Videoton távirányító
(mert koszos volt)

Ez annyira koszos, hogy ezt mindenképp szét kell szednem, és ki kell mosnom. Hajt a vérem na! Persze le is írhatnám a távirányító működési elvét ismeretterjesztés címszó alatt, de legyen elég annyi, hogy a távvezérlőben ülő vastökű bagoly kicsi zászlócskákkal jelez a tévében ülő társának, akin infravörös szemüveg van. A baglyot megmutatandó, szétszedek egy Videoton távirányítót.

Be be be! Nem is igaz! Becsaptalak! Ugyanis nemhogy egy, de egyenesen két távirányítót is szétszedek. Habzsidőzsitejbevaj, szemmértékem meg ne csalj. Szerencsére az még nem a kettős, hanem csak a kettőt látás.

Ez a fotó jól fog jönni később is. Mert ugye nem árt egy felvétel arról, hogy melyik gomb hol volt. Lentebb lesz egy olyan kép is, amin jól látszik, hogy valaki már összekeverte az egyik távirányítón a gombokat. Történt egyszer, hogy egy nem különösebben elmebeli túlfejlettségéről híres kolléga telefonján összekevertük a számgombokat. Már egy hete csak téves hívásokat generált, mire kezdett neki gyanús lenni a dolog...

Íme a teleptartó. Normál 9 voltos elem kell bele. Volt egy olyan vidi távirányító is, amibe négy darab vékony ceruza elem kellett. Persze a belseje lényegileg ugyanez volt. Na szóval az a négy elemes, az maga volt a megtestesült kontakthiba!

Csavarok. Érted? Nem patent, hanem igazi csavar! Békebeli egyenes sliccel. A meghatottság könnycseppjeit morzsolom széjjel hüppögve.

No itt a kettő dobozka egymás mellett. Persze nem látszik a különbség, de ha méltóztatsz ráklickelni a képre... Szóval a jobb oldaliban vannak jól a gombok. A dobozkák tartalma megegyezik. Mind a panel azonosítója, mind a sorozatszámuk azonos.

Ez a távirányító alja. Nem sok mindent lehet róla mondani. Talán csak annyit, hogy békebeli szocialista gyártmány. Nincs belőle kilopva az anyag! Pedig akkoriban... Szóval meglehetősen masszív konstrukció. Simán túlél egy ráülést, vagy mint apukám szokta (aki amúgy 120 kiló volt) egy rajtaalvást.

Ez meg itt a teteje belülről. Az a szürke lapocska a nyomógombok rugója, és a panelen található kontaktusokat rövidre záró alkatrész egyben. A kis fekete pöttyök vezetik az áramot. Ez a rész is tönkre tud menni, például kifejezetten nem szereti a nyálat! Tehát ne adjuk oda a távirányítót játszani se a gyereknek, se a kutyának. Ha lemaródott a fekete pötty, akkor például egy odaragasztott alufólia darabkával lehet pótolni.

Ez a piros plexi egy infravörös szűrő. Például így néz ki a cserépkályhánk, ha ezen keresztül fotózom le. Sok értelme adó oldalon szerintem nincs ennek a szűrőnek, hiszen a távirányítóba épített LED úgyis csak az infra tartományban sugároz. Az meg, hogy mi megy be a dobozba, az teljesen lényegtelen. Volna egy sokkal fontosabb alkatrész, amit viszont szinte mindenki lespórol a távirányítóról. Ez az alkatrész egy olyan LED, ami az infravörössel egyszerre, de a látható fény tartományában sugároz. Azaz villog ha megnyomunk egy gombot. Ez a villogó LED azonnali optikai visszajelzést ad (adna) a távirányító működőképességéről. Szerintem a távirányítók azért pusztulnak el, mert elemcsere helyett ütögetésben részesülnek. Az előbb említett másik fajta távirányítóba be is szereltem egy zöld LED-et.

A piros dobozban két távirányítóra való gombocska tartózkodik. Azt találtam ki, hogy majd fürdetés után fogom őket szétválogatni. Utólag persze, mikor válogatnom kellett, akkor már nem tartottam olyan jó ötletnek a két garnitúra gomb összekeverését. Persze berakhatnám őket akár összevissza is, mert apukám egyrészt úgyis vaksi, másrészt meg amúgy is összevissza nyomogatja őket, szóval észre sem venné.

Mint mondottam volt, a két panel teljesen egyforma. Na jó, a jobb oldalinak egy árnyalattal világosabb színe van, de ez aztán tényleg abszolút lényegtelen. Igen fontos alkatrész a paneleken jobb felül látható kondenzátor. Ha ki van tikkadva az elem, s csak úgy magától már nincs benne annyi energia, hogy működtesse a távirányítót, na olyankor ettől a kondenzátortól mégis működni fog. A kondi ugyanis szép lassan feltöltődik, mondhatni megszívja magát egy gombnyomásnyi energiával.

Zsupsz! Vágtam be a paneleket a vízbe. Az elektromos cuccoknak általában nem használ a víz, de ezeken a lapokon nincs semmi aminek ártana a nedvesség. Egyesek szerint például a transzformátorokat nem szabad kimosni. Úgy látszik, hogy akkor én a kettesek közé tartozom.

Mi legyen ezzel a sok gombbal? Szórjam be a őket a vízbe? És ha kiugrik a csapból a dugó? Elúsznak a sok kis fekete bizbaszok. Sajnos volt már rá példa! Ezeket az apróságokat nehéz elmosogatni, mert egyrészt sokan vannak, másrészt kicsik. Terveztem egy műanyag flakonból és villanymotoros meghajtásból álló forgó mosó építését ilyen esetekre. Ez a tervem is megvan már több mint harminc éves, szóval nem kapkodom el a projectet.

Végül dobozostól vágtam be a vízbe a gombokat, majd hagytam őket ázni néhány órát. Időnként, mikor épp arra tévedek, lögybölöm kicsit rajtuk a vizet. Nagyon kell a gomboknak ez az áztatás, mert a szélükön, illetve az apró peremeiken masszívan megmarad a kosz.

Eltörölgetni a lehetetlen formájuk miatt úgy sem lehet, ezért mosás után kitettem száradni a napra a kacatokat. Ha elég gyorsan szárad, és persze nem felejtem el, hogy mi hová való, akkor össze is fogom tudni szerelni.

Nem a mosás miatt jöttek le a díszlapok, hanem én feszegettem le őket. Persze nem véletlenül, hanem azért, mert az egyik felük már eleve lógott. A felső részt megrázva csattogó hang hallatszott. Elhalaszthatnám a dolgot, de jobb ha most azonnal rögzítem őket, ha már úgyis darabokban vannak.

Eredetileg ragasztva voltak az alumínium díszlapok, de nem túl sok ponton. A mi Videoton tévénk távirányítóján is ugyanígy elengedett a ragasztás.

Valamit tudhatott a leeső előlapról aki a fröccsöntő szerszámot tervezte, ugyanis csavarhelyek vannak a vázban, mégpedig teljesen kihasználatlanul. No majd én mindjárt kezdek velük valamit!

Át kell fúrni az egészet, mert most még csak zsákfuratok vannak. Először egy pici fúróval döföm át az egészet. Következő lépésként az alu díszlemezt egy a csavar átmérőjének megfelelő méretűvel. A doboz furata épp megfelel a kiválasztott lemezcsavarhoz.

Azért látható négy lyuk, mert elszúrtam a dolgot. Van ilyen. Az egyik lemezt először fordítva tettem a helyére, ezért nem jó helyre kerültek a lyukak. Mondhatni félredugtam. Az asszony erre azt mondta, hogy míg ezt a dolgot a fúrógéppel teszem, addig bárhány esetet megbocsát!

Már be is vannak tekerve a szépfejű lemezcsavarok. Szerintem passzolnak a doboz stílusához. Volt fényes alumínium fejű is, de az nem mutatott ilyen jól mint ez a fekete.

Válogathatom kétfelé a gombokat, mint a mesebeli hétfejű sárkány a gonosz mostohát, és a Piroska nevű ételhordó nőszemélyt. Ráadásul nem is olyan egyszerű a feladat! Az egyik távirányító ugyanis jóval használtabb mint a másik. Ez onnan látszik, hogy az egyiknek ricás felületű matt gombjai vannak, míg a másik gombkészlet ki vannak fényesedve a rengeteg nyomkodástól.

Beraktam a gombokat. Megfordíthatnám és megnézhetném, hogy sikerült-e eltalálnom a sorrendet, de nem teszem! Egyrészt mert bízom magamban, másrészt kiszóródnának a gombok.

Beraktam a kapcsolók szerepét betöltő gumilapokat is. Ezt egyszer egy korábbi távirányító szerelés alkalmával elfelejtettem. El voltam vele egy jó darabig, mire nagy nehezen sikerült rájönnöm, hogy mit műveltem.

Ripsz ropsz a helyükre kerültek a panelek is. Ez persze nem igaz. Az egyik panel nem ment be a helyére elsőre, de még másodikra se. Az előlapot tartó csavar eltörte a kis kerek műanyag felöntést, s az ettől szétfeszülvén nem fért át a panel pozicionáló lyukán. De nem ijedtem meg az eltört akármi láttán, hanem fúrtam számára a panelban egy nagyobb lyukat.

Most van két tartalék tévé távirányítóm. Persze túlzottan nincs rájuk szükségem, ugyanis én nem igazán nézek tévét. Az egyiket beteszem a nagyszobába, így lesz kettő. Ezentúl nem vitatkoznak a szüleim, hogy kinél legyen a távirányító. A másikat megtartom magamnak. Ha apukámnak az éjszaka közepén tévézhetnékje támad, akkor... No persze nem kikapcsolom, hanem felhangosítom a tévét! Erre anyám is felébred, és jól letolja az öreget, aki aznap éjjel már nem meri újra bekapcsolni a tévét. Így lesz nálunk csend, béke, és nyugalom.

Történt egyszer, hogy két hangfal sétált a sivatagban. Az egyik megszólalt, a másik nem. Utóbbi a mese szerint Videoton volt. Hülye vicc, de van benne valami. Egyszer pont ugyanígy jártam egy pár vadonat új VT hangfallal. Most is az egyik távirányító tökéletes lett, a másik pedig teljesen halott. Még jó, hogy csak a balra látható apró hibája keletkezett. Visszaforraszthattam volna a drótot a helyére, de inkább kicseréltem az egész csatlakozót. Mikor kidobok egy elemet, olyankor mindig kiveszem belőle a csatlakozót, amik egyre csak gyűlnek és gyűlnek a fiókom sarkában.

Visszatettem mindkettőt a polcra. Elfér a többi szétszednivaló között. Most valami olyat kellene szétszednem, amit nem rakok össze, és akkor talán lenne, illetve keletkezne egy kis hely.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.