Utózöngék
(lenne még mit csinálni, csak már nagyon unom)

Hát hogy néznek ki ezek a dobozfedők?

Mikor pár éve vettem őket, mondtam a kereskedőnek, hogy az én
dobozaim kisebbek. Azt mondta az eladó, csak ekkora fedő van.

Most meg van hozzávaló fedő is.

A sloziban felszedtem a küszöböt.
Ramatyul nézett ki, kopott volt, és egy kicsit még billegett is.

Levittem a pincébe, lecsiszoltam, lelakkoztam.
Másnapra nem száradt meg, de még harmadnapra sem!
Néhány napig süttettem a nappal az erkélyen, mire megkötött a lakk.
Az persze hozzátartozik az igazsághoz, hogy a lakk már több mint 10 éves!
Kerestem új csavarokat a küszöbhöz, majd kivonultam a slozira egy csavarhúzóval.
Nem mintha piszkálni kéne a kijáratot, inkább valami erősebb tömítés kéne néhanap.

Mivel semmi sem stimmelt, ezért elkezdtem szétszedni a dolgokat.

Billegett a helyén mind a három stafni!

Mint ahogy az jól látható, az alsóból három szög áll ki.
Ehhez képest szabadkézzel emeltem ki a helyéről.

Lementem a pincébe szögekért.

Na akkor ennyit mára az egyperces munkáról...

Ez az új lefolyórács.

Ez meg itt még a régi.

Azért érthetetlen hogyan gondolja valaki, hogy víz közelébe vasból készít valamit.

A csavarok persze már rég be voltak rohadva.

De maga a rács is majdnem szétesett.

Kivakargattam, majd felporszívóztam.

Már megint hogy néz ki ez az asztal?

Középen a barna vizű tó, az egy lyuk.

Ez pedig egy szép új lyuk az új fedélbe.

Új tiplik, rézből készült csavarok.

Bár az egészből nem látszik semmi, de akkor is szép lett!