Medicor MC3 EKG

A piac kerítése mellett vettem, csak mert nem volt szívem otthagyni.
Meg persze szkópcső van benne, ami a gyengém.
A máűszer eleje kifejezetten elegáns.

Az előlapból kiemelkedő bordás alumínium gyűrűt megfogva
kihúzható egy napellenző. Na ez nem semmi!

A Neten nem találtam róla semmi érdemlegeset, hát nekiálltam óvatosan
szétszedni. A hátlapon három ormótlan banánhüvely díszlik, három tuchel
aljzat társaságában. Ha lecsavarom a szigetelő anyákat, lejön a hátlap.
A három banánhüvely arra való, hogy oda tappancsokat bedugva,
a műszert közvetlenül rá lehet tenni a páciens mellkasára.
Hogy ezt könnyedén megtehessük, volt egy nyele is.
Vagyis ez egy un. sürgősségi EKG berendezés.

Itt bent az akku fészke látszik, meg egy szép címke,
ami megmondja, hogy mégis mi ez az egész.

Kiderült, hogy a kályhacső szerű burkolatot csak két csavar tartja elöl.
Alul felül kicsavartam őket és menten ki tudtam húzni a gépet a házából.
Rögvest le is konyultam. Az öt nyákot kábelkorbács köti össze.
Sokáig szenvednék, mire visszafejteném. Az egyik panelen
négy videó végtranzisztor van, ez lehet a két eltérítő erősítő.

Ennek a panelnak a másik oldalán fazékmagos trafó
van. Ez a kapcsolóüzemű tápegység panel, ami az erősítő
tápfeszültségét és a szkópcső gyorsító feszültségét állítja elő.

   Legalább a hangszórót felismerem... Gondolom ez bip-bipelt a pulzus ütemében. Hibát keresni benne, éleszteni macerás lenne, ezért inkább megpróbálom megkaparintani belőle az apró szkópcsövet.
   Nyitásképp leszereltem a típustáblás lemezt, mert mögötte lakik a cső foglalata. Az íves hornyokban egy kicsit forgatható a cső. Ezzel lehet elérni, hogy a vízszintes eltérítés a házhoz képest legyen vízszintes.
   A cső persze előrefelé jön ki az árnyékoló burával, meg a matt fekete napellenző hengerrel együtt. Ehhez amúgy mindössze egy csavart kell meglazítani, mégpedig fent középen.

A cső nélkül már nem annyira szép a gép eleje. Látszanak az elmállott
szivacsdarabok, amik a napellenzőt támasztották, hogy ne lötyögjön.

Itt jön a csúnya része a dolognak. Az előlapra kiálló feketére eloxált gyűrűt
az rögzíti a köcsöghöz, hogy azt két ponton jól benyomták. Öregebbeknek
erre az a szlogen ugrik be, hogy „fekete tulipán – örökre vasalva”.
Kivittem a köcsögöt az udvarra és belefúrtam a kis gödrökbe,
reménykedve, hogy a szkópcső túléli. Kijött és túlélte!

   Végül kiderült, hogy a cső sík ernyője előtt nem a szokásos színes bekarcolt plexi van, hanem szépen sorban egy színtelen plexi, egy film (ráexponálva a raszter) majd egy sárga plexi.
   A cső amúgy gyönyörű kis darab: Telefunken D7-16 GM. A „GM” az ernyő jelölése, ami másképp mondva P7, azaz kéken villan és moha zölden után világít. Miután jól kigyönyörködtem magam benne, szépen összeraktam az egészet és betettem aludni a szekrénybe. Majd ha lesz róla rajzom, akkor talán életre keltem.
   A kütyü amúgy igen vegyes benyomásokat keltett bennem. Egyrészt ügyes és sikeres fejlesztés volt. A hetvenes évek szűkös alkatrészválasztékából ilyen kicsiben egy jó EKG-t összerakni nem volt semmi. Bizonyos részei nagy szériás gyártásra utalnak (pl. az előlap műanyag kerete) máshol kicsit amatőr a konstrukció. Még akad benne germánium tranzisztor, de már műveleti erősítő IC is. A potméterek csúfak. Pokoli sok élőmunka kellhetett az egész összerakásához. (korbácsozni, csavarozni, bemérni). El is van titkosítva a kütyü, nincsenek feliratok, csak a korbács forrasztási pontjai számozottak.
   Még mindig nem tudom, hogy hogyan nézett ki az akku és a hátlapon mit hová kellett dugni. További jó kérdés, hogy a cső miért „tőkés import” és miért nem Tungsram gyártmány? Az 1979-es katalógusban levő DP7-125 pont ugyanilyen, amit mintha éppen ide konstruálták volna. Lehet, hogy egyes szériákban már az volt?

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.