NEC akkutöltő dokkoló laptophoz
(csak belekukkantok)

Ez annyira formátlan, hogy szerintem már szinte szép! De honnan van nekem ilyen?
Mikor eljöttem a Telekomtól, hazahurcoltam a melóhelyi kincses pincémből egy
nagycsomó begyűjtött lomot, köztük ezt is. No de mi ez? Nem mindegy?
Legalábbis ezt gondoltam, mikor begyűjtöttem. Aztán évekig hevert
szerencsétlen a pincében egy hatalmas papírdoboz alján. Majd itthon ült
a fáspincében éveket. Többször is rezgett a léc, hogy kivágom, de valamiért
sosem volt szívem beletekintés nélkül megszabadulni tőle. Ugyan még véletlenül
sincs olyan laptopom, aminek feltöltené az akkuját, de ettől eltekintve akár még
jó is lehet valamire. Ha a belseje számomra értéktelen is, de mondjuk maga
az íves doboz, ha nem is egyszerűen, de az azért újrahasznosítható.

Nem valami bonyolult műszerfal, s mivel oka fogyott, értelme sincs visszafejteni.

Miért kéne egy laptop akkuját, akarom mondani akkuit, a laptopból kiszedve tölteni?
Gondolom azért, hogy több töltött akkuval tudjon nekiindulni az ember valami
nagyobb lélegzetvételű feladatnak, vagy áramellátás nélküli hosszabb
útnak. Valamint több olvasó megfejtése szerint is azért ilyen felemás
a töltő tetején a két lyuk, merthogy létezett olyan laptop, melyből a CD
meghajtót kivéve, annak a helyére is akkucsomagot lehetett tenni. Így ha
épp nem kellett a CD, de kellett a plusz üzemidő, akkor meg lehetett oldani.

Hiába ilyen szép ez a csatlakozó, az ellenpárja nélkül nem ér semmit.
Mondjuk számomra valószínűleg még az ellenpárjával együtt sem.

Értem. Ide kellett bedugni a laptop eredeti töltőjét.
Tök mindegy, mert az sincs meg.

A doboz alján van egy hatalmas matrica, melynek feliratai alapján utána lehet nézni
az interneten, hogy mi is ez a doboz pontosan. Persze minek? Mikor már elsőre
kitaláltam! Mondjuk nem volt nehéz, hiszen ennyit még én is tudok angolul.

Eredeti japán, ami szerencsétlenségére semmit sem javít a helyzetén, mert
ha nem találok neki valami értelmes célt, könnyen a kukában végezheti.

Már megint el vannak dugva az összetartó csavarok.
Illetve remélem, hogy nem beakadó pöckös.

A csavarok a gumilábak alá lettek elrejtve, s mivel megtaláltam őket, ezért nem kell
nekiállnom szétfeszegetni a dobozt. Pedig ha feszegetni kell, olyankor könnyen
megeshet, hogy megrongálódik, és akkor - csúnyán megpiszkált élekkel -
már könnyebb szívvel dobnám ki. Mit ne mondjak, ez sem jött be.

Újabb négy csavar a gyűjteményembe.
Vagy például nem.

Ez van a doboz fedelében.

Annyira formátlan, hogy egyre kevesebb esélyt látok az újrahasznosítására.

Mondjuk a befelé álló görbeteg részeket le lehet csavarozni az előlapról, de attól még
a felső lap ferde, pontosabban szólva íves marad. Ki a fene akar (illetve tud) íves
felületre gombokat, meg mindenféle más egyebeket normálisan elhelyezni?

Íme egy egész estét, akarom mondani doboz aljat kitöltő zöld panel.

Innen bizony hiányzik egy nagy halom SMD ellenállás.
Mondjuk nekem annyira azért nem...

Hát a processzor? Az meg merre jár?
Mindegy...

Már majdnem kidobtam a panelt, mikor hírtelen rájöttem, hogyha visszateszem,
akkor még jó lehet szabásmintának. Már persze csak abban az esetben, ha
a későbbiekben kedvem támadna valami saját izével belakni a dobozt.

Például a monitorerősítőmmel, ami - mint az már szinte köztudott - sosem készül el.
Vagy ugyanez a felállás, mint ami épp a képen látható, kiadna akár egy rádiót is.
Utóbbit - ha különösebben messzire nem is jutottam - legalább már elkezdtem.
Végül úgy döntöttem, hogy nem vágom ki, hanem csak bevágom. Dobozba.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...