Multiplex vezérlésű hétszegmenses LED kijelző
(régi zsebszámológépből)

Az kérem úgy volt, hogy szép lassan hazahordtam a szennyessel együtt a melóhelyről
a nem oda való dolgokat. Nincs ezzel gond, de ha jön a tavasz, kelleni fog a bicikli.
Már úgy értem, ott lakik a bicajom a dobozok mögött. Kénytelen leszek nekiállni
felboncolni a telefongyűjteményemet, meg az egyéb begyűjtött kacatokat.
Gondoltam neki is kezdek a feladatnak. Persze csak gondoltam...

Elővettem inkább egy már kész képsort. Ez így magában egy komplett
zsebszámológép, csak a gombok és az elemtartó kell hozzá.

De most ne a számológépet nézzük, az úgyis unalmas, csak egy paca az egész
a panel másik oldalán. A kijelző már érdekesebb, azon van mit nézni.

Olyan mint egy vízcseppecske, csak persze műanyagból van, és amúgy egy nagyító.

A kijelző LED alapú. Mint az a vékony piros vonalakból látható, működik is.

A kijelző szegmensei olyan aprók, hogy mindenképp kellett eléjük egy lencse.

A tizedespontok is világítanak. A ferdén fel és lefutó cérnaszálak a kijelző lábainak
bekötései. Persze ez akkor látszana jól, ha levennénk a kijelzőről a lencsesort.

Na ezen nem fog múlni... A kijelző ebben az állapotában igen
érzékeny, magyarán szólva a közelébe sem szabad menni!

Persze fényképezni azért szabad. Ha bármivel a közelébe mennék
a kijelzőnek, azonmód leszakítanám a hajszálvékony bekötőhuzalokat.
Ezt onnan tudom, hogy egyszer így sikerült tönkretennem egy LED-es órát.
Ráadásul nem is asztali, hanem viszonylag ritkább karóra volt, gyönyörű tokban.
Miután végigsimítottam a fedél nélküli kijelzőn, akkor sajnos már csak dísznek volt jó.

A középső kijelző világít, bár ez a képen alig látszik. Ezen egyrészt a lencse, másrészt
a kijelző elé szerelt sötét árnyalatú piros plexi sokat segít. Az első kijelzőnek meg
azért csak két lába van bekötve, merthogy ő csak a negatív előjelet tudja kiírni.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.

szöveg: Gömör Géza
képek: Ökrös Miklós