Spidola a VEF rádió őse
(csak úgy volt a pincében)

	Ebből a rádióból sajnos csak ennyi van, és már eleve nem is volt több. Így, mármint tok nélkül szereztem. CB rádiót szerettem volna belőle építeni. Már úgy értem, hogy egy 27Megahertzes vevőt. Ez egy nagyon régi maradvány. Akkoriban - mikor ezzel a ronccsal kísérleteztem - még nem nagyon voltak műszereim, nélkülük pedig elég nehéz egy rádiót áthangolni. Miután nem jártam sikerrel, éveken át őrizgettem az ágyneműtartóban, mint valami rossz emléket. Mikor kiszórtam az ágyamból a kacatokat, ez valamiért nem ment a kukába. Szóval ez egy amolyan túlélő típus. Most épp a pincéből került elő.
	Ez már a majdnem teljesen kiürített dobváltó. Egy eredeti tekercskészletet meghagytam kontrollnak, hogy működik-e még a rádió, egy másikkal pedig nekiálltam kísérletezni, de nem voltam épp valami sikeres.
	Így néz ki szemből. A rádió előlapján volt a hangerő és a hangolás élgombja. Hangszín gomb nem volt. A képen bal oldalt fent látható a teljes méretű hangerő szabályozó potméter. Semmi miniatürizálás. Az elemeket ésszerűen osztották el jobbra és balra. Az új VEF-ben például egy oldalt van a hat góliát elem, amitől aztán el is billen az ember kezében a rádió a rossz súlyelosztása miatt.
	Ez egy érdekes megoldás a skálahúr összekötésére. Nem lett volna itthon rugóm?
	Tényleg sokat játszhattam ezzel a rádióval, mert még emlékeztem rá, hogy hová kell csíptetni a tápfeszültséget. Persze először fordítva adtam neki a 9 voltot, de szerencsére nem ment tőle tönkre.
	A vétel leginkább úgy hangzott, mintha az FM sávban akarna működni. URH adók jöttek sorban, de erősen torzítva. Nem tévedtem, a frekimérő szerint 90 Megahertz környékén járt az oszcillátor. Ez egyszerűen hihetetlen! Legalábbis a szerkezetben található oszcillátor tranzisztor tükrében. A képen látható 22 pikós kondit pluszban beforrasztva, már a 27 megás CB sávban hangolható a rádió.
	Ránézésre közelítőleg ugyanaz a panel, mint az újabb VEF rádiókban. Ha mást nem is, de rádiót azt lehet belőle barkácsolni. Persze ez manapság már nem érdekes, de én azért egyszer meg fogom próbálni.
	A hangszórón látható burjánzás valószínűleg rozsda.
	Ide-oda mindenhova utólag beforrasztott alkatrészek. Elkövettem mindent, csak szólaljon meg végre a CB sávból valami. Lehet, hogy már ki is van ürülve ez a sáv. Később eszembe jutott, hogy úgysem hallanék semmi értelmeset, hiszen azóta már rég áttértek az AM-ről az FM modulációra.
	Íme egy szabadon lógó vezetékvég. Ilyenből amúgy több is van a szerkezetben. Érdekes, de a teszt célra bent hagyott rövidhullámú tekercskészletet az ilyen apróságok nem zavarják. Lógó drótok ide vagy oda, vígan jönnek az adók.
	Valamikor réges-régen volt egy cikksorozat az Ezermester újságban a következő címmel: Tanácsok Spidola építőknek. Vagy az a Gauja volt... Szóval sok minden megépíthető házilag, de egy ilyen viszonylag komolyabb rádió, na az bizony már kifejezetten meredek dolog. Már csak a hullámváltó utánépítése sem embernek való feladat. Ha ránézel a rajzra, akkor azonnal megérted, hogy miről beszélek.
	Az Internetről sikerült levadásznom ezt a képet. Így nézett ki a rádió eredetileg. Tulajdonképpen szép. Szerintem szebb mint az újabb VEF rádiók. Valahogy olyan lágyabb, emberközelibb a formája.
	Mindig voltak apró ötletek a gépekben, de mintha nem halmozódtak volna föl. Mármint nem öröklődtek tovább. Ha a képet jobban szemügyre vesszük, akkor jól látható, hogy a skálafelirat a dobváltó tekercskészletének hátára van felrajzolva. Sávváltáskor változik a mutató mögötti skála felirata. Nem lehet eltévedni, hogy épp melyik sávon vagyunk, és mit is veszünk.
	Ez az oroszoknak volt valami értelmetlen találmánya. Mármint foglalatba dugni egy tranzisztort. Pici plexi foglalatok. Érthetetlen. A tranzisztor nem olyan mint egy cső. Még az orosz tranzisztor sem. Nem ég ki. Nem kell cserélgetni. A Selga rádióban is ugyanez a foglalatos megoldás volt. Nagyszerű kontakthibákat tudott produkálni.
	Ez már egy újabb változatú Spidola. Itt már a hagyományos megoldású skálát láthatjuk. Lehet mosolyogni a rádió kinézetén, meg a tartalmán is, de azért az elgondolkodtató, hogy ezek a rádiók, már ha épp nem verte szét őket valaki, akkor mind a mai napig működőképesek.
	Ez egy gyönyörű szép szerkezet. Sajnos nem az enyém. Persze nem tudhatok minden rádiót a sajátomnak, de azért törekedhetek rá. Az interneten találtam ezt a képet egy ősi VEF rádióról.
	Bizony bizony, ez még elektroncsövekkel működött. Hátul középen van a fűtő telep csatlakozója. A balra papír valami, ami egy mai 9 voltos elem csatlakozójára emlékeztet, az egy tenyérnyi anódtelephez csatlakozott. Néha eljátszom a gondolattal, hogyan nézne ki ma a világ, ha tegyük fel nem találták volna fel a tranzisztort...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.