunk, hogy bekötünk egy nagy értékű soros ellenállást a jelútba! |
 |
 |
Azt kell mondjam, hogy ezt erősen szétromboltam. Bevallom őszintén, hogy sajnálom egy kicsit. Tulajdonképpen a trafót pótolva ki lehetett volna pofozni, csak hát ugye minek? Kiszedem ezeket a szép nagy ellenállásokat, viszont nem szedem ki ezeket az undok hangfalcsatlakozókat. Maradt még egy rakás vasszörny, melyek mennek a kukába a valaha kincsnek számító tuchelekkel együtt. |
| Ezt akár fel is használhatnám valamire. Például lehetne belőle csinálni egy előerősítőt. Illetve ha bedobozolom, akkor egy dugasztáppal kombinálva készen is van a RIAA korrektor, csak fixre kell drótozni a csatlakozókat. Na ezek azok a dolgok, amikre már nincs szükségem, ezért inkább kiszedem az alkatrészeket a panelből. Itt aztán mindjárt beugrott, miszerint azokra sincs szükségem! |
 |
 |
Ez a panel is bontásra kerül. Ugyan feléleszthető volna, de nem látom semmi értelmét, hiszen ez egy elavult kapcsolási technológiájú erősítő, egy mára már rég letűnt korból. |
| A tolópotméterek panelja szemből és hátulnézetből. Ezt mondjuk nem szedem szét, mert ez így egyben is elfér a dobozomban a többi potméter között. Persze a felhasználás, illetve újrahasznosítás valószínűsége erősen konvergál a nullához. Később úgy alakult, hogy ezt a panelt sikerült elajándékoznom. Legalább valahol újra hasznosult. |
 |
 |
Panelek végre kiürülve. Mivel itt van egy kis hely, ezért ideírom egy általam korábban elkövetett erősítő konstrukciós hibáit. A két végfok panel egymás alatt volt, ezért az alsóhoz nem lehetett hozzáférni. A hangfalcsatlakozók a hálózati trafó alatt / mögött voltak, szintén hozzáférhetetlenül. A bemenetek jobb oldalt hátul, míg a műsorforrás választó kapcsoló bal oldalt elől, köztük sok-sok méternyi kábellel. Csak ugye én egy hülye gyerek vagyok, nem pedig mérnök az Orionban! |
| A kitermelt alkatrészeket beszórtam a válogatásra váró többi kacat közé. Szomorú vég, de mivel bemutattam a szerkezetet, ezért ha fizikai valójában nem is, de virtuálisan úgymond megmentettem az utókor számára. |
 |
 |
Ez már csak a néhány megmaradt csavar. |
| Ennyi maradt, és még ezek is mennek a kukába. A kép egy kissé ugyan homályos, épp mint ahogy a régi idők szerkezeteire gondolva az emlékeink is egyre inkább azok... |
 |
