Passz...
(főnökömtől kaptam)
|
|
Tök jól néz ki! Irigy vagy mi? De hogy mi lehet ez... Sose fogok rájönni! Pedig ez már a második darab amit szétszedek. Ez most a főnököm ajándéka "Géza te úgyis mindent szétszedsz" felkiáltással. Hja kérem! Ha valaminek híre megy... |
| Ha másért nem, de ennek a műszernek a ki, illetve meg
mentésérért érdemes kinyitni a dobozt. Manapság már minden digitális kijelzésű,
úgyhogy kifejezetten jól (na jó, akkor régiesen) mutat bármiben egy analóg műszer. Majd
építek köré valamit. Ha: - kedvem - lendületem - időm nincs is sok, de terveim azok legalább vannak. |
 |
 |
Ezek ún. "rafi" kapcsolók, illetve nyomógombok. Én nem nagyon szeretem őket! Kis helyet foglalnak, könnyen beépíthetők, hiszen csak egy kerek lyuk kell nekik, de aztán kiszedhetetlenek. Ha az ember egyszer rátekerte hátulról a műanyag anyát, onnantól vége. Szóval mivel nem lehet kiszerelni, ez nem az esetem. Most sem szedem ki őket a helyükről, mert érezhetően nem akarják, hogy megbolygassam őket. Persze javára írandó ennek a fajta kapcsolónak, hogy masszív és tartós, ezért nem nagyon szokott elromlani. Szóval egy kicsit azért kár érte. |
| Már csak ez a három hatalmas forgató gomb is hatalmas érték. Eredetileg amúgy öt volt belőlük, mert a műszertől jobbra és balra is volt egy-egy. Az első ilyen dobozt a gombok miatt tettem magamévá. Egy gombot be is építettem a mélyládámba. Mi az, hogy minek? Azzal lehet ki, illetve átkapcsolni a hangszórókat. A gombok felett piros karos kapcsolók láthatók. Funkciójuk kitalálhatatlan, mert erről a műszerről alapvetően hiányzik a feliratozás. Vajon hogyan, illetve mégis mi lapján kezelte aki kezelte? |
 |
 |
Íme egy áttekintő kép a tartalomról. Van ebben minden! Kifejezetten szép, átlátható kivitelezésű a szerkezet. Mindenfelé színes vezetékek rendre kivarrva, ahogyan az régen volt szokás. A műszer hátulján található panel a méréshatár kibővítését, valamint a műszer védelmét szolgálja. A két szembekapcsolt dióda megakadályozza, hogy +/- 0,6 voltnál nagyobb feszültség jusson a műszerre. Jópofák ezek a nagyteljesítményű, huzalból készült potenciométerek. Kár, hogy túl nagyok, ezért szegények előbb vagy utóbb, de a kukában végzik. Persze nem csak úgy elsőre, mert előbb még őrizgetem őket néhány évig. Vannak még itt ott elszórva banánhüvelyek, melyekkel csatlakoztatni lehetett ezt a valami valahova. |
| A kompozíció címe: "L" alakú vaslemez jelfogóval és huzalellenállásokkal Valószínűleg nem fogják kiállítani a nemzeti galériában. Gondolkodóba estem, hogy kikellene szedni az ellenállásokat. Persze alapvetően feleslegesek, de az anyaguk egy szép hosszú porcelán cső, amivel még lehetne kezdeni valamit. Később "mindössze" az ellenállásokat tartó hosszú hármas csavarokat szedtem ki, mondván ezek egyszer még biztosan jók lesznek valamire. |
 |
 |
Csak ennyi maradt meg belőle. Ezeket
persze eltettem. Ezt a műszert a munkahelyemen szedtem szét, szóval ott is gyűlik a
lom rendesen. Van egy pincém ami most még tele van kincsekkel,
de előbb vagy utóbb úgyis: - kiürítem (még az itthoni pincével sem tartok sehol) - feldolgozom (ez itt az első fecske, de nem csinált nyarat) - kivágom (erre persze úgysem visz rá a lélek) - vagy engem vágnak ki (végül ez jött be, mert kikellett költöznöm a pincéből) |
| Íme a kitermelt műszer egy kiváló kollégám majmának társaságában. A műszer mögött egy Buddha szobrocska látható. Ezeket csak azért írom, hogy lássátok, nem csak én gyűjtöm a felesleges dolgokat. |
 |
 |
A rombolásom után ennyi maradt belőle. Ha valaki netán ráismerne erre a műszerre, akkor írja már meg, hogy mi volt ez. Hogyan kellett használni, és úgy egyáltalán mire volt jó. |
| Ez itt már a szomorú vég, mikor is a maradványt kivágtam a szemetesbe. Mostanában sok ilyen végű "szétszedtem" van, mert vissza kell szereznem a kacatjaim által elfoglalt helyet. Kemény harc ez barátim, kemény harc... |
 |
