Ez itt egy olyan fekete dobozos kérdés, melynek témája az, hogy mi ez. A másik érdekesség (mármint azon felül, hogy nem tudom mi ez) az a különös tény, hogy ez már évtizedek óta így van. Ezt úgy kell érteni, hogy ez a bigyó még valamikor a 80-as években került a polcra, ami olyan régen volt, hogy már nem is emlékszem rá, hogy tényszerűen honnan.

   Ezek ketten úgynevezett műszercsavarok, mely csatlakozóknak alapvető tulajdonságuk, hogy nemcsak banándugókat, de a fekete és a fényes rész közé tekert csupasz drótokat is képesek fogadni.

   A fekete gombot lehet tekergetni, de alapvetően nem csinál semmit, mint ahogy a mellette található csavarfej sem. Mármint azon felül, hogy ha kitekerem őket, majd fejjel lefelé fordítom a dobozt, akkor kifolyik belőle az olaj. Ezt most már szerencsére nem tette, mivelhogy 30 évvel ezelőtt egyszer már szétszedtem, és akkor kiöntöttem belőle az olajat.

   Ez egy nem túl informatív kép, de majd én jól elárulom, hogy azt szerettem volna vele megmutatni, miszerint az ablak helyén egy csavarhúzót a doboz belsejéhez hozzáérintve, az mágnesesnek mutatkozott.

   A rugó a jobbra látható karocskát húzza, mégpedig egy csavarral beállítható erővel, miközben a két fekete támaszték pozíciója is beállítható. Hogy mi hiányzik erről a képről?

   Bár nem volna lehetetlen feléleszteni, hiszen az apró törött bakelit alkatrész megragasztható, a szakadt huzal pedig pótolható, csak mivel nincs értelme, ezért feladtam, illetve már eleve nem gondoltam úgy, hogy végül majd összerakom.

   Ebből az állapotából a korábban látott egésszé persze igen, csak vissza működőre nem. No de mi is ez az izé? Ez egy olyan oszcilloszkóp része, melyben nem az elektronika dominál, vagyis nincsenek benne elektroncső, tranzisztor, vagy IC hegyek, de még csak katódsugárcső se, hanem főképp optikai és mechanikai alkatrészekből áll.
   Ennek a ma bemutatott alkatrésznek ezen a linken olvasható a leírása, míg magának az oszcilloszkópnak ezen a másikon. Míg az előbbi 800k, addig az utóbbi egy 5 Megás pdf fájl, amiből a németnyelvűsége okán nem mernék rá megesküdni, hogy teljesen megértettem a szerkezet működését.

   Mivel valaha nem mostam ki, hanem egyszerűen csak kiöntöttem belőle a nagyja olajat, így annak maradékával sikerült kivégeznem mind a porrongyot, mind a szép fehér háttérpapírost.
   Nemhogy végül még a csavarhúzót is el kellett mosogatnom, hanem a fogdosása közben összeolajozódott fényképezőgépet is, bár azt természetesen nem szappanos vízzel, hanem csak denaturált szeszes ronggyal.

   Ezt a GM számlálót tényleg csak azért mutatom, mert ha nagyon akarnám, akkor akár meg is nézhetném a szétszedése előtt, hogy az éppen aktuális boncalany nem radioaktív-e véletlenül. Hogy ezt mégis miért nem teszem meg? Nos egyrészt azért, mert beteg a műszer, másrészt azért, mert attól, hogy valami nem radioaktív, attól még lehet mondjuk mérgező, és akkor ugye már megint ugyanott vagyok...