Óraalkatrész
(forgó dekoráció)

Ez a különös formájú izé, valaha egy óra része volt. Pontosítok: Nem
volt szerves része az órának, csak mint dekoráció volt beépítve.
A tárcsán láthatóhoz hasonló mintájú kivágás mögött forgott.

Eredeti helyén (a kivágás mögött) ennél azért sokkal jobban mutatott, de
még így is maradt benne valami varázslat. Szerencsére nem ez
a forgó izé kattog, hanem a napelemes méhecskénk.

Gondoltam ráteszek valamit, ne forogjon már itt nekem teljesen céltalanul.
Sajnos a papucsnak túl nagy a tömege, nem tud tőle elindulni az apró
motor. Illetve ha meglököm, akkor sem képes forgásban tartani.

Amennyiben egy kisebb tömegű tárgyat helyezek rá, azt meg tudja
forgatni. Persze ennek így nincs semmi értelme, de kirakatba,
tegyük fel dekorációforgatónak, oda például még jó lehet.

Szóval az úgy volt, hogy ültettem néhány tő paprikát és paradicsomot. Miközben
a paprikapalánták szinte mind kihaltak, a paradicsomtövek meg teljesen célt
tévesztettek. Ahelyett, hogy normális zöld növény formájuk lett volna,
befeketedtek a leveleik. Mindezt vagy fél méter hosszú szárak végén.
Részemről már úgy álltam hozzájuk, hogyha kidöglenek, majd ültetetek
a helyükre virágokat. A borzasztó kinézetük ellenére én persze szorgalmasan
locsolgattam őket. Erre fel egyszer csak megbolondultak! Pár nap leforgása
alatt, mondhatni észrevétlenül zöldbe borult az egész erkély! Rengeteg sok
szár, milliónyi levél, virágok, paradicsomok. Csak lestem, hogy eddig ők
voltak az erkély szégyene, most meg nem lehet tőlük kilátni az ablakon.

Mindezt persze csakis azért meséltem el, mert gondoltam kiülök a napfényre fotózni.
Erre fel az történt, hogy mindenféle paradicsomok árnyékolták be a fotózásra
kiválasztott egyetlen naposnak tűnő helyet az ablak előtti szőnyegen.

A szerkezet a keresztségben a Z98 rotation movement nevet kapta.

Kényelmetlen volt ücsörögni az ablakban, ezért visszatértem az asztalomhoz.
Egyrészt ugye kényelmesebb, másrészt meg úgyis itt laknak a szerszámok.

Nem állítanám, hogy valami egészen mást képzeltem a tárcsa alá, mint
a puszta tengelyvéget, de talán jobb is így, hogy nem laknak
benne manók. Ide már épp csak ők hiányoznának!

A tárcsa lapos. No de a tárcsák már csak ilyenek...

Z98 forgó mozgás.
Nem tudok ám angolul, hanem csak úgy kitaláltam.

Csavarok helyett beakadó pöckök tartják össze.

De legalább duplák a pucukák.

Ahogy így elnézem, nem nagyon lesz miről írnom...

Ahogy bambultam, egyszer csak kiborultam a rengeteg fogaskerék látványától.

A fogaskerekek pedig konkrétan tőlem.

Ha nem találnék vissza a fogaskerekekkel a helyükre, a szemetes vödörben
fogja végezni az egész miskulancia. De vajon mi lehet az a fekete pöcök?

Ez bizony letörött! Pedig nem is erőltettem. Visszanéztem a videót,
amin azt láttam, hogy ez bizony magától esett ki. Pár képpel
fentebb viszont még büszkén ült a helyén. Mindegy...

Illetve nem teljesen, mert tartópecek híján lötyög a házban a motor.

Ha már motor, gondoltam ezt is megnézzük közelebbről.

Mára már oda jutott a világ, hogy még a semmi is kvarcvezérelt!

Íme a motor forgórésze. Mindössze egy műanyag bigyóba
dugott mágnes az egész. Persze nem is kell ennél több.

Kiesni meg azért nem esik ki a helyéről, mert a mágnesesség odafogja a vashoz.

Azon lamentáltam (ez a kedvenc hangszerem), hogy barkácsoljak-e
valamit a hiányzó tartópöcök helyére. Vagy ahogyan az tőlem
megszokott, söpörjem a maradványokat a kisvödrömbe?

S akkor, ahogy odasandítottam a vödörre, megláttam azt a fekete drótot.

Melynek egy darabkáját pákával felforrósítottam, majd még
forró állapotban bele is nyomtam a maradék felöntésbe.

Épp szereltem volna vissza a helyére a motort, erre fel nem szétesett a kezemben?
Mondjuk nem akartam ennyire darabokban megmutatni, de ha már így esett...
No meg úgy is reszelni kell rajta, mert az új pöcök vastagabb, mint a régi.

Ennyire kicsinyke feladathoz, egy ennyire töpörtyű satu dukál.

Megreszelem az aprócska kivágást.

Ezzel a kvarcvezérléssel annyira nem tudok betelni, hogy
hol innen nézegetem, hol meg a másik oldaláról.

Kb. pont itt tartottam, mielőtt szétszedtem volna.
Szóval ezt azért nem nevezném haladásnak...

Mit ne mondjak, van egy járása a hajtásláncnak...

Összeraktam, de nem forgott. Vagy azért rossz, mert elgörbült
a tengely, vagy azért görbült el, mert rosszul raktam össze.

Szerintem most is az lesz vele, mint ami legutóbb, vagyis olyan jó tíz éve történt.
Bevágom egy doboz mélyére, hátha egyszer még kelleni fog valamire.

Bárhogyan is nézem, ez mindenképp rém unalmas.

Gondoltam miért ne láthatna világot a szerencsemalac...

Miközben én nagy-nagy serénységgel (hetek óta halogattam) nekiálltam megjavítani
egy érpárkereső vevőrészét, a forgó izében benne maradt az akku. Mindettől
a malac, ha a forgás miatt részletekben is, de megfigyelte, hogy hogyan
cserélek hangszórót a sípolóban. Szerintem az lesz, hogy legközelebb
már egyedül kell csinálnia. Persze nem vagyok én olyan szerencsés,
csak a sípoló rózsaszín plüssmalac. Illetve neki is csak a neve az...

Nem piszkáltam. Tíz évet unatkozott, forogjon most egy kicsit kedvére.

Gondoltam sokáig fogja bírni a jóféle akkuval, de másnapra megállt.
De ez aztán már tényleg olyan mindegy...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.