Rekamié
(javítás)

Itt ez a rekamié, amin apukám éppen rajta ül. (illetve furcsa pózban alszik)
Ráfoghatnám apámra, hogy ő tette tönkre az ágyat, csakhogy az ágy
anyukám oldalán esett szét. Persze okozhatta a törést az öregem
is, hiszen második túlméretes. Ez azt jelenti, hogy a másodikon
lakunk, ő pedig túl méretes ahhoz, hogy le s fel szaladgáljon.

Na erről van szó. Hát ez bizony nagyon elhagyta magát. Venni kellene egy
méretre szabott pozdorja lemezt, majd átrakni rá a kárpitot. Na most az
van, hogy a szétszedéshez szokott agyam nehezen veszi be, hogy
valamit össze kell raknom. Szokták is kérdezni a "kedves"
olvasók, hogy be is tudom tekerni a csavarokat, vagy csak ki?
Úgy döntöttem, hogy nem bonyolítom el a dolgot. Nem fogok
én itt asztaloskodni, meg kárpitozni. Megpatkolom és kész!

Kitekertem két csavart, itt hátul pedig elég csak kiakasztani. Vagyis ez az ágy
Nincs valami nagyon összeszerelve. Hátul például magától ki tud akadni!
Ez is a fő baj. Az előbb mutatott törés miatt ugyanis billeg a fej alatti
rész. A jobb oldala lemegy, a bal hátulja feljön, amitől aztán rémesen
keresztben áll az egész, hátul meg kiesik a csap a nútból. Ilyenkor aztán
anyukám hajlamos beesni az ágyba. Persze nem esik be, csak olyan érzés.

Nálunk a pormacska a rendszeresített háziállat. Keveset eszik,
nem rendetlenkedik, valamint szépen csendben szaporodik.

Ami a képen nem látszik, az a tengelyen forgó kerék. Ez az alkatrész ugyanis
idővel kettétört, majd kiesett. Takarításkor pedig ki lett dobva. A hiányzó
kereket is pótolnom kell, mert hiányában az ágyat alig lehet kinyitni,
hiszen nincs amin guruljon a kihúzható része. No de honnan szedjek
ilyet, mikor nekem is azt mondták: Nincs ki mind a négy kereke!

És most?

Ez tisztára olyan, mint az előző képen én: Elég reménytelenül néz ki...

Kitekertem a csavarokat. A letört fadarabot sajnos semmiképp sem
lehet úgy odaerősíteni, hogy ott is maradjon. Marad a patkolás.

Hol láttam én lyukacsos lemezt? (kérdeztem körbe minap a munkahelyemen)
Nálam. (válaszolt a főnököm) Hiába no, a gyűjtögetés egy elterjedt életforma...

Előszedtem az egyik csavaros dobozomat. Nem hiába gyűjtögettem őket!
Közben a háttérben anyukám a Wittman biztosítékfoglalattal ismerkedik.

Nem is oly rég vettem ezeket a szép nagy hatos alátéteket. Akkor mondjuk még
nem tudtam, hogy mivégre vettem őket, de mára kiderült, hogy
az ágyhoz kellenek. Így működik a tudatalatti.

Azért kellenek a nagyfejű alátétek, mert a perforált lemezen túl nagyok a lyukak.

Ilyen lett. Nem egy asztalos mestermunka, de azért elmegy. Az angolkulcs
a szekrénykén arra az esetre való, mikor apukán nagyon horkol. Ilyenkor
anyukám behangolja. Mami először hangvillával próbálkozott, de annak
nem volt elég hegyes a vége. No persze csak viccelek... Anyu mindig
rejtvényt fejt, a csavarkulcs a csavarosabb feladványokhoz kell.

Valakinek takarítani is kell alapon, Anyukám elvégzi az utómunkálatokat.
Apukám például minden reggel begyújt a képen látható cserépkályhába.
A szemetet (faforgács) szétszórja, majd otthagyja a kályha előtt.
Esze ágába nem jutna, hogy össze is lehet porszívózni!
Ha eszébe jutna, gyorsan lebeszélnénk róla.
Hát nem elég zaj nekünk, hogy hajnal
négykor dobálja a fahasábokat?

Apukám a jól végzett munka után kemény relaxációba kezdett. A hajnali
fadobálás fárasztó tevékenység. (legalábbis a család többi tagjának
már elege van belőle) Persze semmi baj, hiszen apukámnak ott
az egész nap, hogy kipihenje magát a másnap reggeli akcióig.

Anyukám kipróbálja, hogy működik-e az ágy.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.