Nyomogatós falikapcsoló
(nyomógombnak néztem)

Ez a nyomógomb nem Laci szomszéd gyűjtéséből származik (mint amiket a múltkor
mutattam), hanem ezt csak úgy egyszerűen találtam az utcán. Mivel a formája
illeszkedik a többihez, gondoltam szétkapom, kattintok róla néhány fotót,
amiket aztán hozzáfűzök a már kész cikkhez. Na most ez azért nem így
történt, merthogy ez nem nyomógomb, hanem egy nyomogatós kapcsoló,
ami van annyira különös alkatrész, hogy úgy ítéltem megérdemel egy saját cikket.

Mondjuk ezt a kapcsolóból kiszóródott kosztömeget szerintem én nem érdemeltem
meg, de ha már egyszer itt van, illetve szétszerelés előtt elfelejtettem megfürdetni
a kapcsolót, akkor majd csak kezdek vele valamit. Ahogy ezt ilyen szépen
elgondoltam, már söpörtem is befelé az összes mocskot
az asztal középső fiókjába.

Ezt egy kapcsoló esetében szívmelengetőnek egyáltalán nem nevezhető
állapotot, ezt mindössze két csavar kitekerésével sikerült elérnem.

Ez a két szerkezeti elem nem véletlenül hasonlít a golyóstollakban található társaira,
hanem azért, mert éppen ugyanazt a működési metódust valósítják meg. Vagyis ők
felelnek a "benyomom bent marad, benyomom kijön" funkció megvalósításáért.

Egy kicsit azért rezgett a léc, hogy besöpröm a szemetesbe, majd
ha valaki rákérdez, akkor letagadom, hogy láttam már ilyet.

Mert ugye ki a francnak van kedve megpucolni egy ilyen rozsdás rugót? Márpedig
meg kell, mert ha továbbra is szóródik róla a rozsda, akkor olyan nincs, hogy az
ne olyan helyen végezze, ahol akadályozza a működést. Az mondjuk igaz,
hogy szó sincs róla, hogy bármire is használni szeretném ezt a kapcsolót,
de egy a működését bemutató videó erejéig azért igazán összeállhatna.

Mivel az rész, amiben még megvan a csavar, az nem esett ki, így joggal
gondolhattam, hogy a csavar tartja a helyén a kapcsoló érintkezőit.

Ez is egy milyen lehetetlen formájú alkatrész...

Mivel hiányzott belőle, ezért kerestem hozzá
egy a meglévővel azonos méretű csavart.

Miután az apró alkatrész a frissen pótolt csavar ellenére is kiesett a helyéről,
gondoltam megnézem, hogy mi tartja bent a helyén a párját. Nyomozásom
eredményes volt, ugyanis sikerült kiderítenem, hogy csak a szétszakadt
anyag okán előálló szorulás. Hogy mitől szakadt szét? Nos erre is
sikerült rájönnöm. Mivel a kapcsoló bizonytalanul működött,
a villanyszerelő pedig nem állt a szakmája magaslatán, így többször
is azzal próbálkozott, hogy majd ő jól meghúzza a csavarokat. Ez ugyan
rendre sikerült is neki, de mint az látható, ezzel inkább ártott, mint használt.

Valószínűsítem, hogy ez a részlet lehetett az eredeti hiba, vagyis
a kapcsolási bizonytalanság előidézője, ugyanis az apró
rugó csak a helyéről kivéve hajlandó rugózni.

Mivel a balra látható fehér műanyagban a fényes részeket semmi sem tartja a
helyén, ellenben a jobbra látható két alkatrész behelyezése után a rugó ki
akarja nyomni, így újfent obszcén varázsigékhez kellett folyamodnom.

Na most eddig jó, csak nem szabad elengednem.

Innentől már gyerekjáték lesz összerakni, jelentette ki a szerző magabiztosan,
majd tekintett kisvártatva szomorúan a szerteszéjjel guruló alkatrészekre.

Ha első nekifutásra ugyan nem is, de másodikra azért csak sikerült összeraknom.

Majd egyből szét is szedtem. Tettem ezt pusztán azért, hogy megnézzem, mitől áll
benne ferdén a gomb. Na most azért csálé, mert van a gombnak eredetileg két
válla, melyek nem engedik átesni a lyukon, csakhogy az egyik váll az idők
folyamán az enyészeté lett. Ez szerintem egyértelműen arra utal, hogy
ez egy sokat szenvedett kapcsoló. Ennek a típusnak szerintem már
eleve a működési elve is hibás. Már úgy értem, hogy ilyen
rendszerű nyomógomb kapcsolót még életemben
nem láttam, mint falba szerelt kapcsoló.

A bizonytalan működés okán nemcsak én, hanem aki csak
érte, valószínűleg mind csapkodta szegénykémet.

Így jár aki nem fürdeti meg szétszedés előtt a boncalanyt.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.