Versenyautó
(persze csak játék)

Ez a csomag várt az asztalomon. Mondjuk ez nem most történt, hanem még néhány
éve, mikor még dolgoztam. Ugyan nem beszéltük meg előre, de Norbi kollégám
önhatalmúlag úgy döntött, hogy márpedig én versenyautót fogok javítani.

Pontosabban szólva nem autót, hanem autókat.

Igencsak nyüvött állapotban vannak szegénykéim. A gyerekek zöme manapság nem
vigyáz a játékaira. Persze ez nem is csoda, hiszen már nem úgy van mint régen.
Ha elveszik, elkopik, szétmegy, majd kap helyette másikat. Mint az látható,
ezek a versenyautók is többféle eresztésből származnak. Most az lesz, hogy
amit ki tudok pofozni, az megy vissza a gyerekeknek, a maradék meg kuka.

Valami rém egyszerű felépítmény! Hogy odavoltam ezért kiskoromban...
Aztán egyszer átmentem egy pajtásomhoz, akinek volt ilyen.
Zizegtettük az autókat vagy fél órát, amitől sikerült
egy egész életre ráunnom az autóversenyzésre!

Az áttétel mindössze ez a fogaskerékpáros. Persze nem is kell ennél több.
Már úgy értem, hogy szükségtelen a motort egynél több áttétellel lassítani,
hiszen ez egy versenyautó. Ennek ugye éppen az a lényege, hogy nagyon
gyorsan megy. Hogy mennyire gyorsan, azt a 310-es cikkben csak úgy
mellékesen bemutatott szabályzó pisztollyal lehetett meghatározni.

Két soros tekercs, és egy párhuzamos kondenzátor. Már meg is van oldva
a rádiófrekvenciás zavarszűrés. Mindez arra jó, hogy lehessen
tévézni is autóversenyzés közben. Mármint anyának.

Ezt az autót a pályán nem kormányozza semmi. Nem is tud kanyarodni, mert merevek
a tengelyei. A hátsó tengelyen lévő kerekek vannak meghajtva. Vagyis a hajtott
kerekek tolják maguk előtt az autót. A képen látható pöcök az autó első
tengelyénél van, ez fut az autópálya kocsit vezető vájatában. Áramot a
pályából, mégpedig képen látható leszedő kefén keresztül kap az autó.
Már persze csak olyankor kap, mikor éppen megvan a drótkefe párja is.

Még jó, hogy van pótlásom árnyékolt kábelburkolatból. Kedves szokásomhoz híven
újfent megideologizáltam, hogy pontosan miért is nem szabad semmit se kidobni.

Mint aki megőrült, úgy száguld keresztül az asztalon, hiszen az neki az ő dolga.
Konkrétan gyorsabban szalad, mint ahogy a kamerával követni tudom.

Ezek ketten annyira hiányosak, hogy nem tudom őket összetákolni.
Leginkább a kerekek gumiját nem tudom mivel pótolni.

Ezek viszont zúghatnak tovább. Legalábbis addig, míg újra tönkre nem teszik őket
a gyerekek. Mióta nem dolgozom, nem esnek be a kollégák által nap mint nap
elém tett bemutatni érdemes dolgok, aminek bevallom őszintén, hogy egy
kicsit azért örülök. Mert ugye így, ha boncolni támad kedvem valamit?
Kénytelen vagyok a felhalmozott készletet pusztítani. Látszatja sajna
semmi, mert ahhoz, hogy észrevehető legyen a változás, legalább a
fele vackot el kéne pusztítanom. No de hol vagyok én még attól...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...