Íme a mai napra kiválasztott boncalany. Ez nem egy szokványos tojásszeletelő, hanem ez egy un. normálisabb típus. A Lidl-ben általában használható eszközöket árulnak, ezért ott vettem. Persze Lidl ide vagy oda, ezzel bizony melléfogtam.

   Az utóbbi időben rendrakáson töröm a fejem. Persze nem is én volnék, ha csak úgy egyszerűen a kukába hordanám a felhalmozott a lomokat. Én bedobozolom őket, majd a pincébe kerülnek. Ez azért jó, mert ha mégis kell közülük valami, akkor megvan. De nem szokott kelleni... Vagy mondjuk ott az a tudat, hogy nem dobáltam ki a megszerzett "kincseket", hanem csak elrejtettem őket.
   Ez a két hatalmas doboz tömve van a polcok széléről leszedett (már majdnem leesett státuszú) tárgyakkal. Az az érdekes, hogy miután két dobozt megtöltöttem, felnéztem a polcaimra, de én ugyan semmi változást sem láttam rajtuk. Ennyit mára a rendrakási akcióm sikeréről... A tojásszeletelő pedig azért nem került be a dobozba a többi lom közé, mert egyrészt vagy megjavítom, vagy ha ez nem sikerül, akkor megy a kukába.

   Ebben nem szálanként van a húr, hanem szépen befűzve egyetlen darabból. Vagyis nem tehetem meg, hogy a piros nyilakkal jelzett szálat kivágom a sorból, mert akkor a többi húr is azonnal elengedné magát. Nincs mese, ezt tényleg szét kell szednem! Le kell tekernem a húrt, majd ki kell egyenesítenem, újra kell fűznöm, és össze kell szerelnem. No de lássuk, hogy mi valósult meg a terveimből.

   Eddig még könnyen ment, hiszen épp csak alá kellett feszítenem a keretnek a csavarhúzóval. Arra a következtetésre jutottam, hogy azért ment tönkre, mert gyári hibás volt. Gondolom az elengedett húr vége nem volt rendesen megfogva. Vagy ott van még az a lehetőség is, hogy jó anyám nemcsak a krumplisalátához való tojást tette bele, hanem magát a krumplit is. A krumplit pedig néha még megfőzve is nehéz elvágni, mert egyrészt ragad, másrészt "akadós" részek is vannak benne.

   Persze hogy van! Igaz ami igaz, a húr jobban lóg mint eredetileg, ráadásul az összes, de legalább már tudom, hogy hogyan kell befűzni. Szóval már csak az van hátra, hogy ahogy eddig csináltam, csak most feszesen.