Elektroakusztikai Gyár (EAG) MPE-141
(fénymutatós kivezérlésmérő)

Szeretnék bemutatni egy igazi korjelleges különlegességet, az EAG (később
BEAG) gyártmányát, a stúdió-keverőasztalok tartozékát, az MPE141 típusú
tükrös-fénymutatós kivezérlésmérő műszert. Többek között ezt a műszert
építette be a gyár az 1960-as évek végétől a „szürke” FIT - jelű
keverőasztal családjába. A FIT: Flexibilis Integrált
Technika, építőkocka elven kialakított
rendszertechnikát takar.

Megjegyzem, ez a műszer a mono rendszerek tartozéka, míg a sztereó asztaloknál
alkalmazták ennek kettős skálával ellátott változatát (MPK-141), vagy a szingli
cuccból építettek be kettőt egymás mellé. A +6dB-ig skálázott változat  neve
MPE-149. A bemutatott műszer egy kicsi, kétcsatornás mono, ún. átjátszó-
keverőasztal (FIT-PKP08/S) tartozéka, amit a Magyar Rádióban használtak.
Látható, hogy a műszernek csak a felső, skálával ellátott része emelkedik ki az
asztal síkjából. Az alsó szakasz az ún. „tükörreflexiós kamra”, de erről
később. A képen látható keverőasztal saját példány, 1969-es.

A műszer működési elvét tekintve egyértelmű „hazai alkalmazása” a korabeli, jellegzetes
Siemens-WSW keverőasztalok hasonló felépítésű műszereinek. (kép forrása: Wikipedia)

Az MPE141 kivezérlésmérő elengedhetetlen tartozéka a MAE129-típusú, keverőasztalba
épített modul, az ún. meghajtó-mérőerősítő. Ez az egység kapja a hangfrekvenciás
vezérlőjelet, majd alakítja át a műszer részére egyenfeszültségű vezérlőjellé.

Itt végezhető el a műszer kalibrálása, illetve hitelesítése
a trimmerekkel, három kitüntetett mérési értéken.

Úgy a műszer maga, mint a meghajtó erősítő (és a keverőpult többi betétegysége) speciális,
aranyozott érintkező felületű csatlakozókkal (DS - csatlakozók) illeszkedik az asztal
váz-kábelezéséhez. A képen látható, vázba szerelt „mamák” ellendarabjai
találhatók a cserélhető modulokon.

A műszer fényforrása egyszerű 6V/10W gépjárműizzó „cseresznyeizzó”. Ez a körte egy
lámpaházban foglal helyet, melynek hőjét hűtőborda vezeti el. Kis kosz van...  :o)

Feszültség alá helyezve az izzót, a skálán az alábbi fényjelenség látható.
(a fénycsík nyilván alaphelyzetbe állna, de itt vezérlőjelet kap)

Nézzük a mérőmű működési elvét. A lámpaházban, az izzó előtt helyezkedik
el a blende. Ez állítja elő a „pálcikát”, ide vetül az izzólámpa fénye.

A fényrekesz előtti excenterrel állítható be a lámpaház pozíciója, ezáltal a fénycsík erőssége
(fókusza), ugyanis a fényrekesz által létrehozott kis csík (melynek skálára vetült egyenes
állása a rekesz finom jobbra-balra fordításával állítható be) egy ferde optikai tubus
segítségével egy lencsére vetül, a lámpaház alatt, a műszer „hasában”.

De hová vetül a lencse képe, a kis fix helyzetű pálcika? Nos ide, a mérőmű által mozgatott
lengőtükörre. Ugyanis a mérőmű maga egy egyenáramú, lengőtekercses (Deprez - elvű)
elektromechanikus műszer speciális változata. Nem feszített szálas mutató, hanem
egy nagyon könnyű kis tükör található a tengelyén. A vezérlőjel ütemében e kis
tükör kileng, a rávetített pálcika képe a felette található vetítő tükörre kerül.

A kép középvonalában lévő plexi-elem egy mechanizmus segítségével a lengőrendszer
visszatérítő rugójának előfeszítését szabályozza (lásd előző kép). Mint minden Deprez
műszernél, itt is ily módon lőhető be az alap-nulla állás, vagyis a nullhiba korrekciója.

 Rendkívül fontos a mérőmű gyári pozícionálása, ugyanis ez biztosítja, hogy a skálán
szökdelő fénypálcika a teljes mérési hosszon párhuzamosan haladjon a skálával, ne
szökjön le róla. Látható a műszerház fedele alatt körbefutó szilikon tömítő csík is.

A műszer mérési metódusa úgynevezett. csúcsmérő. Nagyon rövid felfutási idejű, azonban
csillapított lefutású műszer. A jel átlagos hangossága helyett a maximális csúcsokat
indikálja. A stúdiótechnikában általában ez terjedt el Európában. Tengerentúlon
az átlagérték, VU (Volume Unit) mérése a jellemzőbb, mégpedig 0dBm/775mV
normálszint mellett. Persze nagyon leegyszerűsítve. A stúdió kivezérlés-mérők
tárgyköre ettől ugyanis lényegesen összetettebb. Ezek után lessünk bele a meghajtó
erősítőbe, immáron ruha nélkül. Mivel professzionális célú eszköz, ezért a maga idejében
rettenetesen drága volt. A '70-es években egy ilyen modul áráért komplett szobabútort
lehetett volna vásárolni, a hozzáillő ülőgarnitúrával együtt, az ilyen műszerekhez
azonban magánember nem juthatott hozzá, csak a célzott felhasználói
kör. Ennek ellenére vegyes érzések ébrednek az emberben.

Ugyanis a rossz emlékű szörnyű, mert merő kontakthiba trimmereket
láthatjuk benne. (érdekes, itt nincsenek megfeketedve a lábak)

Valamint a korának egyik legjobb, szinte méregdrága SFERNICE
műszer-potenciométereket. Ambivalens módon, a kettő
között egy VT gyártmányú trimmer látható...

Jól megférnek egymás mellett a germánium és PNP szilícium tranzisztorok.
Vagyis ez egy meglehetősen „lakossági” alkatrészkészlet.

Ezzel kapcsolatban annyit hadd jegyezzek meg, hogy más funkciójú betétekben a kor
legkiválóbb műszerminőségű alkatrészei kerültek beépítésre, mestermunka színvonalú,
egyedi szereléssel, kivitelezéssel, pl. EME 123 csatorna szintszabályzó modul, YBK111
sztereó bázisszabályzó betét, stb. Ez a műszererősítő valahogy kilóg a sorból...
Ez a betét egész biztosan 1975 02. hónapban, vagy utána készült.

A nyáklap mintája milliméterpapíron készült, szintén nem túl igényes papírbakelit
hordozóra. A vas vázkereten látványosan jelölve van a „+”, felhívva a figyelmet
arra, hogy a germánium tranzisztoros áramkör pozitív ága van a testre hozva.

Miután megismerkedtünk ezen igazán korjelleges különlegességgel,
íme egy rövidke videó a működéséről.

Kiss Béla László - Győr